Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ISTEN ÁRVÁI “Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.” János 14:18 Soha senki nem foglalta össze jobban az emberiség történetét egy rövid mondatban, mint az Úr Jézus Krisztus ebben a bibliai versben. Ebben a mondatban benne van múltúnk, jelenünk és jövendőnk. Induljunk ki a múltból. Az ember eredeti, — Isten akarata szerinti — Istenhez való viszonya a gyermek és a szülő tökéletes kapcsolata volt. Az Isten volt a szülő, akin keresztül létre jött az ember, a gyermek. A szülőnek örömöt és boldogságot jelentett a gyermek létezése, a gyermeknek örömöt és boldogságot jelentett a szülőtől kapott élet. A szülő gondot viselt gyermekére, ellátta mindennel amire szüksége volt, kielégítette testi, szellemi és lelki igényeit és szeretetének ezer áldásával halmozta el gyermekét. A gyermek elfogadta a maga kijelölt helyét, végezte a maga szeretetszolgálatát, tudta, hogy élete biztonságban van és ezért a szülőnek adott hálát és néki adta a dicsőséget. Ez volt az emberiség múltja, a teremtés utáni állapot, amelyről a Szentírás megállapítja, hogy tökéletes volt. Az ember mai helyzete — a bűneset, szülő elleni lázadás — helyzete: az árvának az állapota. Árva pedig két féleképen lehet a gyermek. Vagy úgy hogy a szülő hagyja ott gyermekét, vagy úgy hogy a gyermek hagyja ott a szülői házat. Korunkban mindkét úton milliók lesznek árvákká. Szülők milliói halnak meg vagy tagadják meg a szülői felelősséget, gyermekek milliói hagyják ott a szülői házat. A következmény mindkét esetben ugyanaz: A gyermek magára marad a világban. Az élet elveszti eredeti örömét, célját és értelmét. Megszűnik a szülői védelem, eltűnik az életből a szeretet és hála. Bizonytalanság, beteges félelem, kisebbrendűségi érzés, reménytelenség veszi birtokába az emberi életet. Az árva egész életén át érzi, hogy valami hiányzik az életéből, hogy valaki nem állt mellette, amikor a legnagyobb szüksége lett volna segítségre és szeretetre, megértésre és biztatásra. Az árvát dobálja az élet, kigúnyolják, félretaszítják és elfelejtik. Az Úr Jézus Krisztus az emberiséget ilyen árvának látja a jelenben. Az emberiség épp úgy mint az egyes ember árva — az Isten nélkül! Árvává pedig úgy lett, hogy elhagyta az Istent, elvesztette a szülői házat. Megüresedett és megrövidült az élet, értelmét vesztette a szolgálat és a szeretet, eltűnt a védettség állapota. Naponta fut zátonyra az emberiség hajója és az egyes ember élete. A jóság világát a gonoszság világa váltotta fel. Szeretet helyett az önzés uralkodik. Az élet reménysége helyett a halál reménytelensége vált szemmel láthatóvá körülöttünk mindenben. Ez az árva sorsa, ez az ember élete — a jelenben! Az Isten nélküli ember a testi kínok és betegségek poklában vergődik, szellemi útvesztőkbe téved és lelkileg sohasem találhat megnyugvást és kielégülést. Ebbe a világba jött el az Úr Jézus Krisztus, hogy a benne hivők számára visszahozza az Istent. Helyreállítsa a szülői-gyermeki kapcsolatot. Értelmet adjon a földi életnek és visszaadja az örök élet reménységét. Engedelmességre tanítson és Isten imádatára nyerje meg követőit. Megmutatta, hogy a betegség fájdalma eltűnik a hitben, az önmagunkért való aggódás megszűnik a másik ember szolgálatában. Egyéni önzésünk naponta megölettetik az Isten ügyéért való munkában. Jézus Krisztus visszahelyezte az emberi életet az Isten védettsége alá. Az Isten hatalma alatt élő ember pedig nem fél többé semmitől és senkitől. Jézus Krisztus megígérte, hogy eljön azokhoz, akik hisznek benne, ígéretét betartotta, amikor visszajött lélekben az első gyülekezet tagjaihoz. ígéretét betartotta, amikor visszajött az évezredek folyamán mindazokhoz, akik hittek benne és akik nem akartak árvákként élni, Isten nélkül élni a világban. Visszajött azokhoz, akik vágyakoztak az elvesztett tökéletes élet után és újrakezdték az életet Őbenne. Az Úr Jézus Krisztus ma is betartja ígéretét. Visszajön hozzánk. Visszajön lélekben és hitben, szeref«TWJ üaMHGyng chvbch February, 1972 — Vol. 51, No. 2 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 1409 Bailey Ave., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés : évi $3 yearly tetben és szolgálatban. így leher tünk mi ma az Isten árváinak világában az Isten gyermekei, akik megmutatunk valamit a múltból és a jövendőből. Ez a mi egyházunknak isteni rendeltetése: visszavezetni az árvákat a Mennyei Atyához az Úr Jézus Krisztusban való hiten keresztül. Visszavezetni családokat Istenhez, családokat, amelyek szívében nincs ott az élő Isten, a megváltó Krisztus és az életeket újjászülő Szentlélek. Visszavezetni lelkeket, akik elfelejtettek vagy soha nem tanultak meg imádkozni, templomba járni, Isten igéjére hallgatni és hálaadó énekeket énekelni. Visszavezetni embereket, akik számára haláltusává lett a testi élet, kínná a mindennapi munka és értelmetlenné a lelki élet. Az Úr Jézus Krisztus egyszer végleg eljön értünk. Eljön a jövőben. Nemcsak lélekben és hitben, hanem Istenben és igazságban. Akkor megszűnik minden árvaság és ezzel együtt megszűnik árvaságunk minden keserves és sokszor szinte elviselhetetlennek látszó következménye. Legyen áldott az az Isten, aki nem hagyott bennünket árvákul, hanem eljött hozzánk az Űr Jézus Krisztusban! Legyen áldott az a Krisztus, aki keresztáldozata által visszaadta nékünk a mi Mennyei Atyánkat! Legyen áldott az a Szentlélek, aki ma is összeköt emberi szíveket az élő Isten örök életet adó leikével. Dömötör Tibor ÍRÁS ÉS ÉLET
