Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Flórián Tibor: ÉDES ANYANYELVEM ügy szeretem ezt a nyelvet, — melyet nekem az Isten adott — hogy gyönyörűséggel ejteni ki minden szavát. Nem is tudom, milyen sorrendbe rak jam őket. hogy kifejezzem velük önmagamat és kimutassam hódolatomat? És állítattál mondani kezdem. Isten, szeretlek, élet, szabadság, föld, anya, szél, fenyő, hó, ilicsőség, magyarok, asszony, hold, álom, Anna. Zene helyett sokszor ezt hallgatom és nem tudom otthagyni azt a nőt, vagy férfit, akinek ajkán hangszerré válik, melyen csodálatos dallamokat tud eljátszani. De milyen kevesen vannak, akik értenek ehhez a ‘'királyi művészetihez, akik úgy őrzik és alakítják a szót, hogy megérzem nemes alkatát, szohrászfaragta testét, mellyel úgy emelkedik ki a környezethői, hogy egyszerre elföd mindent. Mást nem is látok, csak őt. Érzem súlyát, — mintha két paraszt tartaná a vállán — parancsoló erejét, mellyel visszatarthatom a vizeket, keménységét, mely úgy sújt, mint a kő és halálra sebzi ellenségedet. Érzem komoly fönségét, nagyszerű és biztos lendületét, mellyel a magasba tör. Mintha dómba lépnék olyan áhítatot érzek boltozata alatt. Micsoda költők emelték és micsoda mérnökök építették, kiket megihlettek a századok! Érzem könnyű szárnyalását is, amint elszáll fölöttem. Tisztaságát: fehéren világít, mint a hó és megmutat minden lábnyomot, mellyel heletapostak. Érzem melegét, minden szelídségét, ahogy körülvesz engem. Úgy tud simogatni, mint egy anya, befed és megóv szeretet ével. Vígasztal téged — én népem — magányosságodért és oly zenével tölti be lelkedet, hogy csodálnak érte a csillagok és megszeretnek az emberek. A puszták szelével és a tűzzel rokon. Villámok cikáznak henne és ott sóhajtanak mélyén: a Hortobágy, a messzi, ősi puszták, elhagyott testvérek titkos üzenete a századokon át. Benne nyög föl Muhi, Mohács és a boldog Pusztaszer. Világos égeti testét és szörnyű sebeit a Kőrösök, a Szamos, Tisza, Vág, a Hernád, Csele, Sajó és a Maros öntözik. Szomját és rettentő vágyait a Duna nem tudja oltani, de mint Isten könyörületes könnycseppje ragyog rajta a Balaton. Benne nyújtóznak és könyörögnek a havasok. Erdély hegyei, a Kárpátok, Bakony, a Tátra ormai. Pilis. Kékes és a Pozsálló. Benne sírnak a fűzfák és a fenyvesek, mert nemcsak test, hanem lélek ő. Tiszteld tehát és tanuló dallamát, értsd meg őt, hogy megérthessenek keletre és nyugatra mindenütt. A munka nyelve ez és az imádságé, a költészeté és az elmélkedésé. Imádkozzál vele és dolgozzál. építsd magasra őt — mint a templomot —, hogy hozzád jöjjenek messziről és úgy kiálts, beszélj és bátoríts általa, hogy megtartsanak és fölemeljenek: a föld, az idő és az emberek. Flórián Tibor: Levél Rodostóból Ma Rodostóból keltezem minden sorom, de arcodat láthatod sápadt arcomon, nem tintával, véremmel Írom a versem. Te ott állsz, messze, én itt, a Hudson-soron, mégis, a te folvód zeng s hullámzik bennem. Hű örökös Mint a halotti urna, holt apámat hordozom. Hivatás, munka, vágy, szerelem üldöztek és játszottak velem, de őrzöm őseim álmát és fiamnak hozom. Ilii örökös, ki a múló s pimasz jelen fölött óvja a múlt szent emlékeit, s kit a perc mámora émelyit. A jövőt nézem és Erdélyt, mely messze üldözött. Láncszem vagyok a láncban, népemnek élő része, mely az egésznek kínját érzi, vele remeg, híven kiséri, mintha Krisztus volna, és esküszik öt sebére. Szél veti ágyam Nincs mitől félnem, sem házam, sem földem, ifjúságom lázba és kinha öltem. Nem szónokoltam a fórumon bután, s nem futottam földi istenek után. Sodorhatott messze a történelem, a honvágy és a hűség jöttek velem. Gazdag vagyok, mert lám szegény maradtam, szél veti ágyam, tenger zúg alattam. Megjelent Trombitás Dezső hollywoodi lelkipásztor VÉSZKIJÁRAT cimü új könyve ára SÍ.50 Megrendelhető: 751 Crenshaw Blvd., Los Angeles, Calif. 90005
