Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ 50-ik évfordulójához érkezett ligonieri Bethlen Otthonban folyó árva- és öreggondozás hathatóa segítéaére, valamint arra, hogy adományaikkal, réazvételükkel támogasaák az amerikai magyaraág közöa, nagy érdekképviseleti szervét, az Amerikai Magyar Szövetséget, amelynek washingtoni központja hosszú évtizedek óta eredményes munkát végez az amerikai éa óhazai magyaraág érdekében. A szavazatbontó éa jelölő bizottság jelentette, hogy a kebelbeli gyülekezetek egyhangú szavazattal visszaválasztották újabb három esztendőre az Amerikai Magyar Református Egyház püspökét, Főtiszteletű Ábrahám Dezsőt, aki az egyházkerület főgondnokával, Kiss Károllyal, többi tisztviselőivel, és megválasztott tanácsbíráival letette a törvényben előírt esküt. Kedves mozzanata volt a közgyűlés bezáró részének két ifjú Timótheusnak, Pohóczky Bélának és Török Istvánnak a lelkészi szolgálatra való kibocsátása. Mindketten két és félévvel ezelőtt érkeztek az Egyesült Államokba Csehszlovákia megszállásának a menekültjeiként. Odaát a prágai Comenius theológiai fakultásnak a hallgatói voltak, Amerikába érkezésük után a newyorki református theológián fejezték be tanulmányaikat és szerezték meg a lelkészi oklevelet. Miután az egyházkerület lelkészképesítő bizottsága előtt is eredményesen letették a megkívánt vizsgát, őket az egyházkerület a lelkészi szolgálatra kibocsátotta. Mindkettőjöket gyülekezet várja: Török István a Roebling, New Jersey-i gyülekezet pásztora lesz, Pohóczky Bélát pedig a pennsylvaniai Bethlehem magyar református népe hívta meg lelkipásztorának. Az egyházkerületi közgyűlés vacsorával fejeződött be, melynek végeztével visszatértek a közgyűlés résztvevői gyülekezeteikbe, hogy tovább építsék az amerikai magyar református Siont. Csordás Gábor Konfirmandusok szüleikkel. — Akron, Ohio A MEGÚJULÓ EGYHÁZ Ábrahám Dezső püspöki jelentése Atyák és Testvérek az Úrban! Az elmúlt egyházkerületi közgyűlés óta szinte szárnyakon repült el felettünk az idő. Események váltogatták egymást megtévesztő gyorsasággal s akik a mai időben élnek annyi minden újdonságnak lehetnek a tanúi, mint emberek azelőtt évszázadokon keresztül. Az atom energia felhasználásával, annak nemcsak káros és borzalmasan pusztító ereje az ami bámulatba ejtette a mai kor emberét, hanem annak békés célokra, és tudományos kutatásokra való felhasználása is eleddig ismeretlen lehetőségek korlátlan határait nyitotta meg a jövő nemzedéke előtt. Gondoljunk itt a rakétákkal az űrben sebesen száguldó űrhajósokra, akik szédítő iramban nemcsak körül repülték a Földet, hanem eljutottak a Holdra, s onnan visszatérve a további jövőbeni tervezgetések végtelenbe futó távlati útjait tárták fel az emberiség előtt. Mintha új korszaknak, egy új világnak a küszöbén lépnénk át; néha rettegve gondolunk arra a lehetőségre, hogy az ember elpusztíthatja önmagát, véget vethet ezen a földön eddig minden felépített civilizációnak, de imádságos lélekkel gondolunk arra is, hogy Isten új életlehetőségek kapuját nyitja meg számunkra, amikor az ember közelebb kerülhet embertársához, a kicsinek bizonyuló világban népek közelebb juthatnak más nemzetekhez, mindenki jobban megérti az írás igazságát, hogy egy Atyának vagyunk a gyermekei és egy célunk lehet csupán, megismerni igazán a világot teremtő Istent, és szavunkkal, cselekedetünkkel dicsőíteni szent nevét. Ebben a mai száguldó korban, amikor léghajtásos repülők a hang sebességénél nagyobb gyorsasággal röpítik utasaikat a Föld kontinensei között, a rakéták pedig szárny nélkül is szemmel utói nem érthető gyorsasággal mérhetetlen távolságokat hidalnak át a térben, —sokan érzik, hogy az egyház, mint egy régi intézmény, megújulásra szorul. Elavultnak vélik sokan szerkezetét, felépítettségét, új formák és lehetőségek után vágyakozva gondolunk arra, hogy Krisztus Urunk anyaszentegyháza a mai kor követelményeinek is megfelelően meg kell hogy újuljon; Meg kell maradni az egyházban mindannak, ami időt álló és örök, meg kell azonban változtatni azokat, amelyeken a jövőben való kifejlődés lehetőségei múlnak. A megújulás utáni vágy szelei és viharai szálltak el az elmúlt időben felettünk társadalmunk és ifjúságunk különféle megnyilvánulásaiban is. Különösen az egyetemi ifjúságra való tekintettel az új élet-
