Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-6. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ zadozók, de nem szakították csoportokra a gyülekezetét. Otthon a gyülekezetekben nem történt annyi változás 100 év alatt mint itt 10 év alatt. A különböző falvakból, városokból egy helyre telepedett amerikai magyarok között a munkalehetőségek és lakásviszonyok szerint nagy volt a költözködési arány, különösen a bánya vidékeken. Kevesebb egyháztag kevesebb adományt eredményezett. Ez késztette magyar gyülekezeteink nagy részét arra, hogy társadalmi rendezvényekkel, piknikekkel, bazárokkal, ebédekkel, vacsorákkal, hurka és kolbász készítéssel teremtsék meg a gyülekezeti munkához szükséges anyagi fedezetet. Ellentétben az óhazai egyházakkal itt Amerikában kialakult egy olyan közösség, ahol az evangélium hirdetésén kivül a kultúrális és társadalmi élet az egyház nélkülözhetetlen részévé vált. Ez az egész folyamat abból eredt, hogy az óhazai állami támogatás után az idegenben élő magyaroknak új eszközöket kellett találni ahhoz, hogy a gyülekezetek megmaradjanak. Évtizedek teltek el a fennmaradásért folytatott harcban. Ebben a küzdelemben a női körök nélkül sok gyülekezet anyagilag csődbe jutott volna. Az anyagiakért való állandó harcban az óhazai gyülekezetektől lényegesen eltérő gyülekezeti élet alakult ki az Egyesült Államokban. Templomaink felépítésükben két fontos célt szolgáltak: helyet biztosítottak az istentiszteleteknek és egy külön teremben a társadalmi rendezvényeknek. A vallásos szolgálaton kivül volt egy kultúrális szolgálat is, ilyen volt például a szindarabok hosszú sorozata, amelyik az ifjúságot összetartotta. Ám a gyermekeknek a legtöbb helyen nem volt vasárnapi iskola. Azt látjuk tehát, hogy a századforduló kezdetén nem voltak hosszú távlatú tervek magyarjaink életében. Örültek ha fel tudtak építeni egy templomot és egy nagy termet, hiszen soknak a családja Magyarországon maradt és ők maguk is csak ideiglenesnek tekintették amerikai állomáshelyüket. A statisztikai adatok szerint közel 50,000 magyar telepedett vissza az óhazába 1908-ban. Érthető, hogy egy ilyen bizonytalan mozgolódásban nem alakulhatott ki maradandó vasárnapi iskola és magyarjaink nem építhettek nevelésügyi épületeket. Ez minden esetre olyan hiány volt, amit a későbbi években már nehéz volt bepótolni. Gyülekezeteink egyszerűen nem voltak beállítva gyermek nevelésre a kezdeti években, és sok helyen még később sem. Ahol pedig voltak fiatalok ott pedig nem vonták be őket az egyházi munkába. Isten kegyelmi ajándékának és néha egyszerűen csodának tekintem, hogy ennyi ideig megmaradt magyar szolgálatunk. A német nyelvű egyházaknál már évtizedekkel ezelőtt abbamaradtak a német istentiszteletek és ma már csak angol szolgálat van. Gyülekezeteink életét reálisan megvizsgálva azt látjuk, hogy a magyar istentiszteletre járók életkora a legtöbb helyen 60 éven felül van. A fiatalok az angol istentiszteletre járnak, vagy pedig sok esetben elmentek angol nyelvű gyülekezetekhez. Az Egyháznak a legfontosabb feladata az evangélium hirdetése. Görögöknek görögül, hébereknek héberül, magyaroknak magyarul és angoloknak angolul hirdetjük Isten megváltó munkáját és az üdvösség reménységét a Jézus Krisztusban. Minden más munka, vagy rendezvény csak egy mellékterméke a keresztyén szolgálatnak. Ahol a piknikek és pénzszerző rendezvények alkotják a gyülekezeti élet alapját, ott az egyház egy társadalmi klubhoz lesz hasonló és az evangéliumi missziójában pusztulásnak indul. Magyar egyházaink egyik legnagyobb problémája Amerikában az volt, hogy állandóan harcolnunk kellett a fennmaradásért és kevés egyházunk vált miszsziós egyházzá. Önmagunk felé fordultunk különösen az utóbbi évtizedekben és elzárkóztunk a körülöttünk lévő világtól. 1890 óta néha jól, néha rosszul de elvégeztük gyülekezeti munkánkat. Nézzük meg, hogy mik a további tennivalók a fennmaradásban és az esetleges fejlődésben. A legelső dolog, amit a gyülekezeteknek, vagy legalábbis a vezetőknek minden évben meg kell tenni az az egyházi munka kiértékelése. Fel kell mérni, hogy elérte-e a gyülekezet a kitűzött célokat és feladatokat. Ha pedig a gyülekezet esetleg céltalanul sodródik, akkor a vezetők készítsenek rövid vagy hosszú lejáratú terveket és tűzzenek ki reális célokat. Ezek legyenek világosak és érthetők, hogy a tagok is kivehessék részüket a feladatok elvégzéséből. Magyar gyülekezeteink sok helyen kiöregedtek mert a fiatalok nem lettek bevonva a vezetésbe. Legyünk reálisak! Honnan kapunk utánpótlást ha nem nevelünk ki vezetőket. Az angolul beszélő fiatalok előbb-utóbb megunják a velünk való vesződést ha magyar munkánk mellett nem tudunk legalább annyit nyújtani mint a környék angol nyelvű egyházai. Ha lelki szükségeiket nem elégítjük ki érthető nyelven, akkor a szentimentális okok nem elég erősek a megtartásukhoz. Ahol az angol szolgálat el lett hanyagolva, ott a magyar is pusztulóban van. Hirdesse tehát a lelkipásztor az evangélium üzenetét azon a nyelven amelyiken az egyháztagok lelki szükségét legjobban kielégíti. Az egyházak jövője nemcsak a vezetőktől függ. Mi nem tehetünk tanúbizonyságot a bitünkről mások helyett. Sok helyen kialakult egy olyan téves fel
