Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1973-03-01 / 3. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ IRAS ÉS ÉLET Ha valaki én utánam akar jönni .... “Mondja vala pedig Jézus min­deneknek: Ha valaki én utá­nam akar jönni tagadja meg magát és vegye fel az ö ke­resztjét minden nap és köves­sen engem!” Lukács ev. 9:23 A negyven napos böjti út végén felmagaslik a “golgotái kereszt”. Krisztus Urunk szenvedésének a jelképe. Most is, mint minden esz­tendőben, amikor készülünk a nagypénteki és húsvéti ünnepekre, előttünk újra meg újra leperegnek a drámai események. Látjuk Krisz­tust, miképpen készül szenvedé­seinek elviselésére, s jelenti meg tanítványainak, hogy jön az idő amikor az áldott Mester nem lesz majd mindig velük: egyedül ma­radnak. Lassan felkészíti őket, hogy a feladatokat teljesítsék és minden körülmény között helyt álljanak. Elmondja nékik Jézus, hogy ‘‘néki Jeruzsálembe kell men­ni és sokat szenvedni a főpapoktól és írástudóktól és megöletni és har­madnapon feltámadni.” Bár többször jelezte Krisztus a tanítványoknak az ő szenvedését, azok úgy tettek mintha nem értet­ték volna, mert nem tudták elkép­zelni, hogy Isten egyszülött Fia, a Megváltó annyi megaláztatáson menjen keresztül és végül is a ke­resztfa csúfos halálával haljon meg. Éppen ezért jó nekünk is szívünk­be zárni a hozzánk szóló üzenetet. Első sorban is azt, hogy aki Krisztus követője akar lenni, an­nak számolnia kell avval, hogy az út próbákon, csapásokon és ke­reszthordozáson át vezet a földi elmúló honból az örökkévaló mennyei dicső haza felé. Krisztus idejében a kereszt nem olyan kedves és megszokott jel­vény volt mint manapság, amikor például kis ezüst és arany keresz­­tecskéket nyakláncra fűzve hor­danak, vagy dísztárgyként helyez­nek el otthonokban. O nem! A kereszt abban az időben a halál szimbóluma volt. A Római Birodalom katonái ke­resztre feszítéssel büntették azokat, akik a rendszer ellen lázadtak. A keresztről beszélni tehát akkor azt jelentette, mint amikor halálról és Ítéletről beszéltek. Azt kérdezték tehát Krisztus tanítványai, hogy miért kell “nékik önmagukat meg­tagadni”, miért kell nékik is “fel­venni az ő keresztjüket” ? A szentirás szerint az ember bűneiért Isten ítélő széke előtt valakinek eleget kell tenni. Mi ma­gunk nem tehetünk eleget, mert mindnyájan gyarlók és esendők vagyunk, akik rászorulunk Isten ir­galmasságára. Viszont más se tehet értünk eleget, mert minden ember­hez egyformán hozzáköttetett a gyarlóság, s mi mindannyian na­ponta növeljük terheinket és sza­porítjuk bűneinket. Különben is Isten nem büntet meg másokat azokért a bűnökért, amelyeket mi követtünk el. S gyarló földi ember el sem tudná hordani az örökké­való Isten haragjának a súlyát s nem tudna másokat megszabadíta­ni a bűn átkától és annak követ­kezményeitől. Éppen ezért kellett a mi Mes­terünknek Jézusnak egyedül elhor­doznia a golgotái keresztet s ezért kellett önmagát is megtagadnia, hogy Ő legyen a mi egyetlen Meg­váltónk, aki által mindnyájan me­hetünk a mi Mennyei Édesatyánk­hoz. Példát mutatott nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus a böjtölésre, a önmegtagadásra s bűn árát nem arannyal vagy ezüsttel fizette le, hanem drága vérét adta, hogy így nyissa meg előttünk a mennyek­nek kapuját. így lett azután a kereszt a szé­gyen szimbólumából a Krisztusban hívők halál feletti diadalának di­csőséges szimbóluma. S az ami egy­kor rettegést és halált jelentett ma a reménységnek és a halálon is diadalt arató örök életnek jelképe. Krisztusunk ideje óta, tudjuk hogy minden embernek megvan a maga keresztje. Ezt a keresztet vagy az életnek terhét néked is és nékem is hordozni kell. Aki követni akar­ja Krisztust, annak “meg kell ta­gadnia önmagát”, önző életét, bűnös gyarló természetét, a test hiá­bavaló kívánságait s úgy kell elin­dulnia a Krisztust követő utón. Igen ám, de éppen ez az “önmeg­tagadás” és ez a lemondás esik a legtöbb embernek legtöbbször olyan nehezére. Mert a földi gyar­ló ember inkább szeret ragaszkodni a rosszhoz, ami sokszor még több m Jb.iMRGyflRC hVRC March, 1973 — Vol. 52, No. 3 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 101 University Dr., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly kárra és nagyobb romlásra vezet. Tudja is az ember a jót, amit cse­lekednie kellene, csak ereje nincs annak véghezvitelére. Innen van az, hogy nagyon sokan járnak a kisértőnek, az ördögnek az útján, amelyik pedig bizonyára a pusz­tulásra vezet. Mai időben is az “önmegtaga­dás” áldozathozatalt jelent s a modern ember fél attól, hogy le kell mondania valamiről, amit ed­dig már megszokott: életről, ital­ról, szórakozásról és a világ hiába­valóságainak a gyönyöreiről. Böjti időben élő Testvérem, vedd fel a te “életednek a keresztjét”, tagadd meg önmagodat, vállald az áldozat­hozatalt, családodért, egyházadért és hazádért. Ne félj mert a terhek nem roppantanak össze, mert az Úr aki reád rója azokat ád is erőt azok elviselésére. Tagadd meg te­hát az önzés, az egyénieskedés, és a bűn minden újtát: kövesd Krisz­tust, és felvéve vállaidra felebará­tod és a mi egyházaink sorsát, in­dulj el Krisztus nyomdokain .... “Minden nap” ! így terheket hor­dozva kövesd Krisztust, igen, min­den nap, mert a keresztyén élet folytonos előrehaladás. Születé­sünktől fogva életünk utolsó nap­jáig csak előre visz az út. S ha bi­zonytalan az út, Jézus szava biztat: “ne félj, én veled vagyok! “El egészen addig, amikor eljön majd az utolsó óra s földi pályádat be­végezve ott állsz majd az örök bíró előtt, s hallod szavát: elég!! Ábrahám Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents