Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ mint ezek az országok, melyek ellen annyiszor kirohantok? 3. Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, közömbösen nézve az erkölcstelenséget, törvényszegést és a növekvő anarchiát (sőt vallásos vezetőitek közül egyesek jóváhagyják a nemi szabadosságot, mások meg fennen hirdetik, hogy Isten meghalt). 4. Akik pamlagon hevernek, amin úgy alszanak, mintha felhőn aludnának, és telezabálják magukat kalória-dús ételekkel, miközben kipárnázott székeikből a TY-ostobaságokat nézik. 5. Akik mint megkínzott rabszolgák, úgy vonaglanak a gitárok eszelős ütemére, miket a zene hosszúhajú gyilkosai pengetnek. 6. Akik a bort és martinit, a koktélokat és keverteket isszák és egyre hosszabb cigarettát szívnak (noha az orvostudomány óva int, hogy az rákot okozhat), és nem búsulnak a Vietnámban harcoló fiainkon, vagy a nemzetet anarchiába sodró fiatalokon. 7. Most azért a közszükségleti cikkeknek az ára állandóan emelkedik az infláció miatt, és a túlnépesedés és az egyetemes éhség miatt végeszakad a bankettozásnak. 8. Megesküdt az Űr Isten az ő életére: ‘Útálom Amerika kevélységét; azért prédára vetem az országot szenátoraival és képviselőivel egyetemben és azokkal, akik meglovagolnak minden politikai rendszert. 9. És ha egy házban tíz ember maradna is meg, az is meghal; mert az ellenség nukleáris ereje akkora mint a tiéd.’ 10. És mikor az, aki életben maradt, a kőtörmelékből felemeli a holttesteket, hogy elégesse azokat, felkiált: ‘Van-é még valaki, aki él?’ a másik azt mondja: ‘Nincs’, és ezt is mondja: ‘Csitt! tilos volt az iskolában imádkozni és most sem említhetjük az Isten nevét’. 11. Mert ímé, parancsol az Űr, és megveri a Fehér Házat repedezésekkel és a kicsiny házat hasadoz ásókkal. 12. Vájjon, száguldhatnak-é a Cadillacok a sziklán, vagy felszánthatja-é azt valaki traktorral; mivel az én igémet mítosszá tettétek és az igazság gyümölcsét pedig marijuánává és LSD-vé. 13. Akik örültök a hiábavaló dolgoknak és ezt mondjátok: ‘Nemde, a magunk erejével győztük le a nácikat és zsenialitásunkkal építjük fel a Nagy Társadalmat, és a mi vakuli-világ-technokráciánk hoz békét és bőséget az egész földre?!’ 14. Imé, bizony népet nép után indítok ellened, ó Washington Háza, mondja a Seregek Ura, és sanyargatnak titeket az Egyesült Nemzetektől Vietnamig! Harsányi András: 2. MEGBÉKÉLTETÉS (folytatás) Olvasandó: Jerémiás 7:1-11 2. Korinthus 5:16-21 A szabadsághoz hasonlóan a béke is az ember egyetemes vágya, az igazi békének azonban igazságosságon kell alapulnia, igazságosság pedig küzdelem nélkül nem érhető el. Konfliktusok világában nem lehetséges igazi megbékélés az ellentétekkel való szembefordulás és azok legyőzése nélkül, ítélet nélkül nincs megbékélés, igaz ítélet viszont megbékéléshez vezet. A béke, éppúgy mint a szabadság, ‘"jó” szó. Akármiféle legyen is politikai elkötelezettségünk, mindnyájan a világ békeszerető népei közé tartozóknak szeretjük tekinteni magunkat. Lehet, hogy régebbi korokban a háborút hősökhöz illő foglalatosságnak tekintették, de ma a legenyhébb megítélés szerint tragikus szükségességnek, a legszigorúbb megítélés szerint pedig a legnagyobb emberi gazságnak minősítjük. Mindnyájan nemzetközi békében és a háború elkerülésében reménykedünk, mindnyájan nagy áldásnak tekintjük a társadalmi békét, a “lelki békesség” pedig az egyén jól-léte körülírásának népszerű kifejezésévé vált. A béke azonban nem volt mindig ilyen egyetemes csodálat tárgya, és nagyon is lehetséges, hogy a mi időnkben mi sem szeretjük a békét jobban, mint elődeink, csak éppen félünk a modern háború hatalmasabb méretű pusztító erejétől. Mindenesetre a béke alapvető vallásos ideál volt (a hinduk számára shanti, a zsidók számára salóm, a keresztyének számára a békesség, amely minden értelmet felűlhalad), a boldogság állapotának jegye itt és
