Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ÚTBAN A HOLNAP FELÉ 51-ik évfolyámához érkezett a Magyar Egyház, az Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos lapja, havonta megjelenő folyóirata. Isten segítségével megkezdjük a második félévszázadot. Ezalatt az •r»l esztendő alatt világbirodalmak omlottak össze és újak születtek. Politikai rendszerek cserélték egymást. Egyik szélsőségből a másikba csapott át az emberiség. Háborúk és forradalmak pusztították népek legjobbjait, fiatal életek millióit. Milliós számban megjelenő napi lapok, heti lapok és folyóiratok születtek és szűntek meg. Emberek milliói vándoroltak országról-országra új hazát keresve. Magyarok százezrei kerestek menedéket idegen földön a hazájukat széttépő, tulajdonukat elvevő, meggyőződésüket kiirtani akaró idegen uralom elől. A történelmi vihar sok mindent elsöpört, de Isten kegyelméből megtartotta az Amerikai Magyar Református Egyházat és annak lapját a Magyar Egyházat. Érdemes lenne hivő szív; vei végigvizsgálni a küzdelmeket, a hősiességet, a lemondást és áldozatot, ami az Egyházat és a Magyar Egyházat megtartotta! Azonban minden emberi küzdelem eredménytelen lett volna, ha Isten nem áll az O erejével és hatalmával, akaratával és kiválasztásával Egyházunk és lapunk mögött! Ő akarta, hogy legyünk! Ő akarta, hogy megmaradjunk! Ő akarta, hogy betöltsük sajátos hivatásunkat, melyet senki más nem tölthetett volna be helyettünk! A múlt vizsgálása helyett forduljunk a jövendő felé! Hol van a helyünk? Merre tart az utunk? Mik a céljaink? Ezekre a kérdésekre részben nevünk adja meg a választ. Itt van a helyünk az Amerikai Egyesült Államokban. Nem azért, mert mi választottuk ezt a helyet, hanem azért, mert az Isten jelölte ki számunkra, aki előre tudta és ismerte a történelmi eseményeket és aki itt és igy akarta megtartani az Ő egyházát. Az Úristen a lehetőségek egyházává választott ki bennünket. Imádhatjuk Őt, amikor a világ nagy részén elhallgat az imádság, dolgozhatunk érte, amikor saját hazánkat is beleértve sok helyen emberek írják elő az Egyház útját és munka lehetőségeit. Élhetjük a krisztusi életet, szolgálhatjuk gyülekezeteinket, vezethetjük népünket. Templomokat, gyülekezeti házakat, szeretet intézményeket építhetünk, mert minderre Isten megadta a lehetőséget. Másodszor, nevünk folytatásaként “magyar” egyház vagyunk és az kell, hogy maradjunk. Őseink tudták ezt, náluk a magyar és a református összefolyt, szinte váltó fogalommá vált. Azért, mert a reformátusság magyarokból állt és azért, mert a Református Egyház a magyarság ügyét képviselte a történelmi évszázadok alatt. Ez az a kettős öntudat, amelyből táplálkoztak az egyház alapítók és amelyből táplálkozhat ma is egyházunk jövendője. Ezért lett Egyházunk lapjának a neve “Magyar Egyház”. Ezért maradtak meg magyarnak gyülekezeteink! Ragaszkodtunk a múlthoz és miénk lett a jövendő! (Az amerikai magyar reformátusság nem vallási alapon szakadt két, később három felé, hanem azon az alapon, hogy az egyik csoport lelkészei meg akartak maradni a magyarság mellett, a másik csoport lelkészei a beolvadást látták a jövendő utjának. Azóta a történelem beigazolta, hogy kinek lett igaza. Az egyesülés lehetősége is csak ezen az alapon képzelhető el: Hűség Istenhez és a magyarsághoz! Krisztushoz és népünkhöz!) Az Amerikai Magyar Református Egyház lelkészei magyarul teszik le esküjüket. Ez az eskü pedig kötelez! Kötelez népünk szolgálatára, a magyar nyelvhez való hűségre, a magyarság jövőjéért való harcra. A nagy változások korában, amikor az amerikai protestáns egyházak és a nagy római katholikus egyház versenyt fut egy ámokfutó világgal, a mi hivatásunk megmaradni annak, aminek bennünket az Isten megteremtett! A mi missziói munkánk az egész magyarság szolgálata. Területünk az egész világ! Nekünk minden egyes lélekért harcolni kell. Az Úristen az elmúlt két évtized során két politikai emigrációs hullámmal töltötte fel a kiöregedő és kihaló magyarok sorait. Nekünk el kell mennünk a mesterséges emigráció megteremtéséig, amikor mindazokat összegyűjtjük, akik idekívánkoznak más országokból. Amikor középkorú vagy fiatal magyarokkal töltjük fel az üres vagy üresedő templompadokat. Ez a mi egyházunk missziói munkája. Fokozni kell rádió és sajtó szolgálatunkat a világon szétszórtan élő magyarok felé. Áldozattal és meggyőződéssel, tehetséggel és akarattal könnyen megkétszerezhetjük lapunk példányszámát és kiépíthetünk egy egész világra kiterjedő rádió hálózatot. Gondoskodnunk kell magyar lelkészi utánpótlásról. Az amerikai teológiákról kikerülő magyar származású fiatalok amerikai egyházak szolgálatába állnak. Ha másképp nem megy nekünk kell egy magyar teológiát megteremtenünk. Magyar lelkészjelöltek számára egy magyar középiskola felállítása is elképzelhető. Miért ne adhatna a Magyar Református Egyház itt Amerikában doktori címet azoknak a lelkészeinek, akik egy megfelelő szinten megírt doktori értekezést készítenek el valamilyen égető teológiai vagy más kérdésről és azt egy kijelölt bizottság előtt szóban is megvédik? Mindezzel a munkával és áldozattal egyházaink jövőjét és magyarságunk folyamatos szolgálatát biztosíthatjuk újabb évtizedekre. Figyelembe
