Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Trombitás Dezső: Az ifjúság válsága mint az egyház válsága Egy lelkipásztor számára ma a legizgalmasabb probléma az ifjúság. Elmúlt az az idő, bogy vallásos szülők gyermekei automatikusan beleépüljenek a gyülekezeti életbe. Ma már nemcsak szociológiai, de egyházi szempontból is beszélhetünk a nemzedékek közötti szakadékról, és ez világjelenség. Annak ellenére, hogy az egyház felelőseinek sok fejfájást okoz e válság, hiszek abban, hogy a mai ifjúságnak az egyházzal szemben tanúsított közömbös, sőt ellenséges magatartásából sok jó származik majd. Lássuk csak, hogy miről van szó. A keresztyén egyházakból — nem számítva az ébredési mozgalmakat — intézmények lettek, a korporációk összes felépítményeivel. Az egyháztagságot a tradíció, a társadalmi jóízlés, sőt kapcsolat kiépítése vagy fenntartása indokolta. Az, aki nem tartozott az ország valamelyik történelmi vagy bevett felekezetéhez, a társadalomból kiközösítettnek számított. Az elintézményesedett egyház szükségképpen klisékkel “táplálta” tagjait, amit az elmúlt száz év alatt kiadott prédikációk bizonyítanak legjobban. A két világháború utáni nemzedék már gondolkozni kezdett; megkérdőjelezte az intézménnyé, közjogi testületté laposodott egyház impotens jelenlétét a világban. E kérdőjelek jópár évtizedig csak teológiai szaklapokig jutottak el. Ma már azonban az utca embere is ki meri mondani azokat, és elsőrendűen a gondolkodó fiatalság fogalmazza meg élesen bírálatát a küldetését be nem töltött egyházzal szemben. Lendületet, világos, egyértelmű eligazítást, bitet nem kapván a szószékről, ott keresi az “inner trip” alkalmait, ahol kapja. Az LSD, dóp, zen és guru-szeanszok nem okvetlenül azt jelzik, hogy a mai ifjúság zsákutcába került, ami a keresztyénséget, humánumot illeti, sőt inkább arra utalnak, hogy keresésben van, meg akarja találni léte értelmét. Természetesen vannak, akik ostoba kíváncsiságból, balekségből esnek áldozatul és az életükkel játszanak. De mi most azokról beszélünk, akik hinni akarnak, mindegy, hogy miben; valahol egy fix-pontot vélnek a lábuk alatt és onnan akarják kiforgatni a világot a sarkaiból. Az ígehirdetőnek világosan kell látnia a tünetek mögötti okokat és hiba volna az ifjúság mai lázadását az öregek és az egyház ellen mindenestől negatívnak minősítenie. A sommás Ítélet ugyanis csak megvadítja azokat, akikkel pedig lehetne párbeszédet kezdeni, egyességre jutni. Ha abból az előfeltételezésből indulok ki, hogy az intézményes egyház eljátszotta aduit, mondanivalója üresjárattá vált és hogy az ifjúság lázadása egy áttételben jelentkező reformációs igény, még akkor is az, ha filozófiai, szociológiai, stb. fogalmazásban jelentkezik, akkor már nyert ügyem van. A párbeszéden t. i. megfoghatóvá válik, hogy mit és hogyan nem szabad ma prédikálni. Tradícióból, azért mert “ez így illik”, a ma ifjúsága nem megy el a templomba, különösen amikor ott kegyes általánosságokat hall, amik nemhogy a szívéig, de még a tudatáig sem jutnak el. Meg vagyok győződve, hogy az új reformáció az ifjúságnak ma még gyanús, handabandázó keretéből nő ki. Lehet, hogy a mi — öregnek, sőt kiöregedettnek Ítélt — nemzedékünk ezt nem éri meg, de hogy Isten már érleli az új Luther Mártonokat és Kálvin Jánosokat, azt az egyház Urának engedelmes szolgái érzik. Ezek után joggal felmerülhet a kérdés, hogy mit prédikáljunk ma az ifjúságnak? A kérdés természetesen nem az, hogy “mit”, hanem hogy “kit”? Krisztust. Az igehirdetés témája, központi üzenete ma sem lehet más mint volt Pál apostol vagy Luther és Kálvin korában. A téma hangszerelése, azaz a világszemlélet, történettudat, nyelv, levegő azonban legyen mai, a mai ember életével összefüggő, számára otthonos miliő. Aki ma az ifjúságnak akar prédikálni, az merjen képromboló, lázadó lenni; beszéljen úgy, ahogyan otthon vagy társaságban beszél; méltóságteljes ex:-caíe<fra-kijelentéseit és hazug pózait felejtse el. A mai ifjúság a misztikumot, a biblikus veretet, a tömjénfüstöt nem tiszteli, ahhoz az atombomba és a holdba repülés is hozzásegített. De a példák azt bizonyítják, hogy ott, ahol Jézusról hitelreméltó módon, számukra reálisan tesznek bizonyságot, az igének még ma is hatása van. MIAMIBA UTAZÓK FIGYFXMÉBE A floridai Miamiba “téli nyaralásra” utazó atyánkfiáit szíves szeretettel hívja és várja ottani egyházunk. A vasárnapi istentisztelet 11 órakor kezdődik, utána ebédet, majd este vacsorát szolgálnak fel a Kossuth Teremben. Zene és tánc. Ugyanott minden csütörtökön társasösszejövetel van 12 órától. Cím: 2230 I\.W. 14th Street, telefon: 634- 11131. Lelkipásztor: Szőke István.
