Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6-7. szám

MAGYAR EGYHÁZ

3

RÉSZLETEK ÁBRAHÁM DEZSŐ PÜSPÖKI JELENTÉSÉBŐL

melyet az Amerikai Magyar Református Egyház 1974 május 27-én hétfőn, New York, N. Y.-ban tartott egyházkerületi közgyűlése elé terjesztett:

Egységbe vetett reménység:

A jelen kor bajait látva az élet törvénye szerint az elmúlás miatt hű tagjainkat siratva nem szabad elveszítenünk reménységünket és jobb jövőbe vetett hitünket. Evangéliumi meggyőződésünk szerint Istennek nagy terve van népével. A keresztyénségre még nagy feladatok elvégzése vár. Boldog örömmel vesszük tudomásul, hogy a világon élő különféle felekezetekbe tartozó egyházak között az egység mozgalom hathatósan növekedik. A római katolikus egyház is óriási megújuláson ment át az elmúlt években és a protestáns egyházhoz való közeledés sem véletlen, és hisszük hogy nem csak ideig óráig tartó megmozdulás lesz.

Ennek a keresztyén összefogásnak egyik záloga, jelképe volt a múlt évben Mindszenty József Esztergom-i érsek, Magyarország hercegprímásának 197S őszén köztünk történt látogatása és a vele való testvéri kapcsolat kiépítése. Lelkészi karunk egy része, a U.C.C. Kálvin Kerület és a többi lelkipásztorokkal együtt egy délutánt töltött el a biborossal Matawan, N. J.-ben, a Magyar Görög Katolikusok “Máriapócs” néven ismert kegyhelyén.

Testvéri kapcsolatok új ideje:

Amerikai Magyar Református Egyházaink közötti testvéri kapcsolatoknak is új időszaka érkezett el. Amit az elődök minden jó akarattal nem tudtak megvalósítani, lehetséges és kívánatos, hogy az új nemzedék váltsa valóra. Az u.n. U.C.C. Kálvin Egyházkerületbe tartozó ötven és a Független Amerikai Magyar Egyház majdnem harminc gyülekezetének vezetői között megállapodás jött létre, hogy közösen és együttes erővel fogjuk munkálni az un. “Egyesüli Amerikai Magyar Református Egyház” megvalósulását.

Az elinduláshoz szükséges alapelveket 1974 márciusában mindkét csoport egyházi lapja közölte. Hátra van a legfontosabb rész, az t.i. hogy az egyházkerületi közgyűlés támogatja-é ezt a tervet, s milyen döntést hoz ennek a folytatása illetve megvalósítása érdekélten? Kérem a javaslatokkal foglalkozó bizottságot, hogy ezt a kérdést megfelelő javaslattal terjessze a közgyűlés elé. A Kálvin Egyházkerület ez év áprilisában Ligonier, Pa.-ban tartott közgyűlésén az Amerikai Magyar Reformátusság Egysége tárgyában a következő határozatot hozta: “Synod approves

the actions taken by the Council in an attempt to form the United Hungarian Reformed Church in America and authorizes the Council to continue taking steps to reach this goal and the desired unity.”

Ma amikor oly nagy szükség van erre az egységre, nem állhatunk mi sem némán hanem meg kell hozzuk az Amerikai Magyar Reformátusság Egységét szolgáló döntésünket.

Rengeteg megoldásra váró kérdés van előttünk, melyeket együttes erővel Isten segítségével sokkal jobban meg lehet majd oldani, mint külön-külön. Égető probléma a lelkész utánpótlás kérdése, közös vasárnapi tananyag használata, ifjúsági konferenciák rendezése, presbiterek és női köröknek, egyházi munkásoknak találkozói, missziói munkánk kialakítása, segíteni magyar református templomok megépítését, Dél Amerikában, Ausztráliában, Európában, Svájcban, Belgiumban, stb.

Az óhazai egyházzal való kapcsolat:

Ismeretes mindenki előtt a sajtóból, hogy amerikai magyar népünk mind nagyobb számban keresi fel az óhazát és az ottani rokonokat és barátokat, vagy töltenek kellemes nyári időt őseink földjén. Örvendetes javulás van minden téren s akik visszajönnek látogatásukról beszámolnak arról, hogy milyen csodálatos szeretettel fogadják ott őket, és hogy mennyire előre haladt a világ s a régi Rákosi-Sztalinísta kemény vonal helyett megértés és együttmunkálkodás és jóakarat is van sokak szívében: emberibb az élet!

Az is nyílván van kanadai és amerikai újság olvasók előtt, hogy az utóbbi időben az óhazai egyház hivatalos képviselői milyen simán és sűrűén ellátogathatnak az Űj Világba és alkalom adódik a velük való közös eszmecserére. Nem egészen érthető azonban az, hogy amerikai magyar református lelkipásztorok nem kapnak Magyarországra beutazáshoz szükséges engedélyt, több esetben ha mégis valaki megkapta azt az utolsó nap, vagy órában adták meg, amikor az illető az utat sok kellemetlenségnek téve ki magát már lemondta.

Más esetben a mi lelkészeink hosszú otthoni tartózkodásuk alatt vagy csak hivatalos tortúrán való átmenetei után kapnak nehezen engedélyt egyes falukban való prédikálásra, vagy más esetben egyáltalán nem adtak nekik engedélyt.

Valami furcsa eltolódás származik az emberek lelkében, ha óhazai hivatalos egyházi emberek minden külön engedély nélkül ott kapnak szószéket, előadó termeket magoknak, ahol éppen kívánkoznak, inig a mi lelkipásztoraink szolgálata attól függ, hogy az illető “politikailag” a jelenlegi ottani rendszer-