Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 HIVATÁSUNK, KÜLDETÉSÜNK Az új esztendő elején az ember rendszerint számadást tart önmagával. Visszanéz a múltba, kiértékeli életét, eredményeit és beletekint a jövendőbe, hogy elképzelje céljait és megálmodja vágyait. A múltat és a jövendőt két oldalról lebet mérlegre tenni: az Isten oldaláról nézve vagy emberi oldalról szemlélve. Ami az ember oldaláról nézve siker, az az Isten felől kiértékelve lehet kudarc, ugyanakkor az Isten ügyének győzelme és eredményessége lehet emberi oldalról nézve értelmetlennek és céltalannak látszó küzdelem. Az egyház ügyét is két oldalról lehet szemügyre venni. Belenézhetünk a földi egyház életébe, számoszlopaiba, emberi tevékenységébe és e szerint állapíthatjuk meg eredményeinket vagy eredménytelenségünket vagy megkereshetjük a szemmel látható földi dolgok mögött a láthatatlan és örök Isten megfoghatatlan, de világosan kinyilatkoztatott akaratát és ennek világosságába helyezzük munkásságunkat. A 70-es évek egyre szédítőbb sebességgel rohanó történelmi eseményei közepette, amikor a világ erkölcsi tartó pillérei inognak és ropognak, amikor államok, társadalmi rendek és egyházak hajója tűnik el a sok mindent elsöprő történelmi viharban, világosan megláthatjuk Istennek egyházunk számára szóló kinyilatkoztatását. A Történelem Ura, aki irányítja, tudja és látja a jövendőt évtizedekkel ezelőtt megkezdte az Ő kiválasztott népének átültetését. Idegen földbe, ismeretlen világba, teljesen új körülmények közé: azért, hogy a választott nép megmaradjon! Azért, hogy az ige szóljon! Azért, hogy a történelmi múlttal rendelkező egyház új hajtást hozhasson, amelyen keresztül majd folytatódhat egyszer a történelmi jövendő! (Milyen fájó, hogy vannak, akik ebben az isteni tervben még ma is csak az emberi, társadalmi vagy a politikai oldalt látják csupán.) Később a Történelem Ura új egyházat teremtett magának a választott nép maradékából. Új egyházat, amely hű maradt múltjához, ragaszkodott örökségéhez és vállalta a jövendőért való munkát és harcot. Új egyházat, amely nem volt hajlandó egy tál lencséért, földi előnyökért, a modern élet kényelméért feladni hivatását. Új egyházat, melynek Istentől elhívott kiváló vezetői és az ő hangjukat meghalló nagyszerű egyháztagjai megharcolták a maguk magyar reformációját Amerika földjén. Gyülekezetek születtek, templomok épültek, igehirdetések szóltak, nem azért, mert emberek akarták igy, hanem azért, mert az Isten készítette a holnapot, a hozzá hű maradt maradékon keresztül. (Milyen szomorú, hogy vannak, akik mindebben még ma is csak az emberi oldalt látják, a földi harcokat, az egyéni vagy csoport akarat érvényesülését vagy az éppen egymással Bzembeforduló testvért és magyart.) Azután jött a történelmi vihar. Az anyaország elveszett, az anyaegyház földi hatalomnak foglyává vált. Az átmentett választott népből kivirágzott maradék pedig nőni kezdett és terebélyesedni, sokasodni és szaporodni. Sokszor érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul —- bibliai mustármag módjára. Új vezetők jöttek és új egyháztagok. Akik látták a vihart, akik éltek az istenlelenség világában, akik megértették és megtapasztalták az Istennek kegyelmét és felismerték azt, hogy Istennek csodálatos és szent célja van az ő földi egyházával. (Milyen kár, hogy vannak, akik ma is csak emberi szemmel nézik mindezt és az Isten akaratának elfogadása helyett önmaguk emberi akaratát és elképzeléseit próbálják hirdetni és rákényszeríteni másokra.) Napjaink eseményeit vizsgálgatva meg kell állapítanunk a történelmi igazságot: Az Amerikai Magyar Református Egyházat a maga számára, a jövendő számára hívta el az Isten! Szent terheket rakott ránk, drága kincseket, áldott feladatokat. Mi vagyunk a magyar reformáció folytatása. Rajtunk keresztül hangzik ma az ige tisztán és igazán, őszintén és becsületesen, magyarul és szabadon. A mi feladatunk megőrizni a magyar reformáció történelmi kincseit. Ezeket a kincseket sokan már csak a sziveikben tagargathatják odahaza, mások könnyen elfelejtik vagy egyenesen megtagadják idegenben. Megtörténhet az, hogy Magyarországon elnémulnak a harangok, elhallgatnak a lelkészek és megszűnnek a gyülekezetek. Megtörténhet az, hogy eltűnik a szervezett egyház a maga látható formáival és hitvalló keresztyénéivel együtt. Megtörténhet az, hogy csak a szivekben és a lel-Úr Jézus Krisztusban való hiten keresztül születhet újjá az életünkben. Krisztuson keresztül nyerheti vissza a lélek eredeti látását, érzéseit, gondolatait. Krisztuson keresztül válik a bűn következményeként halálraítélt emberi lélek újra az Isten örök leikévé bennünk. Az Isten igéjének mindannyiunk számára érvényes üzenete szerint csak akkor vagyunk Krisztusban hívő keresztyének, ha lélek szerint élünk. Földi életünk tükörképe az örök életben való hitünknek! Adja az Úristen, hogy a mi lelki döntéseinken keresztül visszatükröződjék a világban és az emberi életben az Isten országának szentsége és minden emberi értelmet meghaladó csodája. Dömötör Tibor
