Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Mohácsy Endre: SZENTISTVÁNOS VÁLTOZATOK Istvánt jórészt csupán legendák tükrözik, és hittel szenteknek, hitből alkotónak. Ha “szépítenek”, valójában Istent-Krisztust dicsőítik, ami-még akkornem számított szemforgató álszenteskedésnek. Istenközvetlenség élménye volt még az írás: szív-lélek bétöltetés kifejezése, szellem szabadságáé szabadultságáé a hiúságos becsvágyaktól. Legendát névtelenül író szerzetesek írásai: személyes hit bizonyságtételei. Nem tudják még ők azt, hogy mi az a szerénység vagy éppen a kisebbségi érzet, csak azt, hogy Kegyelemből munkálkodhatnak-írhatnak. S vájjon ki dicsekedhetnék “tehetséggel”, amit ajándékul nyert, ha nem Azzal, Akitől azt nyerte...?! “Olvasandó” (eredetileg felolvasnivaló) történetes megörökítéseik valójában Isten cselekedetjeinek missziós meghirdetései-mert hiszik azt, hogy <5 Krisztusban-által az egész emberben vészén lakozást. Ő totális igényű. Szerzeteseink tehát nem problemáznak-komplikálnak, nem lélek-trancséroznak-fasíroznak-freudizálnak. Nem is az afféle történelmi személyi pletykákat vagy “intim-szférákat” firtatják-kurkásszák, de egyszerű, közvetlen s tiszta naivságosan szólják-írják azt, amit a Lélek szólásra-írásra adott nékiek. S a megírt cselekedetek végső inditékait nem alantas ösztönökből magyarázzák, de a Kegyelemből. * Szileték, mikoron Krisztus szilednek utána írnának kilencszázhetven esztendőkben. Atyja Gejsza (Géza) magyariak fejedelme ötét Stephanusnak (hatalommal koszorúzottnak) keresztölteté. Ilyformán írhatta volna István születését a legelső magyar történeti stilű Írónk, egy névtelen karthausi szerzetes a 16. sz-ban, ha nem tartotta volna épületesebbnek őt: “mennyből adatott nemes magzatnak” megékesiteni, ki mikoron felserdült emberkorában jutott volna, gyoropodik vala, mind Úristennek, mind embereknek látására jó erkölcsben szent malasztban, isteni félelemben, lelkét éltetvén ajojtatos imádságokkal. .. • Köztudat az, hogy István atyja, Géza “csak politikából”, s nem hitből lett keresztyénné, mivel országát fenyegető külső veszélyeket csak a Nyugathoz csatlakozással, tehát a keresztyénség felvételével tudta elhárítani. De névtelenünk, már igazi író, kinek írásán mi sziünk megmelegöszik, s ki még az Írásnak malasztját is az Úr Jézustól kéri, Géza megkereszteltetését alighanem így motiválta volna: Úristen az magyariak fejedelmének elméjét megvilágosojtá uruszága sok nagy veszödelmiben Krisztus életremegtartó-megváltó hatalmának látására. Mivel Úristen Maga Akaratjamódja szerént szól bele még a “politikába is”... S néhol-néha engedik ért még ma is... • István szobor-kép-ábrázolatjain komor a tekintet, szigorú az arculat, kemény-élesek a vonások: az erőtudaté, az én-fegyelmezésé, a könyörtelen következetességé. Uruszágát építő vasakarata kardjával győztes lázadó-pogány en-vérein, atvafiságán is: a somogyi Koppányon, az erdélyi Gyulán, a marosi Ajtonyon .... de-mint szerzetesünk írja — ennél sokkal több hadakozási is voltának az szegény országnak ótalma mellett, így hajtván uralma alá a Duna völgyén, a Kárjátok alján minden lakott területet. * Talán mogyeri évezredek tragikus tanulsága is a lelkére nehezedett: az ősi magyar nép nagyobbik fele a Távolkelet-Ázsia népeinek hullámzó-sodró tengerében, a steppe végtelenjében enyészett el; a nomádszabadságos lovas népnek létszüksége volt a szüntelen elkalandozás, újabb legelőt-folyót-zsákmányt-keresés. Kellett azt tennie, ami arrafelé, vesztére kellett legyen.... S a hívő király szívében bizonnyal otthevült az isteni szó is: “...csak a maradék tartatik meg...” És a “megtartatás” hitének ereje lett az alig kétszázezernyi hont-foglalt magyarság-maradék megtartásáé is, a Duna völgyén, a Kárpátok alján, szlávok, németek, románok gyűrűjében.... Szilajharcos indulatok erői röghöz köttettek; lion-ná lett földet termő talajjá tettek; szántó-mezőerdő-részt külön-külön személyes tulajdonnak birtokoltattak; hont és határtvédő várakat-váras-akat építettek; írott-hirdetett törvény szigorának engedelmeskedtek. Ország-építője az uruszág épületinek állandóságát az álladalomban biztosította. Törvénnyel szabályozott hatalomgyakorlás, kormányozás, társdalmi rend lett az épület szilárd tartó szerkezetje: az állam. Elbírta évszázadok roppant súlyát is.... * “Ő valóban Krisztus apostola, hogy oly nagy nemzet tért meg általa” e szóval küld István királynak király-koronát (a magyar korona felső részét) II. Szilveszter pápa. S az apostol-király egyházat is épít. Rendeletére tíz-tíz falunak kell legalább egyegy templomot építenie és szerzetesünk írása szerint: a király az ő asszony feleségével Késziával (Gizellával) minden esztendőben eljárják vala az országot, meglátogatván minden szentegyházakat, kikben kivöl-
