Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-6. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Áldott Szentlélek reánk szállj. “Az utolsó napokban, igy szól az Isten, Kitöltők lelkemből minden halandóra, és prófétáinak fiaitok és leányaitok.. Csel. 2:17. Az egyik legdrágább és legszebb énekünk a pünkösdi ének: Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket épen... Úgy szövegében, mint dallamában legjobban ebben az énekben jut kifejezésre az ember tehetetlenségének tudata és az a lelke mélyéből feltörő vágy, mellyel keresi és könyörgi azt a szent erőt, aminek a birtokában tud csak igazán ember lenni, Isten gyermekévé válni. Abból is kitűnik ennek az éneknek örök értéke, hogy nemcsak a pünkösd ünnepén, hanem minden ünnepélyesebb alkalmon ezt vesszük kezdő énekünknek. A reformációnak egyik legnagyobb győzelme az volt, hogy rámutatott az ember nyomorúságára, az önmagában tehetetlen ember vergődésére. Felkeltette azt a hiányérzetet, ami nyughatatlanná tette az életet. Rádöbbentette, mint a tékozlófiut pusztuló állapotára az a visszaemlékezés, hogy az atyai házban, ahol volt, minden meg van. Az ember fejlődését legelsősorban és legjobban a hiányérzet biztosítja. Amig a mai, u.n. vallásos ember rá nem döbben arra, hogy minden akarásával és megfeszített munkájával is csak vergődő lénye a teremtésnek és sziszifuszi munkát végez, addig ebből a mostani lelkisivárságból nincs menekvése. Valaki, ha osztályozni merné ünnepeinket, akkor pünkösd olyan másodrendű ünnepé esne vissza. Bár még nem merjük kimondani, de tudat alatt, főképen pedig a gyakorlatban már ez a szomorú valóság. A leépített, vagy elhanyagolt ünnep, éppen a Szentlélek kitöltetésének emlékünnepe. Nagyon erősen kell hangsúlyozni a lelkipásztoroknak a pünkösd előtti vasárnapokon, hogy jön egy ünnepünk, ahol az emberiség legszentebb ajándékára nemcsak viszszaemlékezni, hanem azért hálát adni és könyörögni kell, mert a nagy tömeg, sajnos a templombajáró tömeg számára már nem jelent többet, mint távoli, nagyon távoli rokon látogatásának a bejelentése. Ha jönnek ezek a rokonok itt lesznek és ami van, esznek. Sem, külsőleg, sem lelkileg nem készülünk a fogadására. Ez a fájdalmas valóság bizony már régi, nagyon régi. Mivel igy régen megszoktuk, természetesnek vesszük. Meg is látszik keresztyénségünkön, vallásos hitéletünkön, sőt az egész emberiség életén. Mert már nincs kisugárzása sem egyéni, sem gyülekezeti életünknek. Olyan már mint egy gyéren világító elemlámpa, melynek eleme elhasználódott. Az átütő erő hiányzik belőlünk. Ezért nem alkalmas már vallásosságunk nemcsak a misszióra, de még a múltból megmaradt áldott értékeknek a fenntartására, vagy továbbvitelére sem. Az Ur Jézus mikor tanítványai gyengeségét és alkalmatlan voltát látja, így bíztatja és vigasztalja őket: “A Segítő pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.” Ján. 14:26. A református ember állandóan tanuló ember, fejlődő ember. Egy életen át tanulja Jézus Krisztust, az ő Megváltóját követni. Mennyire jó volt az a régi kedves mondat, amivel a lelkipásztor bejelentette a textusát: “A mai tanításom alapigéje” ez és ez. Ahogy a magyar közmondás mondja: a jó pap holtig tanul. Hozzá kell tenni: de a jó gyülekezet is vele együtt tanúi tiszta, Istenes életet élni. A legnagyobb tanítást mégis csak pünkösd adja: “Taníts téged megismernünk, Istent Atyánknak neveznünk. . .”. Pünkösdben csúcsosodik ki, lesz teljessé keresztyénségem. Amikor engedem magamban munkálkodni a Szentlélek, átalakító, vigasztaló áldott erejét. Ez az erő azonban nem magától jő és nem magától értetődik. Mint mindenért, ezért még inkább meg kell küzdeni és nagyon sokat kell érte imádkozni. A mennybemenő Jézus figyelmezteti tanítványait, hogy ne azzal May-June, 1978 — Vol. 57, No. 5-6 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: VERY REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $5.00 yearly törődjenek mi fog történni az “időben” a jövőben? Mikor teljesedik be ez, vagy az a vágy, mikor jő el a világ vége? A ti dolgotok csak az, hogy vegyetek erőt, vegyétek a Szentlélek erejét és ezzel Ti is tanítványok lesztek és másokat is tanítványokká tesztek. így a Jézustól földön búcsútvett sereg nem sopánkodott és nem jajveszékelt tovább, nem panaszkodott, nem elégedetlenkedett, nem szidta a világ romlását, hanem elment Jeruzsálembe és ott egy felsöszobában együttes szívvel és lélekkel imádkozott. Mi nagyon sokat és szépen imádkozunk betegeinkért, a világ megváltoztatásáért, a békességes, problémamentes életért. Ez természetesen hasznos és jó. A baj azonban ott van, hogy nagyon keveset, vagy semmit sem imádkozunk a Szentlélek kiáradásáért, főképen az én életemben való munkálkodásáért. Az első pünkösdi igehirdetésben Joel próféta próféciája hangzik: “Az utolsó napokban kitöltők Lelkemből minden halandóra. . ..” Azért olyan felejthetetlen egy áldott hitbenélő Édesanyának, vagy Édesapának utolsó, áldástmondó szava, mert már nála a Szentlélek ereje utatmutató, csodálatos profétálás, Jézusban örök megváltozhatatlan igazság. Református Testvéreim! Állítsuk helyre a Szentlélek kitöltetésének
