Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9-10. szám
MAGYAR GGYfíAZ 7. oldal Deák Fere ne né, Nt. dr. Nánássy Lajosné emlékére 1894—1982 Életútja 1894. április 27-én indult el a Borsod megyei Hegymegről. 88 évig járta végig a számára kimért útat, s az általa nagyon szeretett Bethlen Otthonban fejezte be 1982. május 19-én. A Hegymegen szívébe oltott hite kísérte végig ezen az úton. A szép magyar leány Nt. Dr. Nánássy Lajos tudós lelkipásztor felesége lesz Perth Amboyban. Hitét beleépíti az akkor nagyon népes egyházába, ahol szerénységével és szelídségével szeretteti meg magát. Férjét, az amerikai magyar életünk egyik legnagyobb álmodóját, elhívják a ligonieri árvaház helyettes árva-atyának 1928-ban, 1931-től pedig igazgatónak. Dr. Nánássy Lajos a Független Egyház esperese, tudós teológusa és kitűnő szervezője, több könyv írója volt, mellette az élet lüktet és nincs pihenés. Nt. Nánássy Lajosné 15 évig a Bethlen Otthon igazgatójának felesége, néha 50 — 60 gyermek édesanyja. A depresszió szorongatja Amerikát, de legjobban a bevándorolt magyarságot. Itt kellett helyt állani igazgatónak és feleségnek. Naponta négyszer több mint száz embert etetni és gondozni. Pénzt keríteni, mert a “paizsos ember” kifosztotta a jószívű magyart. Megindul a gazdálkodás, amit termelnek, szekérre rakják s viszik a közelben lévő magyaroknak eladni. Nánássy Lajosné igazi nagysága ekkor látszik meg. Zöldséget, vajat, eledelt termel és pénzt csinál belőle. Kérésére a Mckeesport-i független egyház asszonyai csoportosan jönnek ki Ligonierba vele együtt dolgozni. Mindenki szerette s az árvaházban keze alatt felnőtt gyermekek idősebb korukban is visszajöttek s keresték lábanyomát. Adományaikat órájuk emlékezve hálás szívvel el-el küldözték messzi államokból. Lekerült Lakelandre, nagyon szeretett vejével, Nt. Novák Lajossal megalapítják az ottani magyar egyházat s második férjével, a derék Deák Ferenccel a kis egyháznak szorgalmas és hűséges tisztviselői lesznek. Egy évig velünk élt, feleségemmel tiszteltük, szerettük, mint édesanyánkat. Igen boldog volt közöttünk. Sokat elmerengett a nehéz múlton, ami a tűnő évek távlatában megszépült. Meggyógyult s hazament Laklelandre otthonába. Mint a költöző madár, megőrzi az ősz közeledtét, újból visszajött Ligonierba öregjeink közé, ahol bámulatos szelídséggel élt, várta a hazahívó szót. Híres orvos-veje fel-felkereste, ápolta, nyugtatta. Ahegymegi kálvinista hit elég volt a hosszú útra. Ligonierből hazament Perth Amboyba, szeretett férje mellé pihenni. Nt. Novák Lajos kedves veje, Nt. Török István és Nt. Hunyady László szolgáltak koporsójánál. Mi később értesültünk haláláról, s egy szerető sóhajt küldöttünk Perth Amboy-i sírjához. Emlékeztünk arról, hogy építette bele hitét az amerikai magyar református életbe azzal, hogy hű volt azon a helyen, ahová teremtő Istene állította. Legyen áldott az emléke! Nagy Lajos Szeptember huszonkettedikén szomorú hír futott végig magyar Amerikán: meghalt Kiss Sándor, volt nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Parasztszövetség igazgatója, az Amerikai Magyar Református Egyház egyik kiemelkedő világi vezetője. Míg élt, nemzedékeknek mutatott példát abban, hogy hogyan kell magyar kálvinista módon élni, vezetni, imádkozni és dolgozni. Az egykori sárospataki diák önéletrajzában Esze Tamás örökösének vallotta magát, aki a Vihoriáttól az Ecsedi lápig mindenhol megjelent, ha bajba került Zemplén, vagy Szatmár népe. Kiss Sándor is — akárcsak robusztus elődje — mindig a talpasok, a kurucok oldalán állt és amikor már országos vezetők és egyetemi tanárok hallgatták előadásait, ő még mindig és büszkén néptanítónak vallotta magát, az ország napszámosának. És az is volt, mint nevelő, politikai vezető és a népi Magyarország leglelkesebb építője. Sárospatakon, mint fiatal falukutató, ott volt a faluszemináriumok, majd az első népfőiskolák születésénél. Szegeden, majd Budapesten a tudományos kutatásokban is kiválóan halad, de amikor a második világháborúban veszélybe kerül az ország, a magyarság, Kiss Sándort már az akkori diákmozgalmak élén találjuk, mint aki jól tudta, hogy mikor kell az akadémiát a politikai ellenállással felcserélni. A ma-KISS SÁNDOR 1918—1982 gyarságba vetett hitére a terror mindig erőszakkal és börtönnel válaszol: 1944-ben a Gestapo, 1947-ben pedig a kommunista ÁVÓ tartóztatja le és zárja börtönbe hosszú évekre. A meghurcoltatást rendőri felügyelet és nehéz fizikai munka követi. 1956 októberében senkinek sem okoz meglepetést, hogy Kiss Sándort ismét a Parasztszövetség élén találtuk. November végén — ahogy írta — "a harmadik politikai fogság elkerülése hajtott el hazámból". Azóta itt élt Amerikában. Mint a New York i Független Magyar Református Egyház egyik világi vezetője, kálvinista hittel szolgálta egyházát. A templomépítéstől a vasárnapi iskolások tanításáig mindig, mindenben lelkesen az élen járt. A hatvanas években az Amerikai Magyar Református Egyház legmagasabb tisztviselője, egyházkerületi főgondnoka volt, élete utolsó éveiben pedig mint egyházkerületi pénztáros és a Püspöki Tanács tagja szolgálta Urát, egyházát és magyar népét. A temetési szolgálatot Bertalan Imre, dr. Csikesz Tibor, Csordás Gábor és Hőgye Mihály lelkipásztorok végezték. A gyászszertartás befejezése után felcsendült a kedves pataki diákdal: “Válásra int immár az óra, Isten veletek búcsúzóra..." És a jelenlévő, velünk együtt gyászoló amerikai egyháztagok bizonyára nem értették, hogy miért borult könnybe a szemünk a befejező sorok éneklésekor: “Elválásom néktek ne fájjon, Fiúk, fiúk, Isten megáldjon, Isten megáldjon, elmegyek.” Szabó István
