Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 BÖJT Magyar református szokások szerint Hogy mikor kezdődött el a keresztyén egyházban a nagy ünnepek mellett a “böjtölés” időszakának a bevezetése, ma már nem annyira fontos, mint az, hogy majdnem minden egyházban megtalálható; sőt őseink az úrvacsorát “böjt” alkalmával is kiszolgáltatták. Ezt a szép hagyományt követi ma is minden magyar református egyház szerte az egész világon. MI A BÖJT CÉLJA? Hitvallásunk így adja meg erre a kérdésre a feleletet: “a böjt semmi egyéb, mint a hivők önmegtartóztatása és mértékletessége, valamint testünk fegyelmezése, féken tartása és megsanyargatása, amit a felmerülő szükség szerint vállalunk; azáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt és a testtől megvonjuk a gondoskodást, hogy annál könnyebben és szívesebben engedelmeskedjünk a léleknek.” Már az Ótestamentumban is találunk példát a böjtölésre. Ézsaiás figyelmeztetése szerint nem az az igazi böjt, amikor az emberek az ételtől vagy az italtól tartózkodnak, hanem inkább az, amikor olyanoktól tartják távol magukat, ami bűnre ösztönöz: pld. fösvénység, uzsora, csalás s mások elnyomása stb. .. Másképpen megfogalmazva azt kell célül kitűznünk, hogy miképpen kell elfordulni a bűn és a Sátán kisértésétől és mind jobban odafordulni Istenhez, hogy felebarátainknak ne ártsunk, hanem azoknak javát szolgáljuk. A böjtnek van értelme és célja a keresztyén anyaszentegyházban, mert a világban előttünk álló példa szerint mind több és több a tobzódás, részegeskedés és mértéktelenség. Egyrészt nyilvánvaló, hogy ellenségeskedés van a test és annak kívánsága, és a lélek között. A test ennek a világnak múló gyönyörei után vágyakozik, a lélek pedig az örökkévaló értékek felé törekszik. Másrészt az is kézenfekvő, hogy az eledel nem tesz bennünket elfogadhatóbbakká Isten előtt. A böjtnek tehát az a célja, hogy távoztass el magadtól minden bűnös kívánságot és cselekedetet. Ne legyen hajlékod a dőzsőlés helye, asztalod a lakomázás alkalma, ne engedd, hogy gonosz beszéd uralkodjék nyelveden, mert az igazi böjt “a vétektől való mentesség”, a nyelv megtartóztatása, a harag megfékezése, a haszontalan vágyak, mint például az irigység, hazugság, árulás stb. kiküszöbölése. MÁS AZ ÉHSÉG, MÁS A BÖJTÖLÉS A éhség végső szükségből áll elő; rendszerint háborúság, csapás vagy más próbák idején, amikor Isten egyformán sújtja az embereket, akik egy vidéknek vagy országnak a lakói. A böjtölés azonban az ember saját akaratából és elhatározása következtében kezdődik. A mi őseink sohasem kárhoztatták a mértékkel tartott böjtöt és a testnek helyes megsanyargatását. A böjtölés célja azonban nem “önmagában” van, hanem arra akar elvezetni, hogy általa közelebb kerüljünk a mi Mennyei Atyánkhoz. “Nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy, hanem ami onnan kijön.” Mert akinek a szíve tiszta, annak minden eledel tiszta. . . Az apostol is így szól: “tudom és megvagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak annak számára, aki valamit tisztátalannak tart.” Vagy más helyen azt mondja: “Aki eszik ne vesse meg azt, aki nem eszik és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik!” Ne légy tehát képmutató: ne gondold, hogy éhezéssel, vagy manapság divatos éhség sztrájkolással valami érdemet lehet szerezni. Ne légy elbizakodott, hogy pusztán azért, mert bizonyos napokon böjtölsz különösen kedves leszel Isten előtt. Nem, a hivő ember önmegtartóztatás, böjtölés által a testét fegyelmezi, magát Isten színe élőt megalázza és felkészül arra, hogy engedelmeskedjék az Űr akaratának. VAN NYILVÁNOS ÉS MAGÁNOS BÖJT Ha valami nagy szükség vagy csapás nehezedett az országra vagy az anyaszentegyházra, ami súlyosan érintette a szegényt és gazdagot, a lakosság minden részét, akkor nyilvános böjtöt tartottak a mi eleink. Őseink ilyen nyilvános böjtök ideje alatt könyörgéseket, Isten színe előtt töredelmes bűnbánatot tartottak. Ilyenekről olvashatunk az Ótestamentumban, Jóéi próféta és Jónás könyveiben. így fordulhatott ez elő az apostolok idejében is, a keresztyénség első századaiban. Ilyen böjtöt ma is kell tartani, ha szükség mutatkozik reá országunk és egyházunk életében. Magános böjt az, amikor valaki érzi, hogy kisértések ostromolják, s hogy a test és a Sátán hatalmába ne kerüljön böjtöt tart. Magános böjtöt tarthat bárki, aki érzi, hogy a világ kisértései elvonják Istentől, hogy lelkét az örökkévalóság dolgaira figyelmeztesse, megvonja testétől annak fölösleges javait. SZABAD ELHATÁROZÁSBÓL BÖJTÖLJ Isten anyaszentegyháza szabadon hirdethet böjtöt és a keresztyén ember is szabadon saját elhatározásá
