Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9-10. szám
MAGYAR CGYllAZ 6. oldal Emlékezzünk' 1956. OKTÓBER HUSZONHÁROMRA 1456. október 23-án halt meg Kapisztrán János, aki Hunyadi Jánossal együtt a nándorfehérvári diadal hőse volt. Győzelmünk emlékére minden délben szerte a világon még ma is megszólalnak a harangok. 1956. október 23-án ismét csoda történt, a magyar történelemből újra kitörölhetetlen dátummá vált az ötszáz éves évforduló. Október huszonharmadikán a budapesti fiatalság rokonszenv-tüntetést hívott össze a Bem szoborhoz, hogy hitet tegyen az ugyancsak szabadságukért harcoló lengyel ifjak mellett. Hosszú hallgatás után elhangzott Gerő Ernő beszéde, pár óra múlva ledőlt a terror gyűlölt szimbóluma, a Sztálin-szobor, majd a Rádiónál az ÄVÖ tüzet nyitott a felkelőkre. A békés tüntetés forradalmi felkelésbe ment át. A diktatúra megbukott, s a magyar katonaság átadta fegyvereit a tüntetőknek. Másnap reggel a budapesti utca egységesen harcolt a szovjet csapatok és az ÁVÓ ellen. Négy nap múlva győzött a nép. Igen Atyám Igen Atyám. Most már csak arra vágyom, hogy amíg fekszem itt a betegágyon, Te nagyon meg tudj növekedni bennem, s taníts meg újra kisgyermekké lennem. Könnyű keresztem hogyne hordanám örömmel, békén. Igen Atyám. Igen Atyám. Most már csak arra kérlek, ne haragudj, hogy amért fel nem érlek, hogy amért utald homály borítja és nem találom, hol a próbák nyitja, nem tudja rögtön mondani a szám örömmel, békén: Igen Atyám! Igen Atyám. Gyönge, erőtlen bárány, pihenek most már jó Pásztorom vállán, s Ö szelíden visz az úton előre, híves forrásra, kies legelőre. S hála dalával telik meg a szám. Köszönöm néked. Igen Atyám. T. E. Sajnos, a magyar történelem szinte egyhangúan az elbukott szabadságharcok és forradalmak története. Van valami kegyetlen és sorsszerűén drámai abban, hogy népünknek még sohasem sikerült hosszabb ideig győzedelmeskedni a zsarnokság és elnyomói fölött. November negyedikén most is így történt, sőt még abban is megismételte magát a történelem, hogy 1956-ban — mint oly sokszor történelmünk folyamán —, ismét egyszerre harcoltunk a belső zsarnok és egy külső imperialista nagyhatalom elnyomása és túlereje ellen. 1956 október huszonharmadika, ma — huszonhat év múltán — tiszta fényével ragyog szívünkben. Híven fogjuk megőrizni egy jobb kor számára, amikor reméljük, talán a szabad világ vezetőiben is több megértés és felelőség lesz a kis népek sorsának intézésére. A Szerkesztőség GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk Amerikai Magyar Református Egyházunk egész közösségével, hogy KISS SÁNDOR vásárosnaményi születésű, Alexandria, virginiai lakos, egyházkerületünk pénztárosa, a Püspöki Tanács tagja 64 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése szeptember 25-én volt Alexandria, Virginiában. Gyászoló szerettei, elsősorban özvegye, Kiss Sándomé született Ibrányi Éva és leányai, Bori és Zsizsi részére Isten vigasztalásáért imádkozunk. Nemish János Ábrahám Dezső egyházkerületi főgondnok püspök Tamási L^jos: Piros a vér a pesti utcán Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca. Nincs más teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lo bogás készül. Zászlóink föl, újjongva csapnak, kiborulnak a széles útra, selyem-színei kidagadnak-, ismét mienk a pesti utca! Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan tiszta szívvel, s a fegyverek szemünkbe néznek: kire lövetsz, belügyminiszter? Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz? Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az A VH, sem a tankok titeket meg nem mentenek. S a nép nevében, aki fegyvert vertél szívünkre, merre futsz, véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz? . ..Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein. Piros a vér a pesti utcán, munkások — ifjak vére folyt, — a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót. A háromszín-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat-, te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér. (Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 29.)
