Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1971-12-01 / 12. szám

8 MAGYAR EGYHÁZ krisztusi életet élni a mindennapi életben 1971-ben? (E dátum évenként egy-egy évet növekszik.) Ez a három kérdés szerintem összefügg, egy probléma. Mi a megoldás? A szeretet. Ez nem frázis, csak az segít rajtunk. Mit jelent ez gyakorlatilag? Mondj néhány példát. Egy gyülekezet amely őszintén tiszteli és ápolja a hagyományokat, de ugyanakkor mer kísérletezni új gondolatokkal, új énekekkel, új istentiszteleti rend­del. Egy bibliai alapon álló gyülekezet amely mai értelmet tud adni a Biblia ősi nyelvezetének és szim­bólumainak. Egy gyülekezet ahol őszintén lehet be­szélni a ma problémáiról: háborúról, szegénységről, néger kérdésről, szexről, hitetlenségről; vagy magyar vonalon a kultúrális értékeinkről magyarkodás, ön­magunk túlbecsülése nélkül. Egy gyülekezet ahová szívesen jön az ifjúság mert szerepet kap, és meg­fogja őket a tradíció szépsége és a kisérletező-alkotó hitélet. Egy gyülekezet ahol otthon érzik magukat az idősek mert az örök evangyéliom naponkénti élése őket is fiatallá teszi. Hogy lehet ezt megvalósítani? Nem nagy hanggal, nem ellentéteket szítva, nem fenegyerekeskedve. Alázattal, imádsággal, tűréssel, természetes humorral; sok-sok egyéni beszélgetés — meggyőzés — egymásrahatás — vélemények módosí­tása útján; önmagunk felé is teljes őszinteséggel; és főleg még az akadékoskodók felé is őszinte szeretet­tel; mindennek tetejében Isten áldásával. Úgy tudom nem vagy gazdag, és a tanul­mányaidat ösztöndíjak, kölcsönök, alkalmi munkák segítségével végzed. Nem gondolod, hogy felelőtlen­ség ha egy 3 gyerekes családapa élete derekán egy biztos állást a tanulás és a lelkészi pálya bizonytalan­ságaival felcserél? De igen. Mit tudsz a mentségedre felhozni? Nem tehettünk másként. Boldogok vagyunk. KÁLMÁN, Szabolcs ARANY ALMA EZÜST TÁNYÉRON Emlékezés Darányi Lajos püspökre 1905-1971. Odahaza december 2-án nagy temetés volt. A két milliót számláló magyarországi Református Egyház temette el nagy fiát: Darányi Lajost, a Tiszáninnen nyugalmazott püspökét. Ott volt, a Tiszáninnen pap­sága, a közeli gyülekezetek képviselői, ott volt a hiva­talos Magyar Református Egyház vezetősége. Az Igét Rásky Sándor hivatali utóda hirdette felette a János 11:25 v. alapján. “Darányi Lajos — mondotta Rásky püspök — szerette Jézust és Jézus szerette Darányi Lajost és a magyar református világ egyik legnagyobb igehirdetőjévé tette.” Dr. Bartha Tibor püspök, zsina­ti elnök a magyar reformátusok nevében köszönte Isten ajándékát Darányi Lajosban, aki több mint 10 éven át a magyar reformátusság igehirdetője lett. Hetente táplálta egy ország népét az Ige tiszta és vigasztaló eledelével. Régen volt olyan nagy reformá­tus temetés Magyarországon, mint Darányi Lajos temetése. Sokat tudnék írni Darányi Lajosról, de csak egy oldal áll rendelkezésemre. Ki volt Darányi Lajos? Egy kisgejőci, ung­­inegyei falusi földmíves ifjú, akit édesanyja 11 éves korában bevitt Sárospatakra, hogy soha többé el ne szakadjon Pataktól. Jeles pataki diák, főiskolai szé­­nior, egy évig haliéi diák s azután sárospataki segéd­lelkész, vallásoktató lelkész, a hires pataki gyüleke­zet lelkipásztora harminc éven át s majd Tiszáninnéii püspöke, akinek járt volna a hires miskolci papság, mint püspöknek, de ő Patakon maradt. 1922-t írták, amikor megismertem. Eleven men­­dur voltam s ismertem a gimnáziumot, a teológiát, a jogakadémiát, a fél tanítóképzőt. Valahol írtam már, hogy ebben az időben volt nyolcadikos egy diák, egy másik hetedikes, a harmadik hatodikos diák, mély tisztelettel süvegeltem meg őket, mint első gimnazis­ta. Mind a háromból püspök lett. Később az idő malma leőrölte a három nagy diák és a köztem lévő korkülömbséget. Drága barátaim, édes testvéreim let­tek és igen közel hozott bennünket egyházunknak, fajtánknak szeretete. Lélekben mindig kis diákként állottam meg előttük, de az ő lehajló szeretetük ezt a távolságot áthidalta köztünk s a tiszteletből nagy-nagy szeretet és mélységes elismerés született. Mind a há­rom tudta, hogy szívemből szerettem őket és életem ajándékának tekintettem, hogy fiatalabb pataki diák­társ, kortársuk lehettem és életüket, szolgálatukat, gondjaikat nagyon megértettem. Ezek a diákok Dr. Béky Zoltán, Dr. Varga Imre és Darányi Lajos püs­pökök voltak. Darányi Lajos minden nap íróasztalánál ült és

Next

/
Thumbnails
Contents