Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1-2. szám

4. oldal tőled telik, eljuttatod adományodat. A bibliai szegény asszonytól csak két fillér tellett és Jézus mégis azt mondja, hogy ez volt a legnagyobb adomány, mert nem a fölöslegből adott, hanem mindenét odaadta. Tőled is csak azt várja Isten, ami tőled telik. Azzal a több, vagy kevesebb ado­mányoddal meghosszabbíthatod az itt élő magyarságnak a lelkigondo­zását, tehát az utódoknak Istenhez való vezetését és a tiszta hitéletben való megmaradását. Nézd, Magyar Református Test­vérem, ezek az ősi Református Kol­légiumok: a sárospataki, a kolozs­vári, a nagyenyedi mind, mind a szegények fillérjeiből épültek és szol­gálták az isteni és nemzeti szent ügyet. A vérzivataros évszázadokon, amikor évtizedeken keresztül ínség, nyomorúság, hontalanság, járvá­nyok sorozata tette mérhetetlen fáj­dalmassá a magyar életet, de a fő­uraktól kezdve a legszegényebb job­bágyig a szent ügyért mindenki meg­hozta a tőle telhető áldozatot. Mi hisszük és valljuk, hogy magyarsá­gunkat, nemzeti létünket ezek az áldozatok tartották és védték meg a megszámlálhatatlan ellenség köze­pette. így védi és gazdagítja a te adomá­nyod itt élő magyarságunk hitéletét, a most létrejövő Lelkészképző Inté­zeten keresztül. Isten nagyon megáld érte. Szabó Béla Ha hinni mersz! Ha hinni mersz Nem látni kívánsz Ha hidat versz Nem mérget okádsz Ha adni tudsz Nem kapni akarsz Ha kezet fogsz Nem fegyvert takarsz Ha könnyet törölsz Nem sebben turkálsz Ha búzát őrölsz Nem éltet kuszálsz Ha vakot vezetsz Nem gyengét uralsz Ha embert szeretsz Nem kincset kaparsz Ha áldást szórsz szét Nem átkot viszel Akkor mond csak Hogy Krisztusban hiszel! Dömötör Tibor MAGYAR GGYfiAZ “Lázár, jöjj ki!” (Folytatás a 2. oldalról) a jót cselekszi, amit áhítana, hanem a gonoszt, amit a szíve mélyén gyű­löl. Már comában fekszik. Majd beáll a lelki halál, a Sátánnal való azonosulás. Már nemhogy takargat­ja a bűneit, de kérkedik azokkal. A szó szoros értelmében bűzlik, mint az oszlásnak induló hulla. Lázár feltámadásának a titka eb­ben az üzenetben rejlik: “Uram, ímé, akit szeretsz beteg. ” Az Úr sze­ret ete miveite a csodát. Jézusnak nem volt közömbös, hogy a drága barát — ő látta a lelki szemeivel — már comában fekszik, és órák kér­dése, hogy kiszenvedjen. Mint annyi­szor olvassuk, különösen gyógyításai­val kapcsolatban, hogy könyörüle­­tességre indult, megszánta a sokasá­got — hogyne indult volna könyörü­­letességre annak baja láttán, akivel való szeretete, barátsága kölcsönö­sen kipróbált és mély volt! Nemde, az a bűnös felé is az örömhír, az evangélium, hogy Isten szeret minket, és hogy azért küldötte el az ő egyszülött Fiát, hogy aki hisz őbenne, ne menjen kárhozatra, ha­nem örök élete legyen?! Istennek sem mindegy, hogy az ősi ellenség, a Sátán kikéri az embert, hogy a maga orcájára és hasonlatos­ságára formálja azt. Szeretete mive­­li, hogy az embernek elzárja útjait: nem megy szépszóval a megfordulás, a 180 fokos hátra-arc!-csinálás, hát majd megy csúnyán! Isten nem ha­bozik összetörni a sorsát annak, akit üdvösségre elválasztott. Elveszi a munkáját, elveszi az egészségét, el­veszi azt, akit a legjobban szeret. És ráadásul a bűnei nyakára tekered­­nek és megfojtással fenyegetik. A zsákutcából nincs menekvés. Ez az a helyzet, illetve állapot, amikor az egyénnek nincs sok válasz­tása. Vagy megátkozza Istent és meghal, vagy pedig felfigyel az Üze­netre: “Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem el­bocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem áltál­­ment a halálbóll az életre” (János 5:24). Hogyan? Őt, a bűnöst, az er­kölcsi halottat szereti az igaz Bíró?! Hát halottak is hallhatják az Isten Fiának szavát? Rájuk is érvényes a Lázár testvérének mondott ige: “Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz én bennem, ha meghal is, él”. És ha elhiszi, hogy Isten úgy is érti, amit mond — és megfordul az életútján, azonnal érvénybe lép az Úr Mártának mondott ígéretének a záradéka: “És aki csak él és hisz én­­bennem, soha meg nem hal. ” Az egyénnek ezt a megfordulását megtérésnek, újjászületésnek, új te­remtésnek nevezi a Biblia. Gyakor­latilag ez azt jelenti, hogy aki eddig háttal volt az Istennek, szembefor­dul és elindul feléje. A bűneit nem­csak Isten vetette a háta mögé, meg­bocsátván és elfelejtvén azokat, neki is meg kell magának bocsátania és el kell felejtenie azokat. Mivel az Isten szeretetét, feléje nyújtott kezét meg­ragadta, az kötelez: elsősorban ő­­maga lesz tanú, de mivel látják a megváltozott életét, mások is tanús­kodnak majd a vele esett csodáról. Elannyira, hogy aki tegnap még “szagos” volt kárhozatos tettei miatt, ma elmondhatja: “Krisztus jó illatja vagyunk Istennek” (II. Kor. 2:15). Az óember kötelékei, a tudatalat­tiban felhalmozott régi kísértések és bűnök még sokáig akadályozzák az újember hitben való szabad járását, de hosszútávon a megimádkozott és naponként elkért kegyelem, a Szent­lélek elveszi azok erejét. És szolgáló, bizonyságtevő életében dicsőíttetik általa az Istennek Fia. T rombitás Dezső PIETA Egyetlen szobrára Irta rá a nevét Csak egy alkotását Gondolta öröknek Őrültnek kezei Azt is összetörték Ne maradjon híre Angyali mesternek. Egyetlen művére Irta rá a nevét Csak egy teremtményét Alkotta öröknek Gonosznak kezei Azt is beszennyezték Ne legyen öröme Teremtő Istennek. Dömötör Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents