Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11-12. szám
MAGYAR egyftÄZ 4. oldal PRESBITER A GYÜLEKEZETBEN Medgyesi Pál, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja mondotta egyszer: “Olyan az eklézsia presbiter nélkül, mint az ember, keze és lába nélkül.” Ezt a szemléltető hasonlatot jó lenne ma is megszívlelni a gyülekezetek életében. Az alábbiakban az Ige tanításából óhajtunk feleletet keresni arra a kérdésre, hogy mit jelent a presbiter szolgálata a gyülekezet életében. 1. “A közöttetek levő presbitereket kérem én, a presbiter." Az Ige tehát először is arra tanít, hogy a presbiternek ott kell élnie a gyülekezet közösségében. A gyülekezetből valónak kell lennie. A presbiterség nem valami különleges megtiszteltetést jelent, nem is címet és rangot, hanem Istentől nyert és a gyülekezet közössége által tolmácsolt elhívást, szent feladatok elvégzésére. A presbiternek tudnia kell, hogy feladatainak elvégzésében nincs egyedül. A munkája mindig közösségi munka^, mert ott vannak mellette a társai. 0 maga is munkatárs: segítőtársa lelkipásztorának és legfőképpen Urának, Krisztusnak. 2. “Krisztus szenvedésének tanúja." Péter apostol joggal hivatkozott erre, mert Krisztus egész földi életének, szenvedésének, halálának és feltámadásának szemtanúja volt. Ámde a mai ember is lehet Krisztusnak tanúja, ha saját életében megtapasztalja az élő Megváltó jelenlétét. Erről a boldog megtapasztalásról kell tanúságot tennie a presbiternek bizonyságtevő szolgálatával. 3. “Eljövendő dicsőségének is részese." A presbiter szívében ott kell MIÉRT ? Volt idő, amikor ezt a kis kérdőszót únásig ismételgettük. Akkoriban csak cseperedőben voltunk és felnőtt környezetünk nem nagyon élvezte únos-úntalan felhangzó “miértjeinket”! Azután a tudás, s a felgyülemlő tapasztalat kielégítette a mérhetetlen kíváncsiságunkat, amivel lehetőleg egyszerre szerettünk volna minden “miértünkre” kielégítő feleletet kapni. Hajam már őszül és némi tudás és tapasztalat terheli agyamat, de van néhány “miértem”, amire nem találok feleletet. Miért van az, hogy hivő keresztyén emberek sem veszik komolyan a bűnt? Miért van az, hogy — tudomásom szerint — nem jelent meg olyan könyv, amely a bűn lélektanával és biológiájával foglalkozna? KARÁCSONYI ÉNEK Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem énekelnek, S üv öltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világot, S annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: Sok farkas és holló kóvályog, S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel, S mikor lesz béke és derű? Juhász Gyula Emberek, akik óvakodnak megérinteni a poison ivyt, félve fogyasztanak colesterol-gazdag ételeket, nem félnek vétkezni? Volna több mondanivalóm is e témakörben, most csak annyit szeretnék megjegyezni: nem tudják, hogy mit csinálnak! Miért van az, hogy sokszínű amerikai magyar közösségeink nem képesek egyetérteni a legelemibb dolgokban sem? Nem gondolom ideálisnak, hogy azonos egyenruhába bújtassuk magyarságunkat akár testileg, akár szellemileg! Az egyetértés a különböző korú, kultúrájú és múltú emberek értelmes együttélésének az eredménye! Miért nincs egyetértés? Miért van az, hogy egy egyszerű lelkész-, vagy püspökválasztás nem folyhat le békességben? Miért küldözgetnek postán harminc ívoldalas rágalmazó iratokat egymás ellen a magyarok? Miért nem hívott még engem — csak a gyülekezetemből — egyetlen egy valaki is telefonon és közölte volna velem, hogy X. Y. egy végtelen rendes ember? Bell és Puskás miért találta fel a távbeszélőt? Rágalmazásra? Bizonyos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, sőt sokan vagyunk, akik nem szeretjük ezeket a “miérteket”/ Harcoljunk ellene! Rev. Jinda László 2236. N. W. 14th. Str. Miami, FI. 33125 élnie a jövendő reménységének. Az egyház nem a múltból reánk maradt örökség, hanem ma is élő valóság, amelynek jövendőjét Isten a ma élő hívőkkel és presbiterekkel óhajtja előkészíteni. Hogy pedig lesz a jövőben is Krisztusnak egyháza, ennek az a garanciája, hogy Ő megígérte viszszajövetelét. “Arról a napról és óráról ugyan senki nem tud” (Mt. 24:35), de Pál apostollal együtt nekünk is el kell tudnunk mondani: “Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenését” (Tit. 2:13). A presbiter Jézus ígéretében bízó, Krisztust váró ember. 4. Legeltessétek a nyájat." A presbiternek tudnia kell, hogy a nyájnak is, neki is egyetlen pásztora van: Jézus Krisztus. Megmondta ezt már a Próféta is: “Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket” (Ez. 34:25), a Zsoltáros pedig így tesz vallomást: “...az Úr az én pásztorom” (23:1). A mi pásztorunk embereket akar felhasználni a nyáj legeltetésére. Ezért mondja Pál apostol az efézusi presbitereknek: “Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát” (Ap. Cs. 20:28). Ezt jelenti tehát a nyáj legeltetése: őrző gondviselést. A presbiter feladata, hogy gondoskodjék a gyülekezet anyagi javainak megőrzéséről, és a lelki élet zavartalan építésének biztosításáról. És hogyan? Péter apostol erre is megfelel: “Nem kényszerből, hanem önként, nem is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon”. 5. “Mint akik példaképei a nyájnak." A presbiter szolgálatának legfontosabb része: a példaadás. A példaadásra maga Jézus Krisztus kötelezi el a presbitert. Ő mondotta magáról: “Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Lk. 22:27). Pál apostol is önmagáról tesz vallomást ilyen szavakkal: “Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit” (I Kor. 4:1). A presbiteri szolgálat a gyülekezetben: Krisztus szolgálata. Ezt a szolgálatot emberek javára kell végeznünk, mert éppen ezáltal szolgálunk igazán Krisztusnak, ha szolgálunk az embereknek. Dr. Nagy Sándor Béla, (ÁTv. a Ref. Lapja okt. 10. sz.)
