Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

6

MAGYAR EGYHÁZ

HÚSZ ÉV UTÁN

Gombos Gyula könyve Magyarország elmúlt negyedszázadáról

Mint minden évben, úgy az elmúlt, 1970-es esztendőben is szép számmal jelentek meg magyar könyvek külföldön, a történelmi Magyarország határain kívül is. Ezek közül értékben, színvonalban, jelentőségben kimagaslik a New Yorkban élő magyar írónak, Gombos Gyulának Húsz év után című műve, amely a müncheni magyar könyvkiadó, az Aurora gondozásában látott napvilágot. Jóllehet csak októberben került a könyvpiacra, már eddig is igen nagy visszhangja támadt. A kritika általában a magyar politikai esszéirodalom egyik legjelentősebb alkotásának tartja. Azt hiszik, hogy Szekfü Gyula Három nemzedéke és Bibó Istvánnak úgyszintén az emigráció által megjelentetett Harmadik út című gyűjteményes tanulmánykötete óta ilyen alapvető politikai írás nem hagyta el a magyar sajtót. A nagy elismerés mellett vihart és vitát is kiváltott. A külföldi magyar jobboldal túlságosan tárgyilagosnak, elismerőnek, baloldalinak tartja. A baloldal viszont túl kritikusnak és jobboldalinak. De így volt ez minden nagy politikai írónknál, Széchenyi Istvántól kezdve Kossuth Lajoson, Kemény Zsigmondon — vagy a huszadik században Ady Endrén, Szabó Dezsőn és Németh Lászlón keresztül egész mostanáig. A politikai író nagysága éppen ott kezdődik, hogy nem engedi elhomályosítani a tisztánlátását a vágyaitól (az angol nagyon találó szóval wishful thinking-nek nevezi ezt a jelenséget), de még a céljaitól sem. Az orvos is csak akkor tud gyógyítani, ha pontosan megállapítja a bajt. Minden elkendőzés, eltussolás súlyos következményekkel járhat.

Gombos Gyula könyvének egyik fejezete az egyházakról szól és ezért fontos, hogy a Magyar Egyház hasábjain külön is foglalkozzunk vele. A Húsz év múltán tulajdonképpen Magyarország elmúlt 25 esztendejének a mérlege. Mi történt az óhazában azóta, amióta a történelem könyörtelen végzete folytán bekerült a szovjet élettérbe. Nem a felszínt, hanem a mélyet kutatja. Nem az események kronológiájában mutatja ki józanul, szakszerűen a “szovjetvilág” hatását a nemzet életére, hanem számhaveszi a magyarság életének legfontosabb területeit és azokat boncolja, szenvedélyesen keresve az igazságot. Az első fejezetben felteszi és megválaszolja a kérdést, hogy mi változott és mi nem 1956 óta. Mi változott a rendőrállam szerkezetében, a társadalom összetételében, a társadalmi osztályok viszonyában, életében, a nemzetnek sorsába és jövőjébe vetett hitében. Rövidebben, tömörebben aligha lehetne összefoglalni, mint ahogyan ő papírra vetette: “Látom tehát, mi változott, de azt is, ami nem. Nem változott az országot fogvatartó,

hármas áttételű uralmi szerkezet, mely a nemzet életét változatlanul meg szeretné határozni: az Ideológia, mely a Pártért van; a Párt, mely helytartó szerepében az orosz hódoltságért van; s az orosz hódoltság, mely öncél. Vagy fordítva: az orosz hódoltság állapota, mely egyedüli kezese a Párt uralmának; a Párt, mely magányos és meddő képviselője az Ideológiának; s az Ideológia, mely be szeretné helyettesíteni egy egész nemzet eszméletét. Ez ami nem változott, s ez a lényeg.

A könyv következő öt fejezetében külön-külön tárgyalja az irodalom, a történetírás, a filozófia, az egyházak és a gazdaság problémáit. A befejező tanulmányban — visszakanyarodva az első fejezetben felvetett általános kérdésekhez — összegezi mindazt, aminek az adott körülmények és lehetőségek mellett mégis változnia kéne.

Lapunk keretei között lehetetlen lenne mégcsak vázlatosan is ismertetni az egyes fejezetek gondolatmenetét. Hiszen Gombos egyik legnagyobb írói erénye a rendkívüli tömörség. Tűvel sem lehetne találni nála egy felesleges mondatot, megismételt gondolatot. Ugyanezt tapasztaltuk már előző könyveinél is, így legutóbb a két kiadást megért Szabó Dezső című munkájánál. Vagy akik odahaza éltek, visszagondolhatnak a háború alatt megjelent “Álom az országról” című első könyvére is. Gombos a boncoló sebész hideg tárgyilagosságával és alaposságával elemzi a magyar életet. Szinte érezzük, hogy állandóan ellenőrzi önmagát: igazságait úgy veti papírra, hogy előzőleg ő maga állíthatott fel vele szemben minden lehetséges ellenvetést, érvet. S mégis átsüt rajta az a szenvedélyes és végzetes szerelem, amelyet nem apasztott, hanem talán még égőbbé tett az immár több mint húsz éves emigráció s a mely összeköti a jelen és múlt otthon élő és élt magyar íróival, alkotóival. Nincs olyan kritikusa Gombosnak, aki meg ne említené csodálatosan szép, tiszta, drámai erejű magyar nyelvét, stílusát.

A 230 oldalas könyv egyik 26 oldalnyi fejezete a magyar egyházak helyzetét vizsgálja. Gombosnak már múltja van ezen a területen. Az ötvenes évek végén “Szűk esztendők” címmel jelent meg a magyar protestáns, elsősorban a magyar református egyház háború utáni helyzetét tárgyaló könyve, amit angolra is leforditottak (The Lean Years). A nyugati világ egyetemeinek, teológiáinak könyvtáraiban ma is a kommunizmus uralma alatt élő egyházak helyzetéről a legfontosabb forrásmunka. Gombosnak már ezt a könyvét is úgy tekintették, mint alapvető elemzését annak a helyzetnek, amikor a keresztyénség a megsemmisítésére törő marxizmus-leninizmussal kénytelen együtt élni. A Húsz év után-ban vizsgálatait minden magyar egyházra, az egyház-vallás és kommuniz-