Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
i MAGYAR EGYHÁZ bezirkerei módjára — ott ne ülnének az állam “egyházügyi megbízottai’^ Az egyház külföldi kapcsolatai kizárólag néhány kiválasztott és politikailag megbízható egyén kezében vannak. Teljesen leszűkült az egyház missziója. Szinte elképzelhetetlenek ma már olyan evangélizáló vagy hitmélyítő konferenciák, melyeken egy-egy vidék egyházi népe találkozhatnék. Egyháztagoknak szánt vallásos kiadványok alig jelennek meg s ha igen, csak alacsony példányszámban. Lelkészek külföldi magyar egyházi szolgálatba való kiengedése —- Bartha püspök szavaival élve —- “káderkérdés”, azaz a politikai megbízhatóság kérdése. És a sokat hangoztatott szabadság mellett hány egyházi intézmény zárult be az elmúlt negyedszázad folyamán, sokszor teljesen hamis ürügyeken. Mikor a híres sárospataki kollégium és teológia megszűnt, állítólagos anyagi okok miatt, hiába próbálták fenntartását holland és svájci reformátusok magukra vállalni. A kapuk kérlelhetetlenül becsukódtak. És vájjon miféle egyházi szabadság az, amikor a református egyház legfőbb világi tisztét éveken át egy magát nyíltan atheistának valló politikussal töltötték be? Szomorú részlete volt a hazai ünneplésnek — akár állami megrendelésre történt, akár egyéni túlteljesítésben — elhunyt vagy ma is élő régi egyházi vezetőknek, Enyedy Andor, Ravasz László és Ordass Lajos püspököknek idézetekben történt ismételt kipellengérezése, vagy az egyház múltjának kíméletlen és önmarcangoló ostorozása. Az ünnepi cikkek tele vannak ilyesféle hamis általánosításokkal: “A Horthyék körül csoportosuló erők ellenforradalmi bázissá igyekeztek kiépíteni a keresztyénséget... az egyház elkötelezte magát a Horthy fasizmus mellett. _. az egyház átvette a keresztyén kurzus három politikai alapmagatartását: az antikommunizmust, az irredentizmust és az antiszemitizmust. . . tiltakozott a kitelepítések ellen, a politikai foglyok ügyében, és más apróbb kis ügyekért. . .” De nem kevésbbé torz az a kép sem, amit a nyugati világról próbálnak a magyarországi egyházak népe felé megrajzolni az ünnepi cikkirók.” Szerezzenek lelkészeink alapos és hiteles tájékozottságot a világ két részének, a béke birodalmának és a háborúra készülő imperialista országoknak életéről. Tájékozódjanak arról, hogy a számunkra mindenben példamutató Szovetunióhan, a megvalósult szocializmus országában hogyan biztosították a vallás szabad gyakorlatát és az egyházak zavartalan életét. És ismerjék meg a maga valóságában egyházunk lelkészei és hivei azt is, hogy milyen kockázatos a világ másik felén kimondani az igazságot”. Hasonlóan irreális, zavaros és naiv, amit az egyházaknak a Moszkva által irányított békemozgalomban betöltött szerepéről írnak az ünnepi tanulmányok. “Ma már boldogan eldöntött kérdés nemcsak az, hogy a béke oldalán harcosan állunk. . hanem az is eldöntött kérdés, hogy a békemozgalom nagyszerű harca kilátásos küzdelem is s papjaink, híveink boldogan olvadnak a béketábor hatszázmilliós táborába” idézik lelkendezve még 1973-ban is azt a Dezséry evangélikus püspököt, akiből később a budapesti rádió atheista adásainak főpropagandistája lett. Valami bámulatos vakság és süketség üli meg a magyarországi egyházi vezetőket. Nem vesznek tudomást a “prágai tavaszt” követő tragédiáról, mely utitársukat, Hromádka professzort is magával sodorta.Nem akarnak tudni azokról a szovjet Írókról, költőkről és tudósokról, akik bátran szembefordultak a sztálini idők véres gonoszságaival. De még csak a két atomnagyhatalom vezetőinek a jelenlegi détentetörckvéseit sem veszik figyelembe. Még mindig a sztálini korszak dallamait fújják. De ezen nincs mit csodálkoznunk. Hiszen az ünnepelt Egyezmény annak a korszaknak a terméke s a mai ünneplők is akkor kezdték szárnyaikat bontogatni. Közben jó pár változás ment végbe körülöttük a magyar életben, annak irányításában, ők azonban mégmindig tartják féltve fújva is, de ünnepelnek. Hogy meddig még, ezt csak az örökkévaló Isten tudja. De biztos, hogy egyszer felettük is elhangzik majd a Malakiásból jól ismert kérlelhetetlen isteni Ítélet: “Szemetet szórok orcáitokba, a ti ünnepléseteknek szemetjét!” MEGHÍVÓ AZ ÉVI NŐI KONFERENCIÁRA mely 1974 május 5-én vasárnap du. őrzött pozícióikat és ha sután is, hamis szólamokat 2 órakor lesz 15 Winant Place, Charleston, S.I. N.Y.-ban (az egyház épületeiben) “MIÉRT MUNKÁLKODÓK AZ ÉN EGYHÁZAMÉRT?” címen előadást tart magyarul: Nt. Csordás Gábor, esperes, a New York-i egyház lelkipásztora — angolul: Molnár Ágoston prof. A Keleti és New York-i egyházmegyék gyülekezeteibe tartozó nő testvéreket szeretettel hívjuk és várjuk. Jelentkezési díj $3.- (vacsorával együtt!) A tisztikar névsora az angol részben található.
