Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ rel milyen kapcsolatban van, vagy mellette milyen színeket képvisel. Az óhazai lapok, világi és egyházi, marxista eszmékkel burkoltan, vagy nyíltan is ateista cikkekkel bejöhetnek Amerikába, eláraszthatják vele egyházainkat, addig a kommunizmust bíráló, vagy avval tárgyilagosan foglalkozó lapjaink, könyveink, stb. megakadnak a cenzúrán. Mi a testvéri kapcsolatok fenntartását szükségesnek tartjuk az óhazai egyház és tagjai iránti féltő 8zeretetbó'l azonban hangot kell adjunk aggodalmunknak és fel kell emeljük szavunkat azok ellen a káros egyoldalú kapcsolatok kihasználása ellen, melyekből csak az egyik oldalnak van nyeresége és a mi egyházunknak csak kára. A javaslati bizottságot kérem, hogy foglalkozzék e kérdéssel és terjeszszén a közgyűlés elé olyan javaslatot, amit a múlt tapasztalatain a mai események megvilágításában elfogadhatónak vél. Lelkészi Karunk és Presbitereink: Lelkészi Karunk és Presbitereink nagyrésze hűséges munkával és áldozatkész odaadással állt őrhelyén : egyházaink presbiteri és tisztviselői a tőlük telhető legnagyobb készséggel segítettek a munkában. Ha valahol többet lehetne végezni, vagy mulasztásokat pótolni, azt Isten segedelmével reméljük a jövőben meg is teszik. Kérem a javaslatokkal foglalkozó bizottságot, hogy hozzon indítványt közgyűlésünk elé, hogy amennyiben az áremelkedés állandóan folytatódik, minden egyház presbitériuma intézkedjen a lelkipásztori fizetések arányos emeléséről. Ne legyen a mi Egyházunk papjainak kevesebb megélhetőségi lehetősége, mint más egyháztestbe tartozóknak, hogy ne kívánkozzanak el soraink közül a mi embereink, más közösségekbe ahol tisztesebb javadalmazást ajánlanak fel a jól szolgáló lelkészeknek. A nyári négy hetes vakáció mellett jól tennék a gyülekezetek, ha a lelkészek számára lehetővé tennék az un. lílelkészi továbbképző konferenciákon ’ való részvételt, mint pld. Princeton-ban, stb. Egyházunk népe megértő szeretettel és áldozatkészséggel viselje szívén lelkipásztorainak sorsát, mert a közel jövőben súlyos problémák előtt állunk. Amerikában élő magyar származású szülők gyermekei nem kívánkoznak a lelkipásztori munkára, ha nem látják ennek a tisztnek nagyobb megbecsülését és odaadóbb, áldozatkész támogatását. Szálljon köszönet, hála és elismerés egyházunk hű presbiterei és elöljárói felé, akiknek segítsége nélkül nem végezhettük volna el a munkát, amit Isten reánk bízott. Egyháztagság: Minden egyház ereje azon múlik, hogy vannak-é erős, hithű és minden szolgálatra kész tagjai. Isten adott a mi Amerikai Magyar Reformátusságunknak lánglelkű vezetőket, akik közül még néhányan soraink között vannak, s akik elmondhatják bízonyságtételképen, hogyha nem lettek volna olyan tagjai egyházainknak, akik a legmesszebbmenő áldozatra is készek voltak, bizony nem lennénk itt ahol vagyunk ma mi sem. A mi amerikai magyar református népünk cselekedetekkel és anyagi áldozat hozatalával mutatta meg egyháztagsági hűségét és egyházfenntartó készségét. Mindenütt ahol a lelkészek a hívek elé tárták a gyülekezetek anyagi ügyeit nemcsak az az összeg jött össze, amire éppen szükség volt, hanem azon felül is megáldotta Isten őket. Nem hanyagolhatja el egyháztagságunkat egyik gyülekezet vezetősége sem, róluk elfelejtkezni a legnagyobb felelőtlenség ,lenne. Egyháztagsági kötelezettségét mindenkinek komolyan kell vennie, mert Isten csak úgy áldja meg egyházainkat és vezeti népünket diadalra. Ha megújulásra szükség van az Istentől elforduló és Istent megtagadni kész világban, akkor imádságban szüntelen kérnünk kell a mi Atyánkat, hogy töltse ki az Ő Szent Lelkét kicsinyekre és nagyokra. Boldog megelégedettséggel kell tagjainknak vallani, hogy a mi egyházainkban együtt dolgozhat kicsiny és nagy, szegény és gazdag. Szolgálatok: Roppant nehéz a püspöki szolgálat egész Amerika területén, amikor New Yorktól San Francisco-ig, Kanadától Floridáig terjedő hatalmas távolság közben szétszóródva élnek magyar református híveink. Igyekeztem meglátogatni az egyes gyülekezeteket, és ahol alkalom adódott a rendkívüli jubileumi szolgálatokra felkerestem a távoli közösségeket is. Még több helyre el kellet volna jutni, de a helybeli szolgálat lekötöttsége miatt alkalom nem adódott rá. Képviselni kellett egyháztestünket felekezetközi szervezetek gyűlésein: így a Református Világszövetség Amerikai Ága konferenciáján, a National Council of Churches Világsegély ügyosztálya gyűlésein, és igazgatósági tanácsülésein és más hasonló szervezetek és intézmények bizottságain. Természetesen a munkából csak annyit tudtam ellátni, amenynyit egy ember adott körülmények között el tud látni. Ha mulasztások adódtak az csak emberi gyarlóságnak a következménye, melyekért orcám pirul. Isten előtti imádsággal emlékezek meg arról, hogy püspöki szolgálatot az elmúlt időben betölthettem. Nem könnyű feladat a mai szélsőségek világá-
