Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Dr. Béky Zoltán: PETŐFI SÁNDOR ÉS A MAGYAR SZABADSÁG 1823 - 1973 A sötét magyar égen — az elmúlt másfél évszázad alatt —- a legcsodálatosabb magyar üstökös Petőfi Sándor volt. A szabadság tündöklő csillaga, fényes napja, amely nemcsak egy kis országot, hanem egy egész világot ragyogott be vakító fényességével. A zsarnokságnak, az emberi jogok eltipróinak halálos ellensége, rettenthetetlen ostorozója, aki nem csak lánglelkű szavaival harcolt a zsarnokság ellen, hanem fiatal életét áldozta fel a segesvári harcmezőn a zsarnokság elleni harcban. Ma születésének másfél százados évfordulójánál megállunk s a zsarnokság otthoni és a világ minden táján szétszórt áldozataira emlékezünk és kegyelettel áldozunk a magyar szabadság legnagyobb géniusza, harcosa: Petőfi Sándor emléke előtt. Petőfi Sándor a nagy magyar alföld szülöttje, aki rövid 26 esztendeig tartó élete során egy egész nemzetnek gyújtott világító szövétneket, amely ma is fénylő világosság nemcsak az otthoni, hanem az egész nagy magyar éjszakában, az elszakított részeken, a világ minden táján szétszórt magyarság számára. Élete egészét áldozta oda a magyar népért, az örök, a szabad, a független magyarságért. Csodálatos költészetében legelső helyen áll a szabadság szent és magasztos gondolata. O a klasszikus szabadság, a tiszta demokrácia fogalmát hirdette meg nemcsak verseiben, hanem életében és halálában is. A népből jött, a magyar valóságból és az egész magyar népnek követelte az ember legszentebb jogát: a szabadságot. A magyar nép történetének legszentebb napjaiban Ő volt az egész magyar nemzet szívverése, az első március 15-én, a Pilvax kávéházban és a Nemzeti Muzeum lépcsőin, amikor felzendült ajkán a Nemzeti Dal: “A magyarok Istenére eszküszünk, esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk.” A kivívott magyar szabadságért halt meg a segesvári csata mezején. Úgy tűnt el mint ahogy aláhull az üstökös az égről a nagy ismeretlenségbe. Ajzzal a nagy különbséggel, hogy Petőfi Sándor géniuszának fényessége ma is világít, ma is buzdít, ma is lelkesít, hogy azért az elveszett magyar szabadságért mi is éljünk és ha kell, haljunk, mint nagy géniuszunk Petőfi Sándor. A régi haza földjén is ma nagy Petőfi ünnepségeket rendeznek. Tagadhatatlan, hogy a nép legjobbjai, kiváló írók, költők, művészek és tudósok az igazi Petőfit ünnepük otthon is, azt a Petőfit, aki az egész magyar népé. De ők nem mondhatják el és nem kiálthatják világgá, hogyha ma Petőfi élne, éppen úgy szembe szállana, megáljt kiáltana a magyar népet elnyomó, kizsákmányoló idegen zsarnokságnak, mint az első március 15-én. Nem mondhatják el, hogy Petőfi Sándor a történelmi Magyarország egész népének a szabadságáért küzdött. Azért az egész magyar földért is, amely magába foglalja a Kárpátokat, le egészen az Al-Dunáig. Petőfi Sándor lelke velünk együtt tiltakozik az ellen az iszonyatos ország és nemzet-csonkítás ellen, amelyet a magyar néppel szemben elkövettek és amelyeknek az ö szellemében ma már csak mi szabadföldön élő magyarok lehetünk a szószólói. Nekünk kell világgá kiáltani, hogy a szabadság szent és oszthatatlan, s addig nincs szabadság az atyák véráztatta földjén, míg csak a rendszer kiváltságosai élvezik azt, de a magyarság milliói elnyomottak, másodrangú polgárok, vagy megtűrt idegenként kezelt magyarok az ősi földön. Petőfi örök szellemiségét és költészetét tagadják meg azok, akik lemondanak arról a szabad hazáról, amelyért Petőfi élt és drága, fiatal életét feláldozta. Az a haza pedig a teljes magyar haza, Petőfi országa és Petőfi hazája. Mit szólna Petőfi a mai magyar kormány irodalompolitikájához, amint a debreceni anyanyelvi konferencián jelentették be, hogy van: támogatás, tűrés és tiltás. Mit szólna Petőfi ahhoz, hogy a mai magyar nemzedék legnagyobb költőjének, Illyés Gyulának, legszebb alkotása: “Egy mondat a zsarnokságról” ma otthon nem jelenhet meg. Vajon ha ma Petőfi élne és költő lenne a rab Magyarországon megjelenhetnének-e zsarnokságról írott költeményei? Hogy Petőfi szabadságért dobogó szívét orosz lándzsa szúrta át? Hogy a szabadságot 1948-ban az orosz hadsereg tiporta le? A magyarság otthon és idegenben Petőfi szellemében az egész és osztatlan szabadságot kell, hogy követelje a magyarság számára ma is. Március idusán ebben a szellemben rendeztük meg az amerikai magyar szervezetekkel karöltve az ország fővárosában, Washington, D. C.-ben — a Petőfi kiállítást és ünnepségeket és indítottuk el az ország minden tája felé, hogy mind hajdan egy emberként induljon meg és álljon talpra az emigrációs magyarság és követelje Petőfi szellemében a teljes szólás és sajtó szabadságot irodalomban, politikai és társadalmi életben egyaránt, s követelje az idegen, elnyomó hatalom kivonulását, hogy végre szakad és független legyen a magyar atyáik véráztatta földjén.
