Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 SZÉCHENYI DÖBLINGBEN Köztudomású, hogy Széchenyi Istvánt a hazáját féltő szeretete, önemésztő aggodalma juttatta a Bécs peremvárosában lévő őrültekházába. Kossuthtal szemben azt vitatta, hogy a magyar népnek először tisztességes, emberi életfeltételt kell teremteni és amikor szellemileg és anyagilag ütőképes lesz, akkor veheti majd kezébe szabadsága kivívását. A feltartóztathatatlan márciusi események elől az őrületbe menekült és a döblingi elmegyógyintézet egyik ápoltja lett. 1860 április 8-án bekövetkezett halála körülményei tisztázatlanok. Vannak, akik vitatják öngyilkosságát és orvgyilkosságot tételeznek fel. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában lévő és Széchenyi döblingi korszakából való íratok, levelezések feldolgozása érdekes fényt vet a “legnagyobb magyar” úgynevezett őrültségére, elmebeli állapotára. Ezek az írások kétség nélkül bizonyítják, hogy Széchenyi — mai kifejezéssel élve — 1848- ban egy súlyos idegösszeroppanáson esett át és miután idegileg rendbe jött, a beteget játszva irányította az osztrákokai szemben való titkos ellenállást. Depressziója egész életén át végigkíséri és állapotában voltak visszaesések. De, hogy Széchenyi őrült lett volna, a döblingi évek elleneszólnak. Amikor például Deák Ferenc meglátogatta Széchenyit és vele hosszan elbeszélgetett, bucsuzáskor ezt mondta neki: “Dehát miért van Ön itt, mikor okosabb mint márki más?” Amire Széchenyi azt válaszolta: “Ez a hely való ma magyar embernek”. A látszatot, hogy beteg és képtelen bármiféle szellemi munkára, következetesen igyekezett fenntartani. A Széchenyit kezelő orvosok hátramaradt feljegyzéseiben mint tünet újra, meg újra szerepel Széchenyi “felolvasó mániá”-ja. Az állapota után érdeklődő orvosokat, a hogyan az Széchenyi Döblingben irt naplójából és feljegyzéseiből kitűnik, azzal tudta a szobájából elriasztani, hogy azt mondta nekik, hogy valamit fel szeretne olvasni, mire azok Széchenyi nagy örömére és mulatságára elmenekültek. Hamlet szerepét oly tökéllyel játszotta, hogy az egy nagy színésznek is dicséretére vált volna. “Egyetlen nyelven sem tud egy ép mondatot leírni”, ez volt a hivatalos orvosi jelentés róla. A titkos rendőrség, annak ellenére, hogy egy Klein nevű kém ismételten jelentette, hogy a Blick-et Széchenyi írta, a jelentést ad akta tette. Ez a császárság ellen írt “paprikaleves”-röpírat a magyarok körében kézről-kézre forgott és Bécsnek sok fejfájást okozott. Felmerül a kérdés, hogy miként volt Széchenyinek lehetősége arra, hogy a kor jelentős eseményeiről értesüljön, angol, francia, stb. diplomatákkal levelezzen, sőt röpiratait, amik természetesen mind névtelenül Íródtak, nyomdába jutassa? Már említettük, hogy Deák Ferenc meglátogatta és hosszan elbeszélgetett vele. Széchenyi irodalmi hagyatékából hosszú lista áll rendelkezésünkre azokról, akikkel rendszeresen találkozott. Minden ellenkező híresztelés ellenére, a barátok listáján elől áll az elmegyógyintézet vezető főorvosának, Georgen doktornak a neve, akit maga Széchenyi a leveleiben “Jószív”-nek nevez. (Zárójelben meg kell említenünk, hogy Széchenyi a feleségéhez, fiához és mostohafiához írt leveleiben jelképes kifejezéseket, fedőneveket használt bizonyos személyekkel kapcsolatban.) Dr. Georgen sosem nyújtotta be a látogatók teljes listáját, holott ezt ismételten szorgalmazta a titkos rendőrség. Könyveket vásárol Széchenyi részére, sőt leveleit továbbítja. Gyakori látogatója volt Széchenyinek a bécsi angol követ, Loftus, akitől, minden nemzetközi eseményt megtudhatott s aki tájékoztatta a magyar politikai helyzetről. Feltételezhetően Loftus juttatta ki Londonba a cikkeit, amik a Times-ben Ignotus álnév alatt jelentek meg.. Adat bizonyítja, hogy Széchenyi Palmerstonnak, az angol miniszterelnöknek is irt és felhívta a figyelmét a Magyarországgal történt igazságtalan
