Magyar Egyház, 1977 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ KÉRDEZ AZ IDŐ “Elmúlt az aratás, bevégződött a nyár és mi nem szabadultunk meg.” Jer. 8:20 Az arató és cséplőgépek dübörgő hangja már rég elhallgatott. Ennek az évnek, az 1977. évnek is betakarították úgy az itteni farmerek, mint a hazai földműves munkások az áldott kenyérmag termését. Hol szegényebben, hol bőségesebben és gazdagabban visszaadta a termőföld a befektetett energia és anyag árát. A gyümölcsfák is, a szőlősterületek is mind, mind, mint alázatos hűbéresek, megfizették uruknak, az embernek, amit vártak tőlük. Isten kegyelméből, a szorgalmas emberek munkája után bőségesen válogathatunk a különböző minőségű és ízű kenyerek között. Az élelmiszer boltok és a piacok polcain a sok-féle gyümölcs kínálja magát. Mintha a termőföld belekiáltaná a világba: Én most is megtettem, amit tőlem vártak, elvégeztem, amire teremtettem. Szinte önmagától érthetőleg felvetődik a kérdés: És te ember, és mi emberek úgy munkálkodtunk ahogy várták tőlünk? Úgy szolgáltunk, úgy éltünk, hogy az emberi névre nem szégyent, hanem elismerést hoztunk? Adtunk valamit a világnak, ami ma annyira hiánycikk? Azt a minősítést, hogy Isten gyermeke vagyok és Krisztus a Megváltom, valamilyen formában meg tudtam mutatni? Kapott tőlem a környezetem, a társaságom, a munkahelyem valamit, ami szebbé, ami magasztosabbá tette az életüket, a lelkivilágukat? Érezték ízét, zamatát lelkem tiszta világának, szívem nemesebb dobbanásának? Nyaralásunk, pihenésünk is véget ért. Jelentett számunkra ez a pihenés, lelki megújulást? Uj életstílussal kezdtem el utána az életet, vettem fel a munkát? Felébredt bennem, vagy megerősödött az a tudat, hogy nekem is kell valamit tenni azért hogy az a vágy, amely ott él bennem, hogy egy szeretőbb, megértőbb emberi társadalom vegyen körül minél előbb megvalósuljon? Hogy a megszentelt morál kellemes, megnyugtató tavaszi lehelete fujdogáljon végig a nagyvárosok és falvak komplikáltabb, vagy egyszerű életén? Vagy még mindig csak a másiktól várom, hogy elvégezze a nagy átalakítás, az istentelenségbe lezuhant világ felemelését, a lei rmbolódott erkölcs újraépítését? Az igazi keresztyén ember nem mondhatja a régi őrmesterrel: “fogjuk meg emberek és vigyék.” Ő Nehémiással együtt mondja: “Kezdjük el az építést. És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” A próféta elsír at ja népét, hogy ez az aratás is elmúlt, ennek a nyárnak is vége van és az én népem nem tudott megváltozni. Nem tudnak lemondani megrögzött rossz szokásaikról, kisebb, vagy nagyobb bűneikről. Talán még ma is igaz a nagy költő Ady fájdalmas felsóhajtása: “Itt régik a bűnök, itt régik az átkok. S itt újak a bűnök s itt újak az átkok”. (Két kunic beszélget.) Lassan, lassan múlnak az évek felettünk, nyár, nyár után eltűnik. Számolgatjuk keresetünket, vagy az éveket, hogy mennyi van még hátra a nyugdíjig. Vagy mint nyugdíjas, hogy töltsem el kellemesebben az időmet. Gyógyítgatom betegségemet, vagy vigyázok egészségemre. Sopánkodok a világ romlásán, az emberiség, különösen az ifjúság züllésén és szép csendesen várom a halált. Sok mindenre szükségem van, ami az anyaggal áll összefüggésben. A testem is hozzátartozik létemhez. Többet kellene azonban arra gondolnunk, hogy nincs itt maradandó városunk, a jövendőt is kell keresni. Azt a jövendőt, ahol Isten felelősségre von és megkérdezi: Mit tettél azért a korszakért, amelybe beleteremtettelek? Mert sem a múlttal nem dicsekedhetünk, sem a jövőről nem ábrándozhatunk, a szebb jövőről. Mert számomra ez a kimért idő jöhet csak számításba. Azt a tanítást, amit kaptunk, azt a nevelést, amiben részesültünk, nem lehet megnemtörténtté tennünk. A templomba járó, a Jézus Krisztust megváltójának valló, az Isten szeretetét és őrizőpásztorko■ {■ ■ n. i 1 í' : : -MAGYAR GG/ftAZ L^ ^ Aug.-Sept., 1977 — Vol. 56, No. 8-9 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: VERY REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Circulation Manager REV. KALMAN GONDOCZ 101 University Dr., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly dását igénylő ember nem teheti azt, amit tett az egytalentumos szolga, hogy elássa, vagy őrizgesse kapott kincsét. A nem fejlődő vallásosság, a nem bővülő és 'mélyülő hit éppen úgy megítéltetik, mint minden más bűn. A betegségben a testi kondícióját elvesztett ember, a gyógyulás folyamatában állandóan méri magát. Mennyit gyarapodtam? Nekünk is igy kell magunkat állandóan a lélek mérlegére tennünk. Mit kaptam ebből az istentiszteletből? A naponkénti bibliaolvasásomból? Imádkozva töprengek: mit tudnék én még tenni, hogy ez a generáció, melynek én is tagja vagyok, ne süllyedjen el a mocsárban. A felhígult morál, mint posvány el ne nyelje az én gyermekemet is, hogy unokáim, utódaim áldozutul ne essenek egy olyan megsemmisítő erőnek, melynek kifejlődését, urrálevését én is elősegítettem közömbösségemmel, tétlenségemmel. A próféta így sóhajt, látva népének bűnét, megkeményedett lelkét : “Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem.” Mi az Ujszövetség népe tudjuk, hogy van gyógyulási lehetőség. Van, Akinek megadatott a hatalom égen és földön mindenen. Jézus Krisztus. Utána kiáltok, mint
