Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-11-01 / 11. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ lássa Magyarországot, melyet az ő földi Hazájának tartott. Hisszük, hogy a mennyei Hazából most már letekinthet és megláthatja azt az Országot, amelyért élt és dolgozott, amelynek nyelvét olyan szépen beszélte és amelynek határai bele lettek égetve az ő szivébe, leikébe és minden gondolatába! Az Úristen vegye körül olyan szerető szivekkel Szabó Elemér özvegyét és gyermekeit, mint amilyen szerető és vigasztaló szivvel Szabó Elemér körülvette a vele találkozó özvegyeket és árvákat. Wass Albert: A LÁTHATATLAN LOBOGÓ Konok hűséggel hordozom az úttalan bozótokon. Seb a vállam és seb a markom, de jogom, viszem és megtartom. S fogcsikorgatva hirdetem: Nem ért véget a küzdelem! Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat, de markomban még itt a Szó: A láthatatlan lobogó! Ereklyém! Kincsem! Fegyverem Magasra tartom s lengetem! És védem, joggal és körömmel! Vad dühhel és őrült örömmel! És mentem mindeneken által intépő, végső akarással! Dúlt otthonom rég összedőlt, Kifordult alólam a föld. Társaimat ár elsodorta. Mögöttem ég a poklok pokla. Előttem vad sziklák merednek De nekivágok a meredeknek! Mert élek még! Ha törten is ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok kit az özönvíz meghagyott, de harcom végigharcolom s a lobogót megmarkolom! Megmarkolom és nem hagyom, ha le is szakad két karom, ha két lábam térdig kopik de feljutok a csúcsokig! S utolsó jussomat a Szót, ezt a szent, tépett lobogót kitűzöm fent az ormokon s a csillagoknak meglobogtatom! A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT: Elévült-e a házasság? Magyarországon is beszélnek és Írnak a házasság válságáról, ami a Párt köreit is foglalkoztatja. A Propagandista c. folyóirat októberi száma egy érdekes közvéleménykutatás eredményét közli: Czakó Gábor szociológus 343 személynek tette fel a kérdést, hogy “Szükség van-e házasságra?” A válaszokból lényeges különbséget az egyes korosztályoknál nem találunk, nagyjából háromnegyede a megkérdezetteknek szükségesnek tartja a házasság fenntartását, negyede nem. Foglalkozások szerint már lényegesebb a különbség: a munkások 81 százaléka pl. a házasság mellett van, de a főiskolásoknak csak 58 százaléka. A házasságkötést legtöbben (27 százalék) a családalapítás érdekében tartják szükségesnek, 10 százalék pedig a házasság révén létrejött családban a társadalom alapintézményét látja. “Ha ez az intézmény nem lenne, sehogy se illenénk bele a társadalomba.” (16 éves leány, tanuló). “Mert ez képezi egy nemzet jövőjét! (Tisztviselőnő, 50-en felül.) Másik 10 százalék szerint “társra van szükség”. Ez “nem frázis!!! ”, irta egy 18 éves tanulóleány ugyanennyi felkiáltójellel. “Egyedül nem jó élni, különösen, ha megöregszik az ember.” (65 éves portás). “Ha én már kb. 28-30 éves lennék, a kutya se nézne rám” — vonja meg az ifjúság legvégső határát egy 17 éves tanulólány. Öt százalék, női többséggel, a szokások miatt mondott igent: “A házasság társadalmi presztízst jelent egy nőnek!” (24 éves hallgatónő) “Nem is szólják meg úgy az embert.” (30 éves óvónő). A pozitív vélemények általában meggyőzőek. “A család lehetővé teszi, hogy keretei között a férfi és a nő kiteljesedjék egymásban, individuummá fejlődjenek.” (21 éves hallgató.) “Csak azért kell, mert az emberek még nem képesek gyermekükről kényszer nélkül gondoskodni. Egyébként eltörlendő, mert lezárja az egyént.” (20 éves hallgató.) “Szükség van a lassan kozmikus méretű világ kompenzálásához a jó értelemben vett kisvilágra, a családra.” (45 éves mérnök.) “Kell az asszonyi munkaerő, hogy a háztartást ellássa.” (41 éves lakatos) “Értelmet ad a szexualitásának.” (31 éves orvos) “Házasság nélkül az amúgy is laza erkölcsi kötelékek teljesen megszűnnének.” (27 éves tisztviselő). A házasság ellenzői is nyíltan kifejezésre juttatják önzésüket és cinizmusukat: “Bürokratizmus!” (21 éves hallgatónő) “Erőszakolt, az együttélés sokkal közelebb áll a természethez.” (20 éves hallgató) “A megkötöttség nélküli élet helyesebb.” (51 éves tisztviselőnő, leány) “Elavult! A humanista gondolkodás alapján.” (38 éves előadó) “Agonizál! Hazárdjáték!” (22 éves hallgató) “Rendkívül előnytelen, lealacsonyító és kimerítő a feleség és anya szerepe.” (21 éves ötvös, leány) “Én szeretem az erdőt, őrködöm felette, miért válasszak ki egy fát, amikor az egész erdő az enyém?” (57 éves, előadó, legény) “A nő és a szerelem szempontjából hátrányos.” (32 éves könyvelő, férjezett) “A házasságban lehetetlenné válik mindkét fél függetlensége.” (23 éves hallgató, leány). Miután a Párt propagandafolyóirata összegezte az eredményt (egyesek szerint a házasság, mint intézmény, elavult és nincsen rá szükség, mások szerint ez képezi a társadalom alapját és házasság nélkül el sem tudják képzelni az emberi nem fennmaradását, az óvatosabbak közbenső megoldásnak, átmeneti dolognak tekintik), Engels nyomán kinyilatkoztatja, hogy “az ideális szocialista, kommunista házasságnak monogámia az alapja és szerelem az összetartója”. F.E.
