Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5-6. szám
MAGYAReG/hfiZ 6. oldal “Üj kultúra, új nyelv, új történelem... *» KORSZAKOS JELENTŐSÉGŰ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK ÉSZAK-SZÍRIÁBAN Negyedik éve vallatta egy olasz régészcsoport a Tell- Mardekh nevű nagy mesterséges halmot Eszak-Szíriában, nem messze az ősi Haleb-től, azaz Aleppótól. Az expedíció vezetője, Paolo Matthiae professzor rendkívül elégedett volt, már a kezdet nagyon sokat ígért. Egy volt csupán a bökkenő: nem tudták, valójában mit tárnak fel. Melyik ókori nagyvárost védték a vaskos falak? A pompás tornyos városkapu alatt kik jártak-keltek jó négyezer évvel ezelőtt? Kik lakták a napon szántott agyagtéglákból gondosan épített házakat? Kik vitték áldozataikat a romjaikban is lenyűgöző templomaikba a város isteneinek? Végre ez az 1968-as esztendő megoldotta a rejtélyt. Egy szobortöredéken akkád nyelvű felirat hirdette, hogy az valamikor EB LA városa királyi családjának egyik tagját ábrázolta. Ebla neve nem volt ismeretlen az ősi napkelet kutatói előtt. Sumér és akkád nyelvű feliratok, kereskedelmi feljegyzések említik néhányszor a Kr. előtti III. évezred második és a II. évezred első felében. Földrajzi helyét és jelentőségét azonban eddig teljes homály fedte. Ebla tehát megkerült, s az ásatások fokozatosan fényt derítettek az ókori Keleten egy évezreden át betöltött kivételes politikai, gazdasági és kulturális szerepére. A következő nagy esemény évekig váratott magára. 1975-ben a város központjában a királyi palota feltárásán dolgoztak. A fogadó-udvar két sarkában két fülkében rábukkantak a teljes állami “irattárra”. Mintegy 15.000 sűrűn telerótt anyagtábla hevert meglehetősen rendben és épségben a padlózaton. Hamarosan kiderült, hogy a palotát tűzvész pusztította el, a fa tartóállványok összeroskadtak a lángokban. Furcsa módon az agyagtábláknak éppenséggel használt a tűz: kiégette, tartósította őket. Az ókori nyelvek szakértői nyomban nekiláttak az értékes lelet feldolgozásának. Hamarosan megállapították, hogy az eblai írnokok két nyelvet használtak, amikor a város ügyes-bajos dolgait, az államközi szerződéseket, kereskedelmi nyilvántartásokat, vallásos és irodalmi szövegeket megörökítették. Az egyik a már ismert sumér, a másik — ugyancsak sumér jelekkel írt, de ismeretlen. Ez utóbbiról — helyesen — feltételezték, hogy a város egykori lakói beszélték, s azt viszonylag hamar sikerült is megfejteni. Ebben sokat segített az a 3000 szavas sumér —eblaita szótár, amit a város írnokiskolájának feltárásakor találtak. Az anyagtáblákon fentmaradt rengeteg adat, tudósítás egészen kivételes lehetőséget nyújt egy III. évezredbeli város mindennapjainak a megismeréséhez. Ebla — az ősi Szíria sok más jelentős településéhez hasonlóan fennállásának jó egy évezrede alatt sok mindent megért. Volt nagyhatalmú metropolisz, de többször vált hódítók áldozatává. Nemegyszer romjaiból született újjá, új nép és új kultúra honosodott meg falai között, amikor a fénykor évszázadai elmúltak. Kr. előtt 1600 körül végül valószínűleg a hettita hódítók tettek pontot a város történelmére. — Virágkora hosszabb-rövidebb időszakaiban — az agyagtáblákon talált népességi adatok tanúsága szerint — nagyjából harmincezren lakhatták, de a külvárosokban és a környező településeken együtt negyedmilliónyian éltek Ebla közvetlen fennhatósága alatt. Ez — az akkori népességi és települési viszonyokat tekintve — hatalmas szám. Valóságos városbirodalomról beszélhetünk tehát, amely időről időre nemcsak egész Észak-Szíriát tartotta befolyása alatt, de Egyiptomhoz és Mezopotámiához mérhető politikai és gazdasági jelentőséggel bírt. Négy nagy kapuján át a világ négy égtája felől sugárutak futottak a város központjában épült uralkodói palotához. A palota csiszolt és faragott kövekből emelt különleges építészeti emlék. A mindenkori uralkodót a nép választotta hét éves időszakra, s ugyanúgy olajjal “avatták fel” tisztségébe, mint az Ószövetség királyait. Népes hivatalnoksereg élén vezette a városbirodalom életét, fő kötelességei közé tartozott a szegények, özvegyek, árvák segítése, védelme. Fogadóterme mindenki kérése, panasza előtt nyitva állott. Ha közmegelegédésre töltötte be hivatalát, újraválasztották, a legjelesebbeket három-négy alkalommal is. Ebla kézművesei messze földön híresek voltak fém-, fa-, és cserépáruikról. Textilszövői aranyszálakkal átszőtt damaszt és brokát anyagokat készítettek. A kereskedők karavánjaikkal megfordultak Mezopotámiában éppúgy, mint a forgalmas föníciai kikötővárosokban, vagy az ős-kánaáni településeken. Ha pedig a birodalom érdeke úgy kívánta, nem késett erős hadsereget küldeni egyikmásik politikai vagy gazdasági vetélytársa ellen. A kb. Kr. előtti 2480. évet például hivatalosan “Mári városa leveretése éve”-ként tartották nyilván. Ebla magasrendű kultúráját bizonyítják az ősi sumér eposz, a Gilgames lefordított fejezetei, vallásos szövegek, imádságok sora. Fejlett gazdasági és jogrendjét pedig a kereskedelmi feljegyzések, bonyolult államközi szerződések, peres iratok sokasága híven tükrözik. Ebla levéltárának anyagtáblái az említetteken kívül a kor településneveinek hosszú sorát őrizték meg. Közöttük van pl. Sodorna és Gomora. Akik eddig kételkedtek abban, hogy ez a két város valóban létezett, be kell látniuk tévedésüket. A sok-sok személynév között — nem kis meglepetésre — ilyeneket sikerült kibetűzni: Ab-ramu, azaz Ábrahám, E-sa-um, vagyis Ézsau. Az ősatyák egynémelyikének neve tehát már ismert és használatos volt jó félezer évvel azelőtt, hogy ők a Biblia világába megérkeztek volna éppen arról a vidékről, ahol az ószövetségivel rokon nyelvű Ebla és birodalma létezett. Még két jól ismert név egy ősi jegyzékről: Sau-u-lum —Saul, Da-u-dum —Dávid. Ez utóbbinak különösen örültek a tudósok, mert a nagy király neve a Biblián kívül eddig ismeretlen volt. Ebla környékén még számos “teli” azaz nagy mesterséges halom magasodik, alattuk valószínűleg az egykori birodalom “bolygó-városainak” romjai rejtőznek. Egyszer bizonyára ezek is napfényre kerülnek, gyarapítva az emberiség régmúltjáról szerzett ismereteinket. Ä kutatók abban is bizonyosak, hogy a szünet nélkül sokasodó tudáskincs, amivel most éppen Ebla és agyagtáblái ajándékoznak meg bennünket, sok egyéb mellett segítenek jobban megérteni a Biblia legelső és “legrejtélyesebb” fejezeteit.
