Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 én elfelejtsek két háborút, elfelejtsem Yaltát, a “felszabadítást”, elfelejtsem a száműzetést, a hontalanságot ... olyan nincs. Az ember alapjában véve nem angol, nem francia, nem magyar, nem kínai, nem indus, nem bantu, hanem kétségbeejtően ... ember. II. Most lássuk meg, hogy mit jelent az Ige az irgalmasságában végéremehetetlen Isten értelmezése szerint. Azt, hogy Jónás rossz helyre tette a hangsúlyt. Baji, vagy nemzeti hovatartozását tette első helyre s csak gyenge magyarázatként fűzte hozzá, hogy az Urat, az egek Istenét féli. Ha valóban félte volna, azonnal engedelmeskedett volna az Úr parancsának, Annak, aki egy szempillantás alatt lát jelent, múltat és jövendőt és Akinek gondolatai nem a mi gondolataink s útai nem a mi útaink... Lám, amikor Jónás rájött, hogy az élet lítja az Úr akaratának való engedelmeskedés, hogy Isten kegyelméből a legutolsó pogány sincs kizárva; amikor kénytelen-kelletlen ugyan, de elmegy Ninivébe, hirdeti a megtérés életet megőrző izenetét: nemcsak annak a csodának lesz tanúja, hogy az egész Ninive királyostul, főemberestül és közemberestül megtér az ő gonosz útjáról és az erőszakosságból s erre az Úr megkegyelmez néki, hanem ugyanakkor ajándékként megmarad népe élete is, mert hiszen nincs többé ellensége! Most itt is helyettesítsük be magunkat. Ha azt gondolod, Testvér, hogy az a gyarló ember, aki az Igét hasogatja, talmi magyar és nem tudja, mit mond: hagyjuk, hogy ne ő beszéljen, hanem a tények. A tények pedig arra mutatnak rá, hogy magyarságom megőrzéséhez a keresztyénségen keresztül vezet az út. Először keresztyénnek kell lennem. Először rá kell döbbennem arra, hogy nem nekem kell növekednem, hanem az Úr Krisztusnak, nekem pedig alább szállanom. Hogy az élet értelme a szolgálat, nem a szolgalelküség, hanem a szolgálat, mert hiszen az én Uram sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért. Rá kell döbbennem arra, hogy én nem sajátíthatom ki Istent, mert Néki a halálos ellenségem is gyermeke és én ellenségeimért is felelős vagyok. Az élet útja minden nemzet s így a mi számunkra is az Űr Krisztus, Aki az Út! Mennyien lehetünk mi magyarok ebben az országban? Már több mint negyven évvel ezelőtt egymilliós tömegről beszéltünk s mesének tartottam. Egyszer láttam itt együtt kb. tízezer magyart s majdnem ötven év alatt Ungot-Bereget bejárva összesen nem találkoztam százezerrel. S mégis már az 1960-as népszámlálás meggyőzött, hogy az Egyesült Államoknak valóban közel egymillió magyar származású lakója van — papíron. Tényleg, igazában bőven számítva sincs több százötvenezernél. Hogyan jutottam ehez a számhoz? Egyszerűen. Ennyi a magyar hátterű hitközségekben és gyülekezetekben élő lelkek száma s érdekes ellenpróbaként szintén ennyi a magyar jellegű, vagy hátterű u.n. országos egyesületeink tagjainak a száma. Ez a százötvenezres csoport az az ézsaiási maradék, amelyik látásokat lát és álmokat álmodik, amelyik a magyar élet hordozója. Ez épített itt fel kétszázhatvan templomot, gyűjtött össze hetven millió közvagyont (s az egyházi vagyont itt nem is számítom), küldött át vérei támogatására a két nagy világégés után tízmillió dollárt s nyitotta meg a menekülők számára ennek az országnak a kapuit. S ebben a százötvenezres csoportban ott van egy csak igen nagy jóakarattal ötvenezernyire becsülhető rész, a gránit mag, amelyik még ma is legkevésbbé porlik: a magyar reformátusság. A kétszázhatvan templomból ez egymaga százhuszonötöt épített fel. Ez alkotta meg az újabb kori magyar református élet csodáját, a Református Egyesületet s termelte ki a gyakorlati keresztyénség drága gyümölcseként Európán kívül egyetlen szeretetintézményünket, a Bethlen Otthont, ami egyben a világgá szórt magyar reformátusság kulturális központja. Külföldi vonatkozásban a magyar élet hordozói, az alkotók azok közül kerülnek ki, akik első sorban keresztyének. Ugyanez áll európai, közelebbről kelet-középeurópai vonatkozásban. A magyar életet azok fogják átmenteni, akik először keresztyének. Az Úr Isten, amikor ver, áld is. A nyugati típusú keresztyénség, a római is, annak idején a Kárpátok keleti falánál megtorpant. (Ezen a határon túl magyar református gyülekezet csak egy volt, Bukovinában.) Most az Úr Isten széles kaput nyitott fajtánk keresztyénséget élő része előtt. Csak Jónásokra van szükség, akik engedelmeskednek az Isten parancsának s nem futnak Ninnive helyett Társisba s a hangsúlyt nem a nemzeti vagy faji hovatartozásra, hanem a keresztvénségre helyezik s ha kérdezik, hogy ki légyen, nem azt mondja, hogy én magyar vagyok s esetleg ilyen vagy olyan felekezet névleges tagja s mint ilyen, ama nyolcszázezrek sorsára jut, akikről csak a statisztikából értesülünk, hogy magyarok: hanem a szolgálat útját s az élet titkát megtalált lélek boldog bizonyosságával va llják: én az Úr Krisztus követője vagyok s ennek drága gyümölcseként alkotó, építő, mások terhét hordozó s a jövőnek eljegyezett magyar. Ámen. (Hüpéretész)
