Magyar Egyház, 1977 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Magyar körzetekben, városokban, községekben és falvakban nem tűr meg magyar adminsztrációt és nyilvános hatóságoknál nem engedi meg a nyelv használatát. A kormány ellenségesen viselkedik a magyar Egyházakkal szemben, a magyar iskolákat megszüntette, a magyar levél és könyvtárakat, valamint javakat elpusztította. Fellebezés: A Szövetség 4 könyvet küldött az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez. A könyvek az Erdély-i magyar menekültek leveleit és tanúvallomásait tartalmazzák az ottani helyzetről. Bár a Szövetség számos országtól támogatást kapott, mégis kérte az ENSz főtitkárát a következő rendszabályok megtételére: A Helsinki-i Konferencia I. fejezete értelmében kötelezni kell a román Köztársaság Kormányát az Erdélyben született magyarokra vonatkozó kötelezettségekre. Ez leszögezte, hogy a nemzetközi jog értelmében az összes résztvevő országok jogai és kötelezettségei ugyanazok, az országokon belül élő népek jogai egyenlők. A határozatok kimondják, hogy az egyes országok jelenlegi határai békés utón és gyűlésekkel megváltoztathatók. ☆ ☆ ISTEN KERESÉS Ástam ki holt köveket a földből pedig lelkemben fáklya lobogott; derekam görcstől két rétbe hajlott pedig bensőm tavaszról álmodott. Könyeim rá peregtek a holt kövekre pedig lényem úgy kacagott, ért vágtam magamon kérges kezekkel vérem szívemre hullott. Vajon rá találok-e a drága kőre melynek fénye bennem úgy ragyog, avagy káprázat-e az egész melyért görcsesen úgy harcolok? Uttalan útakon sűrű ködös éjben mit keres az ember ha nincsen belé vésve? miért keresi ami nem volt, ami nincs? pozdorjává törik kezében a kincs . . . Széttörött kőtáblák rajtuk újjá nyoma, rakd össze óh ember s rátalálsz az útra! Tarné, Lévay Pálma Valencia, Venezuela SZÓRVÁNYMUNKA AZ ÓROMÁNIAI MAGYAROK KÖZÖTT A 18-IK SZÁZAD LEGELEJÉN. — SÜKEI IMRE ÉLETE. — Néh. Nagy Sándor, volt bukaresti, majd U.S.A.-i ref, lelkész írásából. (Lerövidítette s kiválogatta: Krüzsely József.) Az 1800-as évtizedek elején, a napóleoni háborúkat követő zavarok miatt, a pénzdevalvációk folytán, s más természeti csapások, mint a nagy szárazság okozta szükség stb., miatt súlyos nyomorúság nehezedett az akkori magyarságra, különösen pedig Erdély népére. Mint évszázadok folyamán oly sokszor, akkor is koldusbotot vett kezébe a szegényebb nép. Hirtelen tönkrement családok indultak a déli és keleti Kárpátok szorosain át a kivándorlás, vagy egyszerűbben a kiszivárgás régóta megszokott utjain, amelyek az aldunai román vajdaságokba vezettek. A földműves elem a pár évtizeddel korábban kirobbantott mádéfalvi veszedelem menekültjeinek meleg helyein vett szállást, akiket közben a császári kegy Bukovinába telepített át. A gazdasági depresszió elől menekülő kézműiparosság pedig Moldva és Munténia városait lepte el. Ezekkel együtt került Bukarestbe, úgy 1810 táján az erdélyi Szőkefalváról eredő Sükei Imre református lelkész, aki magáravette az új kivándorlókkal való foglalkozás terhét, hozzáfogott a lelkigondozáshoz, és a szétszéledtek egyházbaszervezéséhez. Bukarestben volt már az előző évszázadból protestáns egyházközség, amelyet magyarok és szászok, reformátusok és lutheránusok számára a török száműzetésbe vonult Rákóczi-emigráció pár vezére alapított. Ennek az emigrációnak egyik, névtelenebb serege ugyanis az akkor még török birtokot képező Havaselve-i román fejedelemség területén oszlott szét, meghúzódva a városaiban. Bukarestben az akkori vajdai udvar szomszédságában, megvásárolták az “Ökörkút” nevű helyet. Kis templomot építettek s egyházfenntartói alapról is igyekeztek gondoskodni. Erre például Zay báró is alapítványt tett, Konstantinápolyból. Ennek a közös egyháznak eleinte felváltva voltak magyar és német (szász) lelkészei. Istentiszteletet mindkét nyelven tartottak. De idővel felülkerekedtek a szászok, az egyházat birtokbavették és Sükeiéktől templomhasználati bért kértek. Nekik természetesen segítségükre volt a Bukaresti Császári és Királyi Agentia; a Monarchia külképviselete. A magyarok kivonultak az egyházból s átmenetileg a Csizmidzsiu-
