Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

MAGYAR EGYHÁZ S TANÚBIZONYSÁG (Dr. Benkő Géza főgond­nok beszéde elhangzott a Hollywoodi Magyar Re­formátus Egyházban, Nt. Trombitás Dezső helyi lelkipásztor működésé­nek 15. évfordulóján, 1974. március 3-án.) A közelmúltban tartott egyházközségi közgyűlé­sünkön főgondnoki jelentésemet azzal fejeztem be, hogy nehéz nekem elfogultság nélkül majdnem 15 évi barátság és harmonikus együttműködés után még el nem mondott megfelelő szavakat találni Trombitás Dezső érdemei méltatására, los angelesi lelkipásztor­kodásának 15-ik évfordulóján. A frázisokban való magasztalás, dicsőítés amúgy sem az Ő egyéniségének, emberi tulajdonságainak és méltóságának jellemzésére alkalmas. Célszerűbb és egyéniségéhez is méltóbb lesz — úgy vélem — egy kis történeti visszapillantást vetni, egy kicsit visszautazni, szemlét tartani az elmúlt 15 esztendő szépségei és csúnyaságai, eredményei és küzdelmei, egyházon belül és kivül változatos, sike­rekben és csalódásokban is bővelkedő életpálya ese­ményei felett. 1958 nyarán az Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége és egy maroknyi csoport itt, úgy határozott, hogy az egyre nagyobb számban idetele­pülő magyarság lelki szükségletének kielégítésére egy új református egyház alapíttassék. 1959-ben az Egy­házkerület Püspöke egy Európáitól meghívott papot küldött ide a gyülekezet szervezésére és önálló veze­tésére. Az új papot senki nem ismerte, a hivatalos utón kapott — s mert akkor mindenki gyanús volt — többszörösen ellenőrzött információ szerint csupán annyit tudtunk róla, hogy Amerikában született, ta­nulmányait — Magyarbonba szüleivel visszatérve — saját erejéből, kiváló eredménnyel végezte, s a papi inaskodás évei után szokatlanul fiatalon a Dunántúli Egyházkerület egyik legexponáltabb és legkényesebb egyházának lett később már esperesi minőségben vezetője. Hitvalló kiállása miatt 1954-ben a hivatalos Egyház tisztéről lemondatta, palástjától megfosztotta, hogy aztán mint fizikai munkás kényszerüljön kenye­rét megkeresni. Tudományos munkássága elismeréséül a sáros­pataki Teológiai Akadémia magántanárrá habilitálta, amelyet a hazai egyházi élet berkeiben járatos em­berek a követelmények rendkívüli szigorúsága foly­tán igen nagyra értékeltek. Megtudtuk Róla még azt is, hogy az 56-os forradalom idején Új Egyházi fő­hatósága részéről a hazai egyházak megsegítésére külföldi megbízást kapott s aztán a történelmi ese­mények tragikus alakulása folytán emigrálni kény­szerült. Az ismeretlen új pap megérkezett és meg­kezdte munkáját. Mindjárt kezdeti megnyilatkozásai a szenzáció erejével hatottak. Új stílust, új hangot hozott híveit lebilincselő prédikációiban s gondolat­­gazdagságban sziporkázó beszédeinek híre messze túl­terjedt a templom falain. Valláskülönbségre tekintet nélkül felkeltette az érdeklődést a szellemi felfrissü­lésre szomjas társadalom körében, s istentiszteletein vallás és egyház iránt egyébként közönyös és érdek­telen emberek arcáról is le lehetett olvasni a meg­lepetést és elragadtatást. A modem kor követelmé­nyeihez igazodó, új és sokszor forradalmi prédikátori szellem meghonosítása, a húsba és vérbe vágó társa­dalmi igazságok és igazságtalanságok merész bonco­lása, az új életkeretben régi és új sebeket gyógyító magyarság értelmi és érzelmi világában útkeresés és útmutatás — ezek azok az erények, érdemek, ame­lyek embereket, gyülekezeteket egy akolban tartanak, és a szeretet és megbecsülés melegségével töltenek el. És mert minden eresztékében egyéniség volt, s mert több volt, mint az átlagos, az emigráció heterogén társadalmában sokszor gyanúsan ismeretlen források­ból tüzelve, megindult személye és működése ellen -— az intrika. Az intrika, a lázítás, a rágalmazás, amely még a templomot is mind annyiunk nem feledhető szégye­nére botrányos hangú civakodások színhelyévé ala­csony ította. Főtiszteletű és nagyrabacsülő szerete­­lünkkel körülvett illusztris vendégünk — ha nem csa­lódom — végigszenvedte ezt a megalázást, amikor akkor még esperesi minőségben köztünk lévén segí­tett, békéltetett és erősített, s ezt az Istentől megál­dott munkáját püspöki méltóságában még fokozot­tabban folytatta. — Istentiszteleteinket abban a lég­körben csak alig néhány ember látogatta. De Isten­nek más volt a rendelése. A tagjai és támogatóinak egy tizedére megfogyatkozott Egyház, új helyen, itt, új néven és új tagokkal virágzásnak indult, egyre erősebbé és vonzóbbá vált. — Trombitás Dezső — Hölgyeim és Uraim — egy makacs, konok — odahaza úgy neveztük — vastag­nyakú kálvinista. Mert máskép honnan vehette ez az új, ismeretlen és még gyökeret is alig eresztett pap a bátorságot ahhoz, hogy kenyéradó gazdái, ha egy

Next

/
Thumbnails
Contents