Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ váltójához. Amint látjuk tehát Testvérek: tovább kell mennünk! Ma advent első vasárnapja van, ami szintén figyelmeztet, hogy csak vándorok és zarándokok vagyunk a földön. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a világ éjszakájában megyünk előre. De, mint az Úr szolgái, az egyetemes papság tagjai, ebben az éjszakában áldjuk az Urat. Tiszteljük őt úgy, mint jövevények. A templom túlmutat önmagán és az istentisztelet, minden egyes gyülekezeti istentisztelet azt szolgálja, hogy mi valamennyien megérkezhessünk az örök templomba, a mennyei Jeruzsálembe, az örök Sionra. Egy csillag vezet minket oda: Jézus Krisztus, az új világ hajnalcsillaga. A magyar református templomok tetején csillag van (de ez nem vörös és nem ötágú). A mi itteni templomházunk tetején is a csillag azt jelzi, hogy hitben már látjuk az új világ derengő hajnalát. Megyünk az örök nappal felé, ahol az üdvösségben, az örök fényességben és dicsőségben fogjuk Istent áldani, mint egyszermindenkorra megáldott emberek. Azért gyűltünk ma is össze, hogy megáldjon minket, megáldja ezt a néki szentelt templomot. Itt még áld, mert enélkül nem sikerül utunk, enélkül nem juthatunk el a mennyei Jeruzsálembe, Isten városába soha. De, ha eljutottunk az ő kegyelmes isteni áldásával, ami felől ígérete szerint bizonyosak vagyunk, akkor ott, már csak mi fogjuk őt örökkön-örökké áldani. Áldani, azért, hogy sikerült útunk, hogy igaz vólt minden, amit igéjében mondott és cselekedete Jézus Krisztusban valóban szabadító tett volt. Áldjátok az Urat ő szolgái! Áldottak legyetek az úrtól mindannyian! Ámen.” * Idáig a következő adományok érkeztek a brüsszeli templomra: Amerikai Magyar Református Egyház—$125 (ebből $25 a hollywoodi egyháztól), Kálvin János Egyházkerület, USA—$50, a Szabad Európa Rádió Munkatársaitól—500 DM, Prof. Dr. Szekeres Attila, Brüsszel—3000 belga frank, Kabdebo Tamás, Középamerika—1 font, Angliai Magyar Református Egyház—$2. Azok az egyházak, testületek, vagy magánszemélyek, akik értékelik a magyar református hitnek azt a munkáját és erejét, amelyet belgiumi testvéreink megbizonyítottak, adományukat a következő bankfolyószámlára küldjék: Societe Genérale de Banque S.A., “Eglise Protestante Hongroise de Belgique, No. 54.707/00 Siége de Bruxelles 1000., Belgium. Daróczy Sándor: MAGYAR DÉL AMERIK A 1968-BAIS (folytatás) Valencia Az istenitiszteletet még egy igen kedves, bensőséges ünnepély követte s délután egy órakor már Koltai László barátunk autóján a házigazdám, a lett pap, egy dán fiatalember s én száguldtunk a 200 kilométerre levő Valencia felé. Az út elsőrangú, kettéválasztott, két-két sávos, mint az amerikai új műútak. A forgalom meglepően nagy. Venezuelában sok az új amerikai autó. A vidék, amin keresztül futottunk, szemet gyönyörködtető: hegyek, völgyek váltogatják egymást s a növényzet gazdag. Valencia, ahova négy óra felé érkeztünk be, régi város: 1560 táján alapították. Most 200,000 lakosa van s Venezuela egyik legfontosabb gyárvárosa: tele van olaj, gumi, vegyszer, acél, autó telepekkel. Magyarok nem sokan vannak, úgy negyven-ötven család. Második háború utániak, főkép volt csendőrök. Az evangélikus templom új, igen modern, téglalap alapon vertikálisan háromszög alakú. Németek, svédek, magyarok, lettek látogatják. A tágas parókhia szintén új. A lelkipásztor Puky Ákos. Már jól kereső állásban volt, amikor lelke indítását követve elvégezte a teológiát s pap lett. A templomi szolgálat, amin úgy negyvenen vettek részt, öt órakor kezdődött. Pósfay György öcsém orgonáit, én igét hirdettem s Puky Ákos úrvacsorát osztott. A tisztelettételt itt is karácsonyfa-ünnepély követte, aminek a programját, akárcsak Caracasban, főkép a gyermekek szavalata adta. A délamerikai és az északamerikai magyar gyerekek között a különbség annyi, hogy délen spanyol vagy portugál, északon pedig angol akcentussal ejtik ki a magyar szót. Látogatások Bár aránylag Venezuelára jutott legkevesebb időm, mégis mind Caracasban, mind Valenciában sikerült néhány magánlátogatást is tennem, így pl. a fővárosban Izsák Olivér, Vladár Ervin, Vladár István, id. Nyerges Miklós, Győry István vendégszerető és vendégmarasztó otthonaikban. Házigazdáim a főváros elit-társadalmában is az elitet képviselik. Főkép mérnökök, fajtájukat szerető, intellektüel keresztyén magyarok, a gyülékezet oszlopai. Valenciában pedig Gecsey István volt csendőr barátságos otthonában találkoztam egy féltucat derék magyar reformátussal. Az országot már megszokták s a venezuelai körülményekhez képest jól keresnek. Meg vannak elégedve s az oka alighanem abban rejlik, hogy a negyven-ötven családból álló magyar csoport jóbanrosszban példásan összetart. Szívemből szólt hozzájuk az áldáskívánás, mikor elbúcsúztam tőlük. Venezuela földjén már csak pár órám maradt. Rohantunk vissza Caraeasba, ahova éjfél tájban érkeztünk meg s reggel igen szíves vendéglátóimnak, a fiatal, példás háziasszony papnénak, a nyelvzseni s építő papnak, György öcsémnek, meg drága két kislányuknak Isten hozzádot mondva, kora délelőtt már a karibiai tenger felett repült velünk a gépmadár — hazafelé. Megint nem láttunk semmit, csak az alattunk gomolygó felhőket s imitt-amott egy-egy résen át a tengert. Az egyetlen sziget, amit látni lehetet, Porto Rico volt. Kicsi lehet, mert nyolc perc alatt átrepültünk felette. Gépünk pontos volt: menetrendszerűen szállt le New Yorkban s onnan ugyanúgy indult s érkezett meg Pittsburghba a másik. Este nyolckor már itthon is voltam. A hosszú úton megőrzött, testben-lélekben épen haza hozott az Úr szeretteimhez. Áldott legyen a neve. A nyárból a télbe, vagy megfordítva, igen rövid az út. Reggel tízkor még a trópusok alatt voltam s hét órával később már a hó és jég birodalmában... Tapasztalatok - Tanulságok Egy földrész bejárására nem egészen egy hónap nem sok idő, de ha valaki nyitott szemmel s még nyitottabb szívvel, segíteni akarással teszi s érdeklődési körét fajtáját illetőleg Isten ügyére szűkíti le: igen sokat tapasztalhat és tanúihat. Erről próbálok számot adni. Dél-Amerika tíz országában (a Guyanákat nem számítva) kb. 175,000 magyar él; a zömük Brazíliában és Argentínában. Kivándorlásuk okairól, rétegeződésükről már szóltam. Három csoportból tevődnek össze s integrálódásuk éppúgy akadozott, mint Észak-Amerikában. Az ipari munkásság, de főképen a farmerré lett, eredetileg törpebirtokos és zsellér réteg területileg, szellemileg egyformán elszigetelt; papjain kívül más nem törődik velük. Brazíliában kávét, Argentínában gyapotot termelnek. Az előbbi országban a farmer réteg fogy, mert a fiatalok a városokba húzódnak. Az egymásért való felelősség kérdésénél meg kell állanunk. A régi felső és középosztály egy igen jelentős része, benne nagy nevek képviselőivel, főkép Argentinéban él. Csak a Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth korában élt nemzetfenntartó őseihez lesz hű, csak az Isten által számára kijelölt kötelezettségnek tesz eleget, ha