Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 mu8 viszonyának alapvető problémáira kiterjeszti. Tanulmányát így kezdi: “A marxizmus-leninizmus húszéves uralma az egyházakra is súlyos — rájuk nézve talán a legsúlyosabb következményekkel járt. S nem ateizmusa miatt. Az ateizmus nyugaton már rég kivívta polgárjogát, s jól megfér, ugyanabban a társadalomban, az istenhit mellett. Az egyházaknak végsőfokon inkább használt, mint ártott: kimozdította őket szellemi és erkölcsi ernyedtségükből. A nyugati egyházak jórészt ennek köszönhetik, hogy a társadalomhoz való viszonyukban ma élőbb intézmények, mint száz esztendővel ezelőtt. A marxizmus-leninizmusba foglalt ateizmust nem az különbözteti meg a nyugatitól, hogy gondolati fegyverzete modernebb, hanem ellenkezőleg: hogy ósdibb. S ennek következtében erőtlenebb is. Néhány elévült, a tizenkilencedik-századi tudományosságra a tizenkilencedik század módján hivatkozó szólamból áll csupán. Ez tehát ma, a huszadik század második felében, sok kárt nem tehetne az egyházakban. Sem Magyarországon, sem egyebütt. “Ami az egyházakat itt mégis létükben fenyegeti, nem is ebből a gondolatilag oly vérszegény ateizmusból ered, hanem képvisletének és alkalmazásának a nyugatitól merőben eltérő módjától.” “S ebben az ateizmusban mint credóban az Isten tagadása csak a kisebbik és kevésbé jelentős elem; a nagyobbik és fontosabb: az istenhít alap-követelmény szerű eltávolítása — gyakorlatilag erőszakos kiirtása — az emberi gondolkozásból. S ez épp úgy küldetése a marxizmus-leninizmus messianizmusának, mint a Párt egyeduralma vagy a tökéletes társadalom megépítése. Ahol a marxizmus-leninizmus a maga egészében — credóival, messianizmusával, kizárólagossági igényével — új államvallás szerepét töltheti be, keretei közt még sok mindennek lehet helye. Lehet az irodalomnak, művészetnek, tudománynak, legalább elméletileg — tőlük minimumként az alkalmazkodást, maximumként az államvallás igazolását várja el a Párt. De éppen elméletileg nem lehet helyük az istenhitben gyökerező vallásoknak s hordozóinak, a történeti egyházaknak. Ennek nyers logikája érvényesült kezdetben Oroszországban, amikor a Párt vak buzgalmában még úgy vélte, hogy rövid úton, rohammal végezhet az istenhíttel, s gázolhatja le hagyományos orosz megtestesítőjét, az Orthodox Egyházat. S csak amikor látnia kellett, hogy Istent nem lehet csak úgy dekrétumokkal eltörölni, mint a magántulajdont, s a templomok elkobázásával még nem kobozza el milliók hitét: változtatta meg módszereit. Formailag türelmesebb lett, de e türelem nem az istenhítnek szólt, nem is az egyháznak, hanem a vártnál nagyobb lelki ellenállásnak, melybe az üldözés első nyílt rohamaival ütközött. Az egyház gyors felszámolása helyett lassú elsorvasztására rendezkedett be. Kivitelezéséhez nem ötéves tervben gondolkodott, hanem egy-két nemzedék életében. Az ezzel járó türelem azonban csak új taktikai módszer volt, nem szellemi magatartás. E magatartás változatlanul militáns és kizárólagosságra törekvés maradt az új módszer mögött is. így alakította ki a Párt Oroszországban az egyház köré vont ellenőrzési és irányítág rendszerét. Ez került át Magyarországra is húsz esztendővel ezelőtt. A magyar egyházak ilymódon elkerülték, hogy templomaikból lóistállót, szerelőműhelyt, mozit vagy még stílszerűbben: vallásellenes múzeumot csináljanak. De nem kerülhették el sorvasztásra kéltségüket.” Gombos ezek után részletesen ismerteti, hogy a Párt hogy építette ki az egyházak köré és felé az orosz mintájú ellenőrzési és irányítási rendszerét, hogy állította fel az Állami Egyházügyi Hivatalt, amelyet szerepét tekintve inkább az Egyházak Kormányzóságának lehetne nevezni. Elemzi azt a függőségi rendszert is, amelyet az állam anyagi tekintetben kiépített és fenntart. A Párt ugyanakkor politikailag használni akarja az egyházakat. Hazafelé ezzel eléri, hogy a hívek még jobban elidegenednek tőle, Nyugaton viszont szolgálhatja a szovjet propagandáját. Mély elemzéssel mutatja ki Gombos, hogy ennek az egyházi, teológiai megalapozása milyen hamis. Majd részletesen ismerteti az egyházi élet elsorvasztására irányuló kommunista egyházpolitikát, annak egyre jobban kifinomult rendszerét: a papok és teológusok ellenőrzését, a kinevezések jóváhagyását, a vallásoktatás visszaszorítását, a társadalmi ünnepségeknek nevezett szertartások rendszerét és végül azt a finom terrort, amely egyszerre nyílttá válik, amikor az egyház foglalkozni akar az ifjúsággal. Ellentétben az egyházi vezetők által sokszor hangoztatott tétellel, a Párt és a kommunista állam az egyházakkal kötött egyezménynek egyetlen lényeges pontját sem tartotta be! Gombos Gyula Húsz év után könyvét mindenkinek el kellene olvasni, akit Magyarország sorsa és jövője egy kicsit is érdekel. Gombos rendelkezik azzal az írói erénnyel ami még az elméleti dolgok elemzését is feszültté, sőt izgalmassá teszi. Könyve nyomán széles területek tárulnak fel előttünk. A külföldi magyar sajtó egy részében mutatkozó olcsó szóhazafiság üres frázisai vagy a Magyarországról jövő kommunista propaganda lényeget elkendőző szemfényvesztése után üdítő és szemnyító dolog az olvasása. Kiss Sándor (Megrendelhető 6.50 dollár csekken vagy money orderen való lelküldésével a következő címen: AURORA, 750 Kappock Street, Riverdale, N. Y. 10463).
