Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR GG/dAZ 2. oldal "W 9 W TW WWW w w * iIRAS ÉS ÉLET <1 >» Lázár, jöjj ki! “Ez a betegség nem halálos... ” (János 11:4.) A halál és a feltámadás realitását emberi síkon Lázár története példázza ki. A történet minden bibliaolvasó előtt ismert. Lázár a két nőtestvérével, Máriával és Mártával, Bethániában lakott. Jézus szűk barátiköréhez tartozott. Feltételezhetően jómódú ember volt. Az Úr küldönc útján tudta meg, hogy Lázár súlyos beteg. A két nőtestvér számára nem volt kétséges, hogy a hír vétele után Jézus azonnal felkeresi Lázárt. Jézus reakciója a hírre, enyhén szólva, különös. Azt válaszolja ugyanis: “Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy megdicsőítessék általa az Istennek Fia”. És még két napig maradt azon a helyen, ahol volt. — Aztán azt a furcsa bejelentést teszi, hogy Lázár, a barátja elaludt, de elmegy, hogy felköltse őt. A tanítványok találgatják, hogy mit is akart mondani Jézus azzal? Bethániához közeledve még azt közli velük, hogy Lázár meghalt. A sommás kijelentés végképpen zavarba ejtette őket. Bethánia két mérföldnyire feküdt Jeruzsálemtől, az Olajfák hegyén. Márta valakitől megtudta, hogy Jézus közeledik a tanítványaival a faluhoz. Abbahagyta a munkáját és az Úr elébe sietett. Rövid, drámai találkozásuk alkalmával panaszolta el Márta a nagy bánatát és mondotta: “Ha te itten lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”. Később Mária is felkereste Jézust, és megismétli, amit a nővére mondott az Úrnak. A rokonok, ismerősök közül is sokan felismerték őt és odamentek hozzá. A nagy sírás közepette maga Jézus is könnyekre fakadt-, mert valóban nagyon szerette Lázárt. Így, felindulva a családi sírbolt felé vette útját. És, miután megmutatták néki a sírt, ahol Lázár feküdt, szólt az ottállóknak, hogy vegyék le az üreg nyílását befedő kőlapot. Márta megborzadva tiltakozott: “Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos!” Jézus égre emeli tekintetét. Imádkozik. Megköszöni, hogy az Atya meghallgatta kérését. Még semmi nem történt, de múlt időben, mint megtörténtről beszél arról, ami ezután fog bekövetkezni. És harsány hangon kiáltja: “Lázár, jöjj ki!” Színművekben, drámai játékokban azt a pillanatot, helyzetet nevezik klimaxnak, amikor az események, feszültségek összefutnak és robbannak. A Lázár-drámában a klimax a Szó és az akció egymozdulásban való megjelenése: az Isten Fia kimondott szavára a halott életre kél! Itt nem a klinikai halál né hányperces keretében történik az esemény. Egy negyednapos, már szagló hulla szétroncsolt agyveleje, oszlófoszló tüdeje, szíve kezd normálisan működni! S a testbe visszahívott lélek és szellem keresi az idegpályákkal a kapcsolatot. A kezén, lábán lévő halotti kötelékek, fáslik akadályozzák a járásban. Arcát kendő fedi be, mitsem lát. Öneszmélésének még nincsen rendszere, logikája. De már elindult az életben. A sírüregből kezek emelik ki. Aztán két ismerős kar fonódik köré, és halk, szelíd hang szólítja néven: — Lázár... Lázár... Majd női kezek ölelik, babusgatják és sikoltozó, ujjongó örömük messze elhangzik. A csodát sokan látták és hittek Jézusban. De voltak, akik tanúi voltak Lázár feltámasztásának, mégis azt híresztelték, hogy az egész vízió, tömegszuggesztió volt. És noha hetek, hónapok múlva személyesen is találkoztak Bethániában Lázárral, meg voltak győződve, hogy az nem az igazi Lázár volt, hanem a szelleme, vagy egy színész, akit Jézus-maffia fogadott fel a vezetőjük úgynevezett isteni hatalmának a bizonyítására. Lázár halála és feltámadása a lelki halál és az abból való feltámadás ábrázolata, jelképe is. A bűn vírusa, akárcsak az emberi létnek halállal való lezárása az eredendő bűn velejárója. “Imé én vétekben fogantattam és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51:7). És ahogyan véges emberi létünkben törvényszerűen jelentkezik a betegség, szenvedés, majd hetven, avagy feljebb, nyolcvan esztendő múltával a halál, ugyanúgy kiteljesedik a bűn rontása lelki-szellemi téren. Az “ártatlan” gyermek apró csínytevésétől a démoni sugallatoknak való kiszolgáltatottságig, s végül a JAN.-FEB., 1981 — Vol. 60, No. 1. Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ÁBRAHÁM, Bishop Editor: RT. RÉV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 Tel.: (216) 666-4600 Business Manager: DR. ÁRPÁD BANDA 2299 Winter Parkway, Apt. 295 Cuyahoga Falls, Ohio 44221 Tel.:929-3687 Office of Publication: Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 Second class postage paid at Cleveland, Ohio Subscription—Előfizetés: évi $5.00 yearly Send Form 3579 to Classic Printing Corp. 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 lelki halálig hosszú az út. Lényegében azonban ugyanazokon a stációkon megy keresztül az ember a lelki leromlásban, mint ami a testi hanyatlás velejárója. Valaki megbetegszik. Az orvosi tudomány lábraállítja. Aztán a kór ismét támad. Most már hevesebben. Állapota akuttá válik, szervezete elveszti ellenállóképességét. Cómában fekszik. Végül bekövetkezik a fizikai halál. A test bomlani kezd. Ez nagyjából a testünk története a születéstől halálig. Egy ember szívét sem egyszerre foglalja el a Sátán, a bűn mételye lassan, módszeres adagolásban hat. Az egyénben sokáig dolgoznak a gyermekkori jó nevelés, példa hatásai. Ezek mint antibioticumok segítik őt ellenállni a kísértésnek, a gonoszra való csábításnak. Ahogyan azonban egy kórokozó virus képes megbújni, betokosodni magát a szervezetbe — ez például a rákos sejt mimikrije —, ugyanúgy képes háttérben maradni, ugrásszerűen várni a megfelelő alkalmat a Sátán. Jakab klasszikus és lélektanilag hiteles leírása szerint az ember tőrbeejtése vonzó és édes kívánságokkal kezdődik. “Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül: a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz” (1:15). Vagyis a bűn annyira eluralkodik az értelmén, érzelmein és az akaratán, hogy képtelen lesz a kísértésnek ellenállni, a bűn foglyává válik. Nem (Folytatás a 4. oldalon)
