Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11-12. szám
MAGYAR GGYftAZ Iái MIÉRT KARÁCSONY? “Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, amit az Ür mondott volt a próféta által!” ....“megszületik a Jézus a júdeai Bethlehemben” (Máté 1:22 és 2:1). Az idő gyors múlásával egyik esztendő után észrevétlenül köszönt ránk a másik: karácsony még alig múlt el és máris itt van az új karácsony ünnepe, ennek az esztendőnek a végén, a kalendárium legkiemelkedőbb pirosbetűs napja. Ha sokan arra a kérdésre próbálnak feleletet találni, hogy miért is van karácsony, mi az oka, hogy a nyugati világ szinte mindenütt, ahol keresztyének élnek, vallás felekezetre való tekintet nélkül minden esztendőben jobban és jobban készülnek Krisztus születése ünnepére. Tudom, vannak sokan, akik szeretnék eltörölni ezt a karácsonyi ünnepet. Érthetetlenül állnak az ünnepek előtt, amint városok öltöznek egészen különös díszbe, s esti kivilágításban adják vissza azt a hangulatot, ami az utcán járókat, Isten ügyének ellenségeit csak bosszúsággal és keserűséggel tölti meg, hogy: MIÉRT? Miért is ez a nagy lázas készülődés? Mi a célja ennek az ünnepnek? Hiszen mennyi, de mennyi ember él hit nélkül, Istenről való meggyőződés nélkül ebben a mai modern világban. Nincs felelet az ilyenek szívében, karácsony jön, az ünnep elszáll s sokan éppen olyan megátalkodott gonosz indulatúak maradnak, mint ahogy ünnepek előtt is voltak. De vannak, akik tovább mennek és megértéssel, némi hozzáállással, barátsággal és szeretettel gondolnak karácsonyra, s ha megkérdezné őket az ember, hogy miért is van karácsony, még el is mondanák azt, hogy valamikor réges-régen ők is templomba járó emberek voltak, vagy szüleik Isten félelmében nevelték őket, s csak a küzdelmek és csapások alatt ábrándultak ki, vagy tanulmányaik során egy-egy hitetlen professzor vezette félre őket s ma már nem tudnak hinni Istenben, nincs meg szívükben a gyermeki bizalom, Krisztust váró karácsonyi öröm. Régen olyan sokat jelentett számukra karácsony: azért mégis szép és kellemes az ünnep az ilyen emberek számára. De valójában Istenben bízó magyarok, itt Amerikában, vagy szerte a világon, miért is van karácsony? Miért is ünnepeltek ti? Miért a templomok ádventi készülődése? Azért, mert Isten elküldötte az idők teljességében Szent Fiát! Azért van karácsony, mert betöltötte az Úr az Ö ígéretét, amit a prófétáknak adott, hogy küld szabadítót. Azért van karácsony, hogy Isten igéje testet öltsön, Krisztusról való beszéd beteljesedjék, hogy alászálljon a földre a béke és a szeretet, hogy hirdessék az emberek között a megbocsátás örök üzenetét. Nem azért van karácsony, mert ezt valaki kitalálta, mások felnagyították, s most emberi módon külső csillogással, fénnyel ezt szokásból megünneplik: NEM! Azért van karácsony, mert “betölt az idők teljessége!” — és Isten adta az Ö szent Fiát, hogy aki benne hisz, annak örök élete legyen általa. Megszületett Jézus a judeai Betlehemben. Igen, ennek az egyszerűségében is óriási jelentőségű eseménynek ünnepe, Jézus Krisztus születésének napja ez a karácsony. Istenfélő magyarok, ne felejtkezzetek el róla, hogy ennek az ünnepnek az adja meg az értelmét, hogy a mi számunkra is megszületik-é Krisztus? Eljutunk-e mi is hozzá, hogy hódolatunkat és tiszteletünket kifejezzük előtte? Ó jöjjetek hívők és imádjuk a mi Megváltónkat! Nem tudom honnan és milyen indulatokkal érkeztél el ez évben karácsony ünnepéhez, csak egyet kérek, hogy töltsd meg szívedet és lelkedet avval a hittel és reménységgel, ami a bölcseket vezette hosszú, sötét éjszakákon, és védelmezte őket veszedelmek közepette. Töltse meg egész bensődet az a vágy, amelyik elindította a pásztorokat, hogy a mezőről bemenve, megálljának a jászol-bölcső előtt. Jöjj, mert Krisztusnak szüksége van rád, s minden benne bízó emberre számít. Ne tartson távol kétség, baj, családi ügyek. Itt az idő, légy te is ott kedves Testvérem, és felelj a kérdésre: énekszóval és zsoltárokkal szívedben és ajkadon, magasztald Öt, aki eljött, hogy beteljesedjék, amit az Úr szólott a próféta által. Legyen ebben a karácsonyban is Övé a dicséret, dicsőség és hálaa<^as- Abrahám Dezső 3. oldal PUSKÁS JULIÁNNÁ KÖNYVE AZ AMERIKAI MAGYAROKRÓL A budapesti Reformátusok Lapjának szeptember 19-én megjelent számában olvastam, hogy az Akadémiai Kiadó gondozásában elkészült Puskás Juliánná könyve: “Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880—1940.” A rövid méltatás azt is jelezte, hogy “a napokban a könyvesboltokban is kapható lesz”. Azonnal telefonáltam gyermekkori barátomnak Budapestre, hogy szerezze be és személyesen hozza ki magával Montreálba. Így is történt, néhány nappal a budapesti hivatalos megjelenés után a kezemben volt ez a nagyjelentőségű könyv és azóta már háromszor is elolvastam. Egy tudományos életmű áldozatából született meg az írás és amit nem szabad figyelmen kívül hagyni egzisztenciális elkötelezettséggel és szeretettel íródott. A szerző művét édesapja emlékének ajánlja, aki maga is “kivándorló magyar” volt Amerikában és itt is temették el. Nem vitás, hogy nincs jobb és tudományosabb munka az amerikai magyarok történetéről, jóformán minden magyar és idegen nyelvű forrásmunkát ismer és azt is jelzi, hogy még ezt a művét sem tekinti véglegesnek és lezártnak, hanem tovább folytatja kutatásait. Mindenkit, akit az amerikai magyarság története érdekel, hálára kötelez. Sajnos az egyházak történetével foglalkozó részek a legkevésbé sikerültek. Csak két példát szeretnék felemlíteni: "A gazdasági válság idején a munkásmozgalom, a radikálizmus erősödése ugyancsak ritkította az egyháztagok sorát...” olvassuk a 394. oldalon. Mondanom sem kell, hogy az oly tudományos apparátussal megírt munkában erre vonatkozó forrásmunkára hivatkozás nincs is, mert nem is lehet, mert ez egyszerűen nem igaz. Ugyanis a teljes félreértés nyilvánul meg a következő oldalon:“Az első angolul prédikáló lelkészt társai még árulással vádolták, a szükség azonban példája követését igényelte még a függetlenek csoportjában is, akik közösségeik etnikai zártságát, az anyanyelvű liturgiát a legtovább védelmezték.” Az amerikai egyháztörténelemben a legsimábban pontosan az amerikai magyar reformátusok között történt meg az angol nyelv istentiszteleti elfogadása. Az idézett mondatnak a legcsekélyebb történelmi alapja sincs, hiszen az angol nyelvű istentiszteletek bevezetésében például a független Perth Amboy-i egyház volt az elsők között. Tudtommal soha, egyetlen amerikai magyar református papot nem vádoltak meg árulással azért, mert angolul is prédikált. Hisszük azonban, hogy — a tudós szerzőt kivéve — “a további kutatások újabb eredményei megállapításaimat minden bizonnyal nemcsak árnyalni, differenciálni fogják, hanem helyenként esetleg módosítani is”. Mindenkinek, akit az amerikai magyarság története érdekel, ezt a könyvet el kell olvasnia. K.A.
