Magyar Egyház, 1980 (59. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 1-2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ területünket legutóbbi megegyezésünkkel csaknem minden egyházi ténykedésre kiterjesztettük. Eredménynek elég? Ha napjaink nem lennének annyira vészterhesek, mint amilyenek, a feleletünk az volna, hogy igen. A való élet azonban az egység, az egyesülés perfektuálásását illetőleg gyorsabb ütemet kiván. Az igaz, hogy az 1567-ben alakult Magyar Református Egyház szerves egységét az 1686-ig tartó török török megszállás s ráadásul az 1867-ig tartó Habsburg elnyomás miatt csak 1881-ben, tehát megalakulása után 314 év múlva érte el (sajnos, csak 39 évig tartott), de a magunk szerves egységére nyolc és fél évtized után talán már mi is megértünk. Erre segítsen meg minket a Szent Lélek Úr Isten, elménkben tartván az apostol intését: “egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál. 6:2), meg ama másikat, hogy “ha pedig valaki az övéiről (és főkép az ő házanépéről) gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.” (I Tim. 5:8.) Mi is volt az ige, amivel elindultunk? Szent Atyám, tartsd meg őket a Te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint “mi”. Szent Atyám tarts meg minket, oly keservesen megostorozott, oly sok felé szóródott, oly sokszor egymással is meghasonlott gyermekeidet a mi megváltó Urunk, Jézusunk által, hogy a Te nagy neved s árva népünk szolgálatában végre mi is egyek legyünk, miként Te Atya, Fiú, Szent Lélek egy örök Isten vagy a Szentháromságban. Ámen. Daróczy Sándor ☆ ☆ KIKET, KINEK ÉS MIÉRT KELL TÁMOGATNI? Ha valaki magyar újság hasábjain a fenti címet olvassa, rögtön arra gondol, hogy a szerkesztő sírni fog és támogatást kér. Bár minden okunk meglenne rá, mégsem ez a cikk célja. Amerikában a különböző felekezeti egyházak, ezek égisze alatt működő intézmények, de minden világi-társadalmi és kultúr-intézmény fenntartása, élete, adományoktól függ, illetve ezek olyan tevékénységétől, mely “pénzt”, “bevételt” jelent számukra. Az egyén áldozatkészségéhez folyamodnak nap-mint-nap a televízió képernyőjén keresztül a “United Appeal”, “Cancer Research”, “CARE”, “Heart Association”, de ugyanígy a zenekarok, operatársulatok, az olimpiai rendező bizottság és így tovább, sorolhatnók a végtelenségig. Az Amerikába vándorolt magyar “közvetlenül” elsősorban az egyházának ad és “közvetve” a különböző társadalmi egyesületeknek, melyekhez tartozik, vagy tartozott, így leginkább támogatják a cserkészmozgalom rendezvényeit, de minden más egyesületnek is vannak hívei, tagjai, akik nem restek munkát és anyagiakat áldozni azok érdekében. Az egyének közvetlen adakozásából és az egyházaknak, társadalmi, kulturális intézményeknek, egyesületeknek juttatott közvetlen támogatásokból szinte hihetetlen nagyságú összegek folynak be a pénztárakba. Vajon a megajándékozott intézmények, egyházak, egyesületek, hogy sáfárkodnak a nekik juttatott nagy összegekkel? Megelégszenek-e például azzal, hogy csak saját magukat gyarapítják, vagy pedig van-e olyan programjuk, mellyel a saját szükséglet állandó kielégítése mellett — mint egy sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi erő, mint az egyén — tovább támogatnak intézményeket, melyek támogatásra szorulnak és nem “adatik” számukra elegendő? Páldául egyházak missziós tevékenysége, testvéregyházak választása és támogatása, öregotthonok, iskolák segélyezése... Nyilván a legtöbbnek van ilyen programja. Ha olvasóink visszaemlékeznek a WXEN rádióállomás műsoraira, akkor eszükbe jut a magyar műsor tevékenysége a Szent Margit öregotthon érdekében. Sajnos a nekik juttatott adomány elkerült Clevelandból, az otthon is megszűnt, ahelyett, hogy megnagyobbodott volna. Annyi publicitást adtunk későbbi öregotthon építési próbálkozásnak, amennyit csak kértek, de ez sem sikerült. 1974 októberében valóra vált egy addig utópisztikusnak vélt álom, Akronban megnyílt a Lorántffy Otthon. Ismételjünk meg egy pár sort az Új Magyar Hang tavaly októberi számából, melyekkel a Lorántffy Otthon megnyitásának 5. évfordulóját jelentettük: # * # A huszadik század elején és első felében Amerikába vándorolt magyarok előtt már sokszor meghajtottuk az elismerés zászlóját mindazért, amit építettek: templomokat, Magyar Házakat, intézményeket létesítettek, szobrokat állítottak. A század második felében ugyancsak szép számmal ideérkezettek egyetlen nagyszabású alkotásának a Lorántffy Otthont mondhatjuk, amely anyagi értékét tekintve milliós intézmény, de erkölcsi, eszmei értékét nézve a beteg és öreg magyaroknak életet mentő és meghosszabbító otthon.
