Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 egyik Nyugathoz csatlakozik, mert a keresztyén kultúra kell neki esetleg magyarsága árán, a másik Kelethez csatlakozik, mert magyarságát akarja megőrizni a keresztyén műveltség nagy lelki egységének kockáravetésével. Mihelyt megoldódik ez a feszültség, rögtön megjelenik egy lij: a Habsburg uralom életérdeke halálosan szembefordul a magyar nemzet erkölcsi és politikai életérdekével. Ez a küzdelem egészen a világháborúig tartott. Az ellentét egész kétségbeejtő élességével a 48-as szabadságharc és az utána következő rémuralomban lett nyilvánvalóvá. — Ekkor került a nemzet abba a helyzetbe, hogy akiket uralkodója és az uralkodó kormánya mint gonosztevőket végeztetett ki, azokat maga a nemzet legnemesebb hőseinek, s a magyar igazság vértanúinak látta és tisztelte. Ebben a rettenetes feszültségben jöhetett kiengesztelődés és megalkuvás, de maga az ellentét csak az egész nagy politikai életegység széthullásával szűnhetett meg, s mind addig, amíg ez meg nem történt, maga az ellentét lenyelt megalázások, elfolyatott könnyek, meg nem vallott szerelmek és el nem énekelt énekek sós tengerét gyarapította. Mikor pedig ez az ellentét feloldódott, a világháború végén a széttört magyarságból egy csonka rész maradt itt a Tisza- Duna közén, s hirtelen megnőtt, s főképpen testünkből meghízott nemzetek terjeszkedési gőgjének állott az útjába. Már ebből is világos, hogy a magyar nemzet történetében nem az volt a kérdés, mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, hol építsünk házat, milyen könyvet írjunk és milyen dalt énekeljünk, — hanem az, éljünk-e vagy nem? Minden kérdés mögött a lét és nemlét kérdése rejtőzött, mert olyanok voltunk, mint akik vulkánok oldalára vagy lavinák útjába építik házukat. Magyarnak lenni tragikai vállalkozás volt és ma is az, amellyel a halál kockázata jár. — És mégis élünk és vagyunk. Ez a tény mindennél erősebben bizonyít a gondviselés ténye és csodája mellett. Nincs nemzet, amelyik annyiszor nyerte volna ingyen kegyelemből önnön léte ajándékát, — mint a magyar. Nincs nemzet, amelynek több oka lenne hálásnak lenni Isten iránt, mint a magyarnak. És nincs nemzet, amelyben az a tény, hogy mindennek ellenére mégis csodálatosan él, nagyobb ígéret és zálog volna arra, hogy ez után is élni fog. De ebből a tényből nagy következmények folynak. Egy szóval kifejezve, az, hogy éppen a nemzeti sorsnak ez a gyökérkérdése adja meg a nemzeti létnek jellemét és értékét, egyszóval minőségét. Ebből következik, hogy a magyarnak érzelmi szempontból alaptermészete a komolyság. Aki a halál szomszédságában lakik, nem lehet léha vagy cinikus. Meg van az a kísértése katonáknak, szegénylegényeknek, halállal cicázó embereknek, hogy könnyelműek, virtuskodók, duhajokká válnak. Ma még együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk, ma még piros élet, holnap fehér álom.. . Megvan az a nagy kísértés, hogy hirtelenkedésekre, meggondolatlanságokra, kiszámíthatatlan kalandokra vetemedünk. Pedig éppen az ilyen helyzetben lévő népnél kell mindenkiben fokozott felelősségérzetnek ébrednie. Az orvos is másképpen nézi azt a betegét, aki csak náthás és azt, aki tüdőgyulladásban a krízisen megy által. Micsoda roppant felelősséget jelent ez minden magyarra nézve. A nemzetnek életéről és haláláról van szó. Nem százezerszer rettenetesebb az ítélete annak, aki Mohácsra menet lop ezüstkanalat és ódalog el a harcból, mint annak, aki ugyanezt egy vadászaton teszi meg? És ebből következik az is, hogy a magyar nemzet az elszántság nemzete kell, hogy legyen. —■ A félelem fényűzését mindenki megengedheti magának, csak az nem, aki életveszélyben van. Egy akkora megrettenés, amitől megkoccan a pohár a kezünkben, életébe kerülhet a repülőnek, aki a kigyult gépből akar kiugrani. -— A magyar bátorság mindennapi kenyér kell, hogy legyen, s ezért szükség, hogy bátrak legyenek a gyermekek, az asszonyok, az öregek, a tudósok, a költők, mert ez a nemzet annyit ér, amennyi elszántság járja át az egész nemzetet. — Végül mindazért amit elmondottam, a magyar nemzetnek a végső erőfeszítések népének kell lennie. Lehet kényelmesen csinálni a hivatalt, a szórakozást s lehet kényelmesen írni a könyvet, festeni a képet, építeni a házat, csinálni az utat, kínálni az árút, -— de: nem lehet kényelmesen megvívni a kézitusát... Ehhez minden erőnkre szükségünk van. Itt valóban többet kell felmutatni annál, ami egyáltalában lehetséges. Magyarnak lenni annyit jelent, mint lehetetlen feladatok elé állni és azt mégis megoldani. Miért a magyar bánat, a magyar bukás, a gonosznak a győzelme, a holnap rettentő fenyegetése? Azért, mert csak így, s csak ebből a tüzes kemencéből léphet ki az az ember és az a nép, amelyik méltón viseli ezt a nevet: magyar. Ravasz László ÚJ SZÖVETSÉG Ravasz László átdolgozása Vászonkötés—$5.00 Műbőrkötés—$8.00 Bethlen Freedom Press Ligonier Pa. 15658
