Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ Trombitás Dezső: Az ifjúság válsága mint az egyház válsága Egy lelkipásztor számára ma a legizgalmasabb probléma az ifjúság. Elmúlt az az idő, bogy vallásos szülők gyermekei automatikusan beleépüljenek a gyülekezeti életbe. Ma már nemcsak szociológiai, de egyházi szempontból is beszélhetünk a nemzedékek közötti szakadékról, és ez világjelenség. Annak el­lenére, hogy az egyház felelőseinek sok fejfájást okoz e válság, hiszek abban, hogy a mai ifjúságnak az egy­házzal szemben tanúsított közömbös, sőt ellenséges magatartásából sok jó származik majd. Lássuk csak, hogy miről van szó. A keresztyén egyházakból — nem számítva az ébredési mozgalmakat — intézmények lettek, a kor­porációk összes felépítményeivel. Az egyháztagságot a tradíció, a társadalmi jóízlés, sőt kapcsolat kiépí­tése vagy fenntartása indokolta. Az, aki nem tartozott az ország valamelyik történelmi vagy bevett feleke­­zetéhez, a társadalomból kiközösítettnek számított. Az elintézményesedett egyház szükségképpen klisék­kel “táplálta” tagjait, amit az elmúlt száz év alatt kiadott prédikációk bizonyítanak legjobban. A két világháború utáni nemzedék már gondolkozni kez­dett; megkérdőjelezte az intézménnyé, közjogi testü­letté laposodott egyház impotens jelenlétét a világ­ban. E kérdőjelek jópár évtizedig csak teológiai szak­lapokig jutottak el. Ma már azonban az utca embere is ki meri mondani azokat, és elsőrendűen a gondol­kodó fiatalság fogalmazza meg élesen bírálatát a kül­detését be nem töltött egyházzal szemben. Lendületet, világos, egyértelmű eligazítást, bitet nem kapván a szószékről, ott keresi az “inner trip” alkalmait, ahol kapja. Az LSD, dóp, zen és guru-szeanszok nem ok­vetlenül azt jelzik, hogy a mai ifjúság zsákutcába került, ami a keresztyénséget, humánumot illeti, sőt inkább arra utalnak, hogy keresésben van, meg akar­ja találni léte értelmét. Természetesen vannak, akik ostoba kíváncsiságból, balekségből esnek áldozatul és az életükkel játszanak. De mi most azokról beszé­lünk, akik hinni akarnak, mindegy, hogy miben; valahol egy fix-pontot vélnek a lábuk alatt és onnan akarják kiforgatni a világot a sarkaiból. Az ígehirdetőnek világosan kell látnia a tünetek mögötti okokat és hiba volna az ifjúság mai lázadá­sát az öregek és az egyház ellen mindenestől negatív­nak minősítenie. A sommás Ítélet ugyanis csak meg­vadítja azokat, akikkel pedig lehetne párbeszédet kezdeni, egyességre jutni. Ha abból az előfeltételezésből indulok ki, hogy az intézményes egyház eljátszotta aduit, mondaniva­lója üresjárattá vált és hogy az ifjúság lázadása egy áttételben jelentkező reformációs igény, még akkor is az, ha filozófiai, szociológiai, stb. fogalmazásban jelentkezik, akkor már nyert ügyem van. A párbe­széden t. i. megfoghatóvá válik, hogy mit és hogyan nem szabad ma prédikálni. Tradícióból, azért mert “ez így illik”, a ma ifjúsága nem megy el a templom­ba, különösen amikor ott kegyes általánosságokat hall, amik nemhogy a szívéig, de még a tudatáig sem jutnak el. Meg vagyok győződve, hogy az új reformáció az ifjúságnak ma még gyanús, handabandázó keretéből nő ki. Lehet, hogy a mi — öregnek, sőt kiöregedett­nek Ítélt — nemzedékünk ezt nem éri meg, de hogy Isten már érleli az új Luther Mártonokat és Kálvin Jánosokat, azt az egyház Urának engedelmes szolgái érzik. Ezek után joggal felmerülhet a kérdés, hogy mit prédikáljunk ma az ifjúságnak? A kérdés természe­tesen nem az, hogy “mit”, hanem hogy “kit”? Krisztust. Az igehirdetés témája, központi üzenete ma sem lehet más mint volt Pál apostol vagy Luther és Kálvin korában. A téma hangszerelése, azaz a vi­lágszemlélet, történettudat, nyelv, levegő azonban legyen mai, a mai ember életével összefüggő, számára otthonos miliő. Aki ma az ifjúságnak akar prédikálni, az merjen képromboló, lázadó lenni; beszéljen úgy, ahogyan otthon vagy társaságban beszél; méltóság­­teljes ex:-caíe<fra-kijelentéseit és hazug pózait felejtse el. A mai ifjúság a misztikumot, a biblikus veretet, a tömjénfüstöt nem tiszteli, ahhoz az atombomba és a holdba repülés is hozzásegített. De a példák azt bizonyítják, hogy ott, ahol Jézusról hitelreméltó módon, számukra reálisan tesznek bizonyságot, az igének még ma is hatása van. MIAMIBA UTAZÓK FIGYFXMÉBE A floridai Miamiba “téli nyaralásra” utazó atyánkfiáit szíves szeretettel hívja és várja ottani egyházunk. A vasárnapi isten­tisztelet 11 órakor kezdődik, utána ebédet, majd este vacsorát szolgálnak fel a Kossuth Teremben. Zene és tánc. Ugyanott minden csütörtökön társasösszejövetel van 12 órától. Cím: 2230 I\.W. 14th Street, telefon: 634- 11131. Lelkipásztor: Szőke István.

Next

/
Thumbnails
Contents