Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5-6. szám

2. oldal Kesergő magyarok Ige: Zsolt. 55:3. “Figyelmezz énreám és hallgass meg enge­­met, mert keseregve bolyongok és jajga­tok." Amikor valami baj, vagy bánat éri az embert, közelebb érzi magát embertársaihoz. Legelkeseredett eb b embert is kibékített már az élet és testvérekké tett olyanokat, akik ha­lálosan gyűlölték egymást. Mindez azért van, mert a nyomorúságban és szomorúságban az ember áll előt­tünk. Az öröm lehet képmutató, de a fájdalom sohasem. A fájdalom mindig igaz, és ha fájdalom nem volna e világon nem is volna őszin­teség. Milyen jó érzés elolvasni egy-egy zsoltár bús panaszát, szinte úgy érzi az ember, hogy annak minden szava és betűje rátalál. Azt mondja az Ige, “Keseregve bolyongok és jajgatok. ” Igen — ez a kesergés, ez a jajgatás, ami az ember életét megszomorítja, hangulatlanná teszi. Ez a kesergés és jajgatás pedig nem hiányzik senki életéből. Testvéreim! Az embert az élet nehézségei, a különböző problémák sokszor arra kényszerítik, hogy kese­regve, bolyongva egy új hazát, új otthont keressen, benne ismeretlen emberekkel. Sok drága magyar test­vér, köztük én is, otthagytuk szülő­hazánkat, az öreg Európát, hogy a tőlünk távoli, de szabad országban, itt Amerikában új hazát, új otthont keressünk. Sokan közülünk nem voltak képe­sek szép terveiket valóra váltam, mert nem voltak szabadok. Tehetsé­ges emberek minden életcél nélkül keseregtek és jajgattak, ahogy ezt az igénk mondja, mert nem voltak sza­badok, mert nem mondhatták meg az igazságot. De, ha mégis akadt, aki megmondta, örökös szenvedés várt rá. Sok magyar testvéremben elve­szett az igazi orvos, aki életeket menthetett volna meg a haláltól. Mások nem fejezhették be jogi tanul­mányaikat, pedig talán ezek igaz­MAGYAR GGYflAZ ságos ítéletet hoztak volna, talán ők igazságot teremtettek volna. Nem utolsó sorban teológusok, akik Isten szolgálatára voltak rendelve, hogy Isten igéjét hirdessék, nem Jejezhet­­ték be tanulmányaikat. íme ezek közé tartozom én is. Egy igen szomorú emlék maradt meg számomra, amit amíg élek el nem tudok felejteni. 1972. május 9-én Édesanyám halálos ágyánál ül­tem. Éreztem, hogy már csak percei vannak hátra, szeméből utolsó könnycseppjei hullottak, amikor még gyöngéden ezt mondta: “Fiam fejezd be a teológiát!” Hat testvérem közül nekem jutott ez az utolsó fi­gyelmeztető anyai szó. Biztos sokat mondott volna még, de remegő ajka többé nem nyílott ki, örökre bezá­rult. Válaszként csak annyit mond­tam: “Jó, édesanyám, befejezem!” De ő ezt már nem hallhatta meg. Igen, nagyon szerettem édesanyá­mat. Sosem hágtam át szavát, mindig megfogadtam amit kért, vagy amit parancsolt. Bennem élt tehát mindig az a gondolat, hogy majd egyszer, talán egy más ország­ban, vagy egy más világrészen, ahol nincs többé üldözés, ahol szabadon élek, befejezem teológiai tanulmá­nyaimat. Csak most én súghatnék egy pár szót a fülébe, csak annyit, hogy anyukám nyugodj békében, a te fiad véghez viszi utolsó kívánságodat, a te fiad nemsokára Isten szolgálatába áll, a te fiad Isten igéjét hirdetheti egy szabad földön. Előttem még ismeretlen arcok vannak. Sokakat nem ismerek. De mindőtöknek arcáról leolvasom, hogy befogadtok, hogy szeretni fog­juk egymást. Ti, akik itt vagytok mindnyájan sok megpróbáltatáson mentetek keresztül. Ti is, épp úgy mint én, otthagytátok szeretteiteket, ki gyermekét, hitves társát, édesany­ját vagy édesapját. Az ige szavával élve: “Keseregve bolyongtok és jaj­gattok. "De nem karolt-e fel titeket is valaki? Az, aki oly sok jót tett már, aki oly rég Isten szolgálatában áll, aki ismertté vált jótetteiért egész Amerikában, sőt jóságáról, nemes tetteiről már Európában is tudomást szereztem. Igen Testvéreim! Főtisz­teletű Dömötör Tibor és a Főtisztele­tű asszony az igazi magyar szülők pél­daképei, akik úgy várják a magyar menekültek érkezését, mint édes­anya várja gyermekét. Nemrég tör­ü imGYmchVRC fi MAY-JUNE, 1982 — Vol. 61, No. 3. Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ÁBRAHÁM, Bishop Editor: RT. RÉV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 Tel.: (216)666-4600 Business Manager: DR. ÁRPÁD BANDA 2299 Winter Parkway, Apt. 295 Cuyahoga Falls, Ohio 44221 Tel.:929-3687 Office of Publication:---------­Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 Second class postage paid at Cleveland, Ohio Subscription—Előfizetés: évi $5.00 yearly Send Form 3579 to Classic Printing Corp. 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohiot44102 POSTMASTER: Send Address Changes To Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 tént, hogy a Főtiszteletű Úr belépett az Otthonba és már messziről kiál­totta: “Ödön megjöttek a magyar testvérek!” Milyen jó érzés volt ezt hallani, igazi öröm töltötte el szíve­met ennek hallatára, találtam is egy igét, amely az ő cselekedeteiket meg­erősíti. Hasonlóképpen cselekedtek ők, mint ahogy az írva található. Boldog az, akit Te választasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a Te tornácidban, megelégíttetünk a Te házadnak javaival, a Te templo­modnak szent dolgaival (Zsolt. 65:5). Végezetül engedjétek meg, hogy minden magyar menekült nevében megköszönjem jótetteiteket, szíves adományaitokat, amellyel sok drága magyart talpra állítottatok. Köszönet néktek, kik szülőkként gondoskodtatok rólunk, kenyeret adtatok, taníttattok, köszönet nék­tek kedves egyháztisztviselők és egy­háztanács tagjai, akik elősegítettétek a nemes tettek végrehajtását. Isten áldását kérjük további munkásságo­tokra, családjaitokra. Hosszú öröm­ben és boldogságban gazdag életet kívánnak a menekült magyarok. Orosz Ödön teológus ÍRÁS ÉS ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents