Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ “NEM VOLT SZÁMÁRA HELY” Ilyenkor karácsony táján a karácsonyi öröm boldog várakozás érzése mellett lelkünkre nehezedik az emberi közönyösségnek és valóságnak az a tudata, mellyel a világ várta és fogadta 2000 évvel ezelőtt és várja és fogadja ma is: Megváltóját és Idvezitőjét. “Nem volt számára hely'. .. Megdöbbentő arra még gondolni is, hogy amikor a világ Megváltója született, még egy nyomorúságos bethlehemi kis vendégfogadóban sem “volt számára hely”. Istálóban kellett megszületnie. Születésének, s már kicsiny gyermekkorának körülményei, éppen úgy mint az emberek közötti szolgálata egy megdöbbentő valóságként vonul végig az emberiség történelmén: “Nem volt számára hely”. “Az övéi közé jőve és az övéi nem fogadták be őt”. Milyen tragikus valóság, Annyira nem fogadták be Jézust, hogy már közvetlenül születése után földönfutó lett. Mai nyelven: menekült, D.P., száműzött. Itt van a nagy analógia Jézus és a mi sorsunk között. A menekült, a száműzött magyar. Mennyire közel áll hozzánk a száműzetésben, hazánk elhagyására kényszerített magyarokhoz, a földönfutóvá lett Jézus. Nem volt számára hely ... mint ahogy nincs 4 millió magyar számára hely az ősi földön. Menekülnie kell ma is százával a régi hazából, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról.......kiüldözött. . . földön futó lett, mint a gyermek Jézus. A másik analógia, amit később mond vád ítéletként a kereszt alatt. Megrendit vádja, ami ma is ítéletesen zeng bele ebbe a közönyös gonosz világba: “Távozzatok tőlem ti átkozottak.. .. mert jövevény voltam és nem fogadtatok be.... éheztem és nem adtatok ennem. . . szomjulioztam és nem adtatok innon ... mezítelen voltam és nem ruháztatok fel. ... beteg és fogoly voltam és nem látogattatok meg....”. Mennyire végzetesen hull fejünkre a vád és az ítélet ma is. Ilyenkor karácsony táján gondoltok-e arra, hogy az olaszországi és ausztriai menekült táborok tele vannak magyar menekültekkel, földönfutókkal, akik otthonról, Erdélyből, Felvidékről menekültek ki a modern Heródesek elől, akiket mint a gyermek Jézust szintén ki akarnak irtani. Ott sínylődnek, éheznek, nyomorognak és nincs, aki enni adjon nekik, felruházza és befogadja őket. Mi a Bethlen Otthonunkba legalább száz menekült magyart hozattunk át ezekből a táborokból, adtunk nekik otthont gyermekeikkel és indítottuk el őket egy szebb, boldogabb élet útján. Mikor mozdul meg már az amerikai magyarság, hogy kimentse ezeket a földönfutókat, hazátlanokat, menekült táborokban sínylődő testvéreinket. Vannak mozgalmak: “Egy város — egy menekült”, Stirling György a “Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége”, Dr. Varga László és Dömötör Tibor esperes mozgalma. De ez nem elég. Mikor mozdul meg a milliós amerikai magyarság? Mikor lép a cselekvő szeretet gyakorlásának az útjára, hogy karácsonyi fény ragyogjon a száműzöttekre, a földönfutókra, mint hajdan a bethlehemi istálóra? Vagy megvárjuk az ítéletet “Távozzatok tőlem ti átkozottak”. A harmadik üzenet, amit az angyal mond karácsony estéjén “Békesség a földön.... s az emberekhez jóaka-Alig volt Ige, amit jobban megcsufolt volna az ember, mint a békesség karácsonyi üzenetét. Az emberiség egész történelme nem egyéb mint örökös vérontás, háborúk végnélküli láncolata. Csak gondoljunk a két legutóbbi világháborúra. Nincs békesség Krisztus, a Békesség Fejedelme nélkül. Ez a világ pedig kizárja a Békesség Krisztusát a világ nagy kérdéseinek a megoldásából. A meterialista, kommunista, Krisztus nélküli világnézet tör előre és egy hamis, ál békesség hirdetésével akarja sátáni uralmát az emberiségre ráerőszakolni. Meg kell említenem a sátáni erők újabb béketörekvéseit, amikor az európai biztonsági konferencia örve alatt a Szovjet Unió nem a békét, hanem a rabszolgaságot akarja az európai népekre — közöttük szegény hazánk népére is — ráerőszakolni és állandósítani. És ezt a gonosz tervet velünk és a nyugat-európai országokkal akarja jóváhagyatni. Mi ennek a minden idők legnagyobb rabszolgaságának az állandósításához, a mai igazságtalan határok véglegesítéséhez nem járulhatunk hozzá. Mi nem a gyűlöleten alapuló “Pax Sovjetica”-t hanem szereteten alapuló krisztusi békességet akarunk. Mi hiszünk az isteni igazságszolgáltatásban, a krisztusi szeretet és béke végső győzelmében és megvalósulásában. De ehhez be kell fogadnunk szivünkbe, s világunkba a Békesség Krisztusát, mert nélküle nincs szeretet, jóakarat és békesség a földön. Dr. Béky Zoltán
