Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1975-11-01 / 11. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ Új ég és új föld “De új eget és új földet vá­runk az ö ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” —II. Pét. 3:13. Az emberiség történetében nem volt korszak, ahol ne vártak volna valami jobbra, igazabbra, békés­­ségesebbre. Az igazság utáni szom­júság nagyobb volt, mint a kenyér és az ital utáni vágy. Nem csak a szegénységben és a nyomorúságban bontakozik, vagy tör ki az elége­detlenség és lesz naggyá a hi­ányérzet az új iránt, hanem a gaz­dagságban, a jólétben is az una­lom hervasztó és posványító súlyé­­désében felébred az igazibb, idő­­tállóbb utáni mély sóvárgás. Akár a forradalmakra gondolunk, akár az őrültségig fokozódó tivornyák­ról hallunk, mindegyikből egy nagy, keserves, kétségbeesett kiál­tás hangzik: Adjatok valami job­bat, tisztábbat, ahol az igazi énem, a lelkem meg tud nyugodni. Fel­zaklatott idegzetem be tud ágya­zódni, megsérült emberi voltom meg tud gyógyúlni és elvesztett égi méltóságomat meg tudom talál­ni. Hát nem ez hangzik ki a fari­zeusok kérdéséből is? Mikor jő el az Isten országa? Vagy a János kérdése tanítványain keresztül? Te vagy e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk? Nem csak a ma­gyar népdalból száll fel a kérdés: Mondd meg nekem, súgd meg ne­kem mit hoz a jövendő? Nemcsak a szegény bújdosó magyarok kiál­toznak egy Rákóczi, egy Thököly után, hanem a mai kor ifjúsága is keres. Keresi azt az igazi hős­lelkű férfit, akit ideáljának vá­laszthat, akire felnézhet. Keresi azt a tiszta eszmét, azt az igazi célt, amiért érdemes küzdeni, a­­minek az elérésében megvalósítá­sában megtalálja az értelmét em­beri létének. Az emberiség nagy tanítói, ne­velői tulajdonképen ezt a vágyat tudták öntudatosítani az emberek lelkében. Megtisztítani minden sa­laktól és szent értékké tenni mil­liók és milliók szivében. Mert ez a vágy minden emberben benne van, velünk születik. Ott van mint a föld méhében az arany, a szén, az olaj. Csak emberek kellenek, akik felszínre hozzák. Nem egy­formán van a lelkekben sem el­helyezve, úgy mint a föld alatt. Az egyiknél könnyen hozzáférhe­tő, a másiknál és a legtöbbnél nagyon mélyen, sok törmelékkel körül ágyazva, ősöktől örökölt go­nosz vágyak, érzések szennyes ré­tegében. Vagy bűntől, vétektől ki­hűlt szívek ridegségében, mint az alaskai, vagy a tenger mélységében meghúzódó olaj és arany erek sokasága. Mindig kevesebb volt a felszíni bányászással megszerzett, mint a mély tárnák öléből szinte keserves összekaparással felhozott anyag. Ezért nehéz mindig a ne­velés, a rosszból a jóba való át­vezetés. A térítés. Pedig ebben van a keresztyénségnek, a ma élő és Igéthirdetö, Igétolvasó, templom­ba járó, a világ sülyedését látó, a maga és a másik ember üdvössége iránt felelősséget érző embernek a szolgálata. A várakozás ugyanis nem tétlen szemlélődést jelent. Azzal, hogy én megállapítom és bölcsen kimon­dom, ez a világ rossz, az emberiség rohan a vesztébe, semmi újat nem mondtam és semmit nem tettem annak megállítása érdékében. Ez ma majdnem minden ember ajkán elhangzik, vagy mint keserves pa­nasz, vagy mint kárhozatos Ítélet. Ettől a puszító és romboló erők még nem fognak megijedni, vagy meghátrálni. Jajj volttá annak az országnak, ahol csak bajt és be­tegséget megállapító intézetek és kritikusok működnének, de gyó­gyító kézzel soha senki nem nyúl­na be az ember testébe. Nem len­nének irgalmas samaritánusok, Axelmuthok, akik a fertőző, kole­rád betegek között végzik életmen­tő munkájukat. A mi számunkra ma különösképen hangzik a jézusi parancs: “Eredj el és te is a képen cselekedjél.” Vagy ahogy az Em­ber Tragédiájának, utolsó mondata hangzik: “Mondtam ember: küzdj és bízva bízzál. Erre a cselekvésre, erre a küz­delemre szólít fel bennünket újra az Advent áldott ideje. Azt jelen­ti, hogy nekünk nem kell már ke­resni a hőst, akire felnézhetünk. ■ MAGYAR GGYtVU ■1 ^ ' 1mGYRR cnvßch November, 1975 — Vol. 54, No. 11 Publisned Montnly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Circulation Manager: REV. KALMAN GONDOCZ 101 University Dr., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly Nekünk megadta az Isten Jézus Krisztusban. Nekünk nem kell már a célt, az eszmét találgatni. A cél a Gál. 2:20. “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisz­tus. ..“Nincs itt maradandó vá­rosunk, hanem a jövendőt keres­sük.” Arra figyelmeztet ez az Ad­vent, kiáltsd be nagyobb erővel és mélyebb hittel ebbe a világba: Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére, hogy a karácsonyban, nemcsak emlékezni kell, hanem tényleg újjá születni. Vele és Benne Hitben megújult ember­ként a következő év küszöbét át­lépve élni. Az új ég és az új föld, nem ter­mészeti átalakulást jelent, nem fizikai változást. Mert az ég a ma­ga szépségében ugyanúgy ragyog, mint a betlehemi pásztorok idejé­ben és aki felnéz esténként az nem csak Kanttal a nagy filozófussal vallja, hogy két dolog ejt ámulat­ba: A csillagos ég fent és az er­kölcsi törvény bennem, hanem fel­teszi a kérdést a hitetlenkedők előtt Napóleonnal együtt, aki mi­kor az egyiptomi hadjáratakor vi­lághódító útján egy este tudósai azt akarták mindenáron bebizo­nyítani, hogy nincs Isten és ami­kor a logika minden mesterfogá­sát igénybevéve boldogan könyvel­ték volna el sikerüket, Napoleon fölnézett a csillagokra és így szólt: “Az urak nagyon szellemdusak, de ki alkotta mindezeket?” Mi már IRAS ÉS ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents