Magyar Egyház, 1983 (62. évfolyam, 1-5. szám)
1983-03-01 / 2. szám
rtngyflK £&Yhm 5. oldal A naini anya szeretete 1 Nain kétezer évnek előtte kis falu volt. Kapernaum várostól vagy húsz mérföldnyire délnyugatra Galileában. Jézus tanítványai és nagy tömegtől követve éppen arra haladt, amikor a falu kapujában megállította őt egy gyászmenet. Elől jöttek a fogadott siratok jajveszékelve, fuvolák bugása és cintányérok zajától kísérve, utánuk ravatalon hozták az elhunytat. A Szentírás szűkszavúan említi, “egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ővele” (Lukács 7:12). Jézusék talán tisztelettudóan elengednék a temetőbe, ha nincs ott valaki a rajzó sokaságban, aki igazán könnyezik, az édesanyja. Az írás nem írja le a nevét, se azt, hogy a férje mikor és milyen körülmények között halt el’ özvegy volt és ez volt az egyetlen fia. Azt se tudjuk, hogy ki volt az a fiú. Talán feslett életet élt és abba pusztult bele, talán emésztő nyavalya kínjai közt hunyta le a szemét, de mindenképpen drága volt az édesanyjának. S most, e szegény asszony szívére másodszor borult a halál sötét árnyéka. Pedig már csak ennek a fiúnak élt, ez az egy öröme maradt a világon. Őt nevelte, ápolgatta, etette és amikor megbetegedett, sok éjszakát átvirrasztott mécsvilágnál, hogy felugorjon, amikor sóhajt, hogy letörölje láztól verejtékes homlokát. A mi édesanyánkat láttatja ez az özvegy, aki amint a nóta mondja:éjszaka font, nappal mosott, jaj, de keservesen tartott. — Szinte nincs is olyan rossz ember a világon, akinek a szíve meg ne rezdülne, amikor az édesanyjára emlékezik. kalmaz itt: “És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta; és monda néki: Ne sírj” (7:13). — Megkönyörültünk-e már mi az édesanyánkon, vagy csak mindig vádaskodunk, követelődzünk, türelmetlenkedünk velük szemben? — Testvér! Letörölted-e már szegény édesanyád könnyeit? A halál már a magáénak tudta azt az ifjút; már kinyújtotta hideg ujjait, hogy birodalmába ragadja, amikor az élet Ura megállította a sír felé tartó menetet; megérintette a ravatalt és életre szólította a naini özvegy fiát “és adá őt anyjának” (7:14). — Jézus szembeszállt az elmúlással, csodát művelt, hogy az édesanyán segítsen. Az isteni szeretet egybefonódva az anyai szeretettel megfutamította a halált. A történet befejezése, hogy a megannyi szemtanú előbb megdöbbent, majd Istent kezdte dicsőíteni. Az anyai szeretet Istenhez vezetett. Ma is azt teszi. Lehetetlen elképzelnünk, hogy utána az ifjú ne tisztelte volna, vagy akár egy szóval bántotta volna az édesanyját, aki által másodszor is életet nyert. Becsüljük és tiszteljük azért mi is drága édesanyáinkat, kiöntvén szeretetünket feléjük; hálás szívvel szenteljünk nekik ünnepet öreg napjaikat bearanyozván. S ha már elhunytak, díszítsük sírjukat kegyeletünk virágaiTM1- Forró Sándor NYUGDÍJAS LELKÉSZEK OTTHONA BUDAPESTEN A Budapesten megjelenő Reformátusok Lapja január 9-i száma közölte a hírt, hogy felavatták a nyugdíjas lelkészek új otthonát, melyet Budapest egyik legszebb részén, a Rózsadombon építettek. Az egész gondolatot Fésűs Imréné indította el, aki az értékes telket a nemes célra felajánlotta. Az egyház vezetősége adományokból, kölcsönből és a beköltözők előzetes hozzájárulásából nyolc összkomfortos lakást készíttetett. Nagyobb segítséget nyújtottak a németországi testvér egyházak. Volt egyszer egy durva, káromkodós tengerész, aki ahová csak betette a lábát, mindúntalan kötekedett és bajt kevert. Egy vasárnap betévedt a templomi istentiszteletre, de ott sem akart nyugodni. Annyira zavart a viselkedése, hogy az egyik hivő odament hozzá és azt mondta neki: Jack, neked is volt édesanyád egyszer. — Mire a marcona embernek könny szökött a szemébe és elcsendesedve válaszolta: igaz uram és sok ősz hajszálat okoztam neki, amire a sírba ment. — Nincs szomorúbb, mint a pokol felé haladni az édesanyánk könnyeivel a fejünkön. Hiszen ők nem kívánnak semmit cserébe azért, hogy ifjúságuk virágát, életük erejét feláldozzák értünk. Talán egy pár sort, ha a távolban vannak, talán egy meghitt ölelést, ha meglátogatjuk őket, és annak emléke izzó tűz marad szívünk mélyén, életük alkonyára. Jézus irgalmas szívét megrendítette az édesanya fájdalma. Az eredeti görög szövegben nincs erősebb kifejezés az együttérzésre, mint amit Lukács evangélista alA BETHLEHN NAPTÁR MÉG KAPHATÓ Ebben az esztendőben időben kijött a Bethlen Otthon kiadásában megjelent évi Naptár, csak most a róla szóló híradás késett. Mindennek ellenére híveink körében már nagy népszerűségre tett szert, mert az egyházközségek helyi vasárnapi és havi híradó papírjaiban erről számot adtak s most itt is a mi lapunkon keresztül hadd juttassuk el a beszámolót azokhoz is, akik valami ok miatt még nem tudtak volna róla. Tartalmas cikkek, egyházainkról szép fényképekkel illusztrált beszámolók vannak benne. Elismerés illeti Bertalan Imrét és Kovács Pált, akik a Naptár összeállításán fáradoztak. *** Megrendelhető a Bethlen Otthon címén, P.O. Box 657, Ligonier, Pa., 15658, vagy a helyi lelkészi hivataloknál $5.00 áron.
