Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 A római százados Hajnalban kezdték... A tömeg, mint tenger Elöntötte az udvar négyszögét. A helytartó késett az Ítélettel, Aztán megmosta reszkető kezét. — “Az Igazság a római sas szárnya!” — Ezeknek mondja? Elnyomják szavát: — “Pilátus, nem vagy a császár barátja!” — És aztán: ... elvitték az Ácsnak Fiát.. . Azóta csend van... A nagy palotának Minden sarkában dermedt rémület. A föld megrendül... Vaksötétség támad Míg száll a sóhaj: —• “Elvégeztetett.. .” Látogató jön, előkelő polgár, Pénze és szava a császárig ér, — “József tanácstag, te is híve voltál? És most kéred őt, mikor már nem él? Ma reggel élve, — most kéritek halva. Kétszer adjam — s egyszer sem volt enyém! Vidd és temesd el, ha már meghalt volna, Ott találod a Koponyák Hegyén.” — Hogy József elment, a magányos percek Gyanú árnyékát hozzák szárnyukon: (— Minek a holttest egy gazdag embernek? Fél ország itt van az ünnepnapon! Miért temetné drága sírboltjába? És mit terveznek titkos hívei? -*-) Az őr megrezzen a nagy úr szavára: — “Petróniust Pilátus kéreti!” — A százados jön,... mint vesztett csatából, Lehajtott fejjel, sápadtan megáll. Imbolygó árnyék, csak a szeme lángol, Verejték csillog kínzott homlokán. — “Petrónius, beteg vagy? Mi van véled? Ki reggel látott, nem ismerne rád! Beszélj, mi bánt? Csak nem ez az Ítélet?” ... “— Uram! ... Megöltük az Isten Fiát!!” — — “Az Isten Fiát? Az apja még ács volt! Múlt vasárnap már azt mondták; — király! A templomban polgárokat korbácsolt, Mindenki tudta; felkelést csinál! Tibériusnak adó s nyugalom kell, Nem lázadó próféták serege! Reggel mondta: — Nincs hatalmad fölöttem! Te láttad, hogy van, ott voltál vele.” — — “Ott voltam, uram, láttam haldokolni. Üvöltést vártam, káromlás szavát; És hallottam őt halkan imádkozni, A vére folyt... s azt mondta, megbocsát... Elcsodálkoztatok azon, hogy néha belépett hozzátok a bezárt ajtón, megtette azt is, hogy nem ismertétek fel néha, de mindig a Golgotán kiszenvedett testében mutatta meg magát és láttátok a szögek helyét kezén és lábán. Nektek megmagyarázta, hogy Ő nem kisértet, nem szellem, hanem élő valóság, aki valóságos testével támadott fel, járt veletek negyven napig és ezt a testet vitte fel az égbe, az Atya jobbjára. Igen, a mi Megváltónk feltámadott és valóságos testtel járt közöttünk, de ez a test egy csodálatos világot képviselt. Lázár, a Jairus leánya, a naini özvegy fia újraéledtek, de újra meghaltak, de az Ő teste soha többé meg nem hal, mert az örökéletre támadt fel s majd a mi testünk is a feltámadás után a Krisztus dicsőséges testéhez hasonlót kap. Jézus azért jelent meg emberi, előző testében, hogy a tanítványai elhigyjék, hogy feltámadása valóság, egy történelmi tény és új világ kezdődött el. A feltámadáskor hétszer Júdeábán, háromszor Galileában jelent meg azoknak, akik szerették. Nem mutatta meg magát Pilátusnak, hanem Péternek. Nem Kajafásnak, hanem Kleopásnak, nem a zsidó vezetőknek, nem a rómaiaknak, hanem azoknak, akik szerették és követték őt. Feltámadásával bizonyítja, hogy Isten Fia, adja Szendéikét, hogy a tanítványai az írásokat megértsék. A feltámadás hite az alapköve a keresztyén hitnek. E nélkül nincs üdvösség, nincs reménység, e nélkül Jézus bukott csatának bukott és régen elfeledett hőse volna. Jézus a feltámadásával legyőzte a halált és a bűnt. A szemtanuk a feltámadott Krisztus evangéliumát hirdették. A feltámadás volt a tanítványok igehirdetésének a csúcspontja és az első keresztyén prédikáció a feltámadásról szólott. Angyal hozta a lelki igazságot a világra, Krisztus megerősítette megjelenéseivel, hogy Ő valóban feltámadott a halálból. A feltámadott Jézus találkozott tanítványaival hajnalban, reggel, délben, délután és este. Ezek a megjelenések testi, valóságos megjelenések, nem képzelődés szüleményei, nem egyéni álmodozások, illúziók, mert mindig valami megbízatást kaptak a tanítványok. A kereszten meghalt Jézus mutatja meg magát élve, testét nem lophatták el, mert ételt eszik velük és engedi megérinteni azt a testet, amelyet felvisz az égbe, hogy közbejárjon értünk az Atyánál. A Krisztus feltámadásának kézzel fogható és legjobb bizonysága az Ő földön küzdő Egyháza. Az angyal mondotta: “Feltámadt, nincsen itt.” Húsvétkor nézzünk bele üres sírjába. Higyjünk az apostolok taníbizonyságainak és engedelmeskedjünk az angyal parancsának és mi is mondjuk el mindenkinek, hogy “Jézus feltámadott a halálból.” Ámen. Nagy Lajos ☆ ☆
