Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 rengeteget írt. Nyomtatásban a Reformátusok Lapjában minden héten megjelent az Ige mellett c. írásmagyarázata. Régen az Igazság és Elet című havi folyóiratban jelentek meg igehirdetés vázlatai és két beszéde. Irt legátus prédikációkat és egy hosszabb írást a Károlyi Emlék könyvben. “A helyén mondott Ige” címmel. Tudjuk, hogy rengeteg írása van. de sajnos, mint Novák Lajosnak, Szabó Zoltánnak és Darányi Lajosnak az igehirdetés mestereinek kevés írásuk jelent meg nyomtatásban, kivéve írás magyarázatait a Reformátusok Lapjában. A 20-ik század magyar reformátusok történelmében két nagv igehirdelőjéről mondották el, hogy iskolája, követői és utánzói vannak. Ez a két igehirdető Dr. Ravasz László és Darányi Lajos püspökök voltak. Darányi Lajos liomiletikát tanított, az országházban lévő Dr. Szabó Zoltán helyett. Tanítványai Magyarország legjobb igehirdetői lettek. Nemcsak stílusát, gondolkozás módját, de még a hanglejtését is átvették tanítványai. Az 1970-s érettségi találkozón a harminc éves végzettek képviselője úgy beszélt, hogy az ember azt hitte, Darányi Lajos beszél. Darányi Lajos az egész életét az Isten Igéje elé állította. Csak az Igét hirdette. Mint egy erdélyi fejedelem az Ige arany almáját a szép, tiszta, üde, egyszerű magyar nyelv ezüst tálán szolgálta fel nemzedékének. Amikor a pataki templom papja lett, egyszerre átformálja a pataki templom hallgatóságát. A kispataki gazdák, fiatal gimnazista diákok, teológusok, tanítóképzős növendékek igehallgatókká lettek. Átformálta a pataki gyülekezet Ízlését, igényét. Tanítványai ellepik Tiszáninnent, Felvidéket s menekül előlük a szóvirág, lemosolyogják a szép nyelven szónoklókat. Ok érthető nyelven, minden szépség nélkül csak az Igét hirdették. Darányi Lajos és tanítványai “a helyén mondott Ige” igehirdetői lettek. Darányi Lajos tanítványai szívébe egyet vésett bele, hogy az Ige arany almáját vinni kell, tovább kell adni és minden igehirdető szíve legyen egy ezüst tányér. Darányi Lajos égő vágya volt, hogyan “tudjon Isten segítségével értelmesen beszélni.” Ő volt az egyetlen magyar református lelkipásztor, aki mert röviden beszélni. Az írást akarta megismertetni magyar református népével. Egyetlen vágya volt, hogy szíve ezüst tányérján az Ige aranyalmáját elvigye nemzedékeknek. Nemzete vigasztalója volt. Egy életen át az Ige beszélt rajta keresztül és ezért volt mindig új mondani valója. Nagyon szerettem őt. Nem tehettem róla, pataki létemre Ravasz László iskolájához tartoztam. Egy bánatom volt, hogy már én nem lehettem tanítványa, de könyveimet mindig az idősebb testvér drága szeretetével olvasgatta. Negyven éves érettségi találkozómkor a pataki templomban mondott igehirdetésemben, neki adtam át először szeretetem csokrát, amit ő talán az Ige mértéke alatt álló ember nem helyeselt. De boldog vagyok, hogy megtettem. Amikor először volt nagy beteg, felkerestem a debreceni korháziján és emlékeztünk könnyeinken keresztül arról, ami elmúlt. Azt mondta, hogy megállt az idő felettünk s visszamentünk a pataki diák kincses bányáiba. A szobában lévő másik beteg ember mondotta, hogy a pataki diákok mosolyától a beteg szív gyógyul. A múlt évben ott tisztelegtem nála. Én úgy néztem reá, aki Isten arany almája volt, aki nemzedékének szüntelenül vitte Isten drága üzenetét szive nemes ezüst tányérján. Az ezüst tányér 1971 november 28-án összetört, de az arany alma, Isten drága üzenete, amit szét osztott gyülekezetének, tanítványainak, nemzedékének és a magyar református világnak, beszél arról, hogy a mi Istenünk az élők Istene és Darányi Lajos a leghübb pataki diák és püspök Krisztusánál van, akinek nagyon hűséges szolgája volt és az ő Krisztusa vigasztalja meg családját és minket is azzal a boldog hittel, hogy akik a Krisztust szerették, azok sohasem halnak meg. Darányi Lajos a mi számunkra örökké él. Legyen emléke áldott. Nagy Lajos ★ ★ Ft. D. Turóczy Zoltán evangélikus püspök emlékezete 1971 november 22-én hosszas és fájdalmas betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének Ft. D. Turóczy Zoltán a magyarországi Evangélikus Egyház egvik vezér egyénisége. Turóczy Zoltán kritikus időkben (1939) és aránylag nagyon fiatalon (46 éves korában) került a magyarországi Evangélikus Egyház Tiszai Egyházkerületének élére. A fiatal püspök látta az Egyház egén gyülekező történelmi felhőket és mig mások a politikai és diplomáciai összeköttetések útvesztőjében keresték a jövendő felé vezető utat, addig Ő az Igéhez menekül. Határozottan hirdeti, hogy egyedül Istennél van a megoldás és csak az Ige újíthatja meg az egyes embert és az egész nemzetet egyaránt. “Lelki ébredésre van szükség” — hirdeti Turóczy Zoltán és igehirdetésének gyakorlati folytatásaként a magyarországi Evangélikus Egyházban terjedő “Evangélizációs Mozgalomnak” az élére áll. Csodálatos átéléssel és hihetetlen erővel hirdeti az Igét, látogatja a gyülekezeteket, szervezi a konferenciákat. Követőinek száma állandóan szaporodik, egymásután jelennek meg írásai, igemagyarázatai és a híveket eligazító gyakorlati bibliai tanácsai. A lelkészek által először idegenkedve fogadott és sok esetben kimondottan
