Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 KNOX JÁNOSRA EMLÉKEZÜNK A testvér Skót Egyház most emlékezett meg nagy reformátora, Knox János halála 400. évfordulójáról. Illő, hogy ez alkalomhói felelevenítsük emlékezetünkben élete, és ami ettől elválaszthatatlan, a skót reformáció néhány érdekes epizódját. A középkor végén a skót egyház élete is siralmas állapotban volt. A megüresedett lelkészi állásokat úgy adták el a legtöbbet ígérőknek. Nagyon kevés olyan pap volt, aki prédikált is, a püspökök pedig sohasem tették. Ebben a helyzetben jelent meg a színtéren Knox János és állt a skót reformáció élére. Barátaival tanulmányozta Luther írásait, amelyeket dundee-i és leith-i kereskedők hoztak magukkal Németországból, áruik között elrejtve. Knox János az Edinburg melletti Haddingtonban született 1514-ben. Tanulmányai elvégzése után oktató lett St. Andrews-ban. “Eretnek” nézetei miatt 1542-ben megfosztották papi tisztétől. Nem sokkal ezután a reformáció hívei hatalmukba kerítették St. Andrewst, és Knoxból, a gyermekek oktatójából hamarosan káplán és a reformáció vezetője lett. Kálvinhoz hasonlóan őt is úgy kellett kényszeríteni e tisztség elfogadására. A lelkészválasztást vezető lelkész, Rough János így szólt hozzá: “Felszólítalak, hogy ezt a szent elhívást vissza ne utasítsd, hanem Isten dicsőségének a szolgálatára, Krisztus királyságának a növelésére, testvéreid építésére és az én vigasztalásomra, akit gyötör a munkák sokasága, vállald magadra az igehirdetés terhét, ha el akarod kerülni Isten súlyos nem tetszését, és ha azt akarod, hogy megszaporítsa rajtad kegyelmét.” Csak e súlyos szavak hatására vállalta nagy nehezen a tisztséget. St. Andrews nem maradt sokáig a reformáció híveinek a birtokában. A francia hajóhad horgonyt vetett partjai előtt. A várat ostrom alá fogták és elfoglalták. Az elfogott nemeseket a hajók fedélzetén szállították át Franciaországba. Knoxot és társait azonban a megláncolt gályarabok közé zárták, a fedélzet alá. Tizenkilenc hónapig kellett elhordoznia fogvatartói brutalitását. 1549-ben szabadult rabságából. Angliába ment, ahol Cranmer canterbury-i érsek szívesen látta a reformáció híveit. Berwickbe nevezték ki lelkésznek. Itt munkálkodott 2 évig. Egész Észak-Angliában ismertté lett erőteljes igehirdetéséről és vitatkozó képességéről. Az a megtiszteltetés érte, hogy kinevezték a király, VI. Edward egyik káplánjává. Sőt felajánlották neki a rochesteri püspökséget is, de nem fogadta el. Egy újabb üldözési hullám elől a kontinensre menekül és az angol menekültek gyülekezetének lesz a lelkésze Frankfurtban. De a Book of Common Prayer (istentiszteleti rendtartás) használata és a püspöki kormányzat kérdésében meghasonlás támad a gyülekezetben és Knoxnak távoznia kell. Genfben talál menedéket, ahol az angol nyelvű gyülekezet lelkésze lett. Jó viszonyba kerül Kálvinnal, akinek többször is élvezi vendégszeretetét és csodálja reformátori munkáját. Távozása után sem szakadt meg Kálvinnal való kapcsolata, mert több levelet váltottak egymással. Bár a skót főurak már 1557-ben arra kérték, hogy térjen haza, csak 1559-ben tehetett eleget kérésüknek. Hazatért és megkezdte küzdelmét a skót egyház reformációjáért, ami formálisan 1560-ban valósult meg. A reformáció tüze hamarosan elérte Edinburghot is. A főurak megegyeztek abban, hogy a lelkiismeret és az igaz vallás érdekében meg kell zabolázni a királyi hatalmat. Azután megbízták Knoxot, hogy öt társával együtt készítsen egy Hitvallást. Ezt a munkát négy nap alatt végezték el. Ezt az úgynevezett Skót Hitvallást 1560-ban ratifikálta a parlament. Knox az “egyház hű képét” akarta helyreállítani. Három eszköze volt: a tan, az istentiszteleti rend és a fegyelem. A tant a Hitvallásban határozták meg. Az istentiszteleti rendet formálisan az 1564-es nagygyűlésen fogadták el. A First Book of Discipline — Az egyházfegyelem első könyve a skót reformáció szíve. Ebből tűnik ki, hogy a skót reformáció fő célja Krisztus királyságának a megvalósitása Skóciában, minden tekintetben. Magában foglalja egy mindenkire kiterjedő oktatás tervét, az öregekről való intézményes gondoskodást, a szegények megsegítését és az erkölcsök javítását. Az egyház szervezetét is felvázolja. Gondoskodik szuperintendensek beállításáról, akiket a legtöbb szakember a református püspökök
