Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Kiss Sándor: TRIANONRÓL — REFORMÁTUS SZEMMEL Ötven évvel ezelőtt, 1920 június 4-én Párizsban, a kis-Trianon palotában a magyar kormány képviselői aláírták a trianoni békediktátumot. A magyar békedelegáció Apponyi Albert vezetéseivel 1920 január 15-én jelenhetett meg a “legfelső béketanács” ülésén, amely Clemenceau elnökletével a Quai d’Orsay-n folyt le. Clemenceau mellett angol részről Lloyd George, olasz részről Orlando foglalt helyet. Apponyi kiváló beszédet tartott, de ennek elhangzása után derült ki, hogy tárgyalásokról szó sem lehet. A magyar delegációnak átnyújtották a már előre elkészített békefeltételeket azzal, hogy a magyar kormánynak joga van arra válaszolni. Apponyi február 13-án át is adta válaszát. A május 6-án Praznovszky Iván párisi magyar követnek átadott szöveg mutatta, hogy minden eredmény nélkül. A történelmi Magyarország sorsa megpecsételődött. A megtévesztő Millerand-levél Utólag kiderült, hogy az Entente komolyan tartott attól, hogy Magyarország nem írja alá a békét, amelyről a győztesek is tudták, hogy elfogadhatatlan. Mivel Amerika már előzőleg kivonta magát a békeszerződésekben való részvételétől, ez rendkívül kellemetlen helyzetet teremthetett volna. Ezért aztán Millerand francia köztársasági elnök, hogy Magyarországot rábírja az aláírásra, a szövetségesek tudtával és beleegyezésével, a békeszerződés végleges és “megváltoztathatatlan” szövegének átadásával egyidejűleg, 1920 május 6-án levelet intézett a magyar delegációhoz, amiben határozottan megígérte az igazságtalanságok reparálását. A Millerand-levelet a magyar közvélemény a békeszerződés kiegészítésének tekintette. Várták, hogy majd a határok igazságtalan megállapítását kijavítják a sokat hangoztatott népi önrendelkezés alapján. Mivel a szövetségesek részéről erre semmiféle lépés később nem történt, a Millerandlevélnek nincs más magyarázata, mint a magyar nép megtévesztése. A párizskörnyéki békéket nem a józan politikai megoldások keresése, hanem a bosszúállás szelleme vezette. Magyarországot az első világháború kitöréséért a vádlottak padjára ültették. Szerbia, mint az Osztrák-Magyar Monarchia támadásának áldozata követelte a maga részét. Masaryk már a háború alatt elfogadtatta Wilson amerikai elnökkel Csehszlovákia felállításának tervét. 1925-ben megjelent emlékirataiban megírja, hogyan tett szert befolyásra Wilson felett: “Már a háború előtt alaposan tanulmányoztam az Államról írott könyvét. Igen gondosan elolvastam beszédeit és kiválogattam belőle bizonyos fejezeteket, hogy azokkal támogassam érveimet. Ezzel a módszerrel rá tudtam venni Wilsont, hogy lépésről-lépésre elfogadja programunkat.” Amikor aztán Párizsban látta, hogy a bosszúéhes Clemenceaut mindenre rá lehet bírni, az új állam határait egyre délebbre tolta, olyan mélyre, amiről korábban még nem is álmodott. Románia már 1914 október 1-én Bukarestben titkos szerződést kötött Oroszországgal, amelyben kötelezte magát, hogy fegyveresen támogatja Oroszországot — Erdély fejében, mihelyst arra lehetőség mutatkozik. Romániának egy 1883-ban kötött és 1913- ban megújított szövetségi szerződése Ausztria-Magyarországgal ugyan homlokegyenest ellenkezőre kötelezte. A kettős játékot 1916 augusztusáig folytatta, amikor már világosan látta, ki lesz a győztes és nemzeti érdekeit hol biztosíthatja jobban. Erdély elcsatolásának gondolatát azonban Lloyd George angol miniszterelnöknek is el kellett adni. Az ügyes román diplomácia hosszúlejáratú szerződést kötött a román olaj kiaknázására az angol olajtársaságokkal, amelyek aztán nyomást gyakoroltak a kormányra a román álláspont elfogadása érdekében. Lloyd George-nak aztán titkos, négyszemközti tanácskozásokon sikerült Wilsont is a román ügy számára megnyerni. Hogy Magyarország mit vesztett, mindenki tudja. Kár lenne most itt megismételnünk. A wilsoni elvek a háború utáni határok igazságos rendezését ígérték a népi-nemzeti önrendelkezés alapján. Trianonban azonban ezt az elvet úgy félrerugták, mint egy rongyos-piszkos kapcát. Három és fél millió magyart csatoltak el. Legnagyobb részük az újonnan megvont határok mellett, a magyarsággal összefüggő néptömbben élt. Európa öngyilkossága Ez a szellem uralkodott Párizsban, ez lett a párizskörnyéki “békék” rendező alapelve. Nem kellett hozzá két évtized, hogy bebizonyosodjék: Európa öngyilkosságot követett el. A második világháború magvait Versaillesben és Trianonban vetették el. Trianon a magyar nemzet életében olyan nagy tragédia, amihez csak Mohács hasonlítható. A legnagyobb tragédia azonban az, hogy nem tanultunk belőle. Ma, ötven esztendő után is hajlamosak vagyunk a politikai ámokfutásra, illúziók kergetésére, ahogy Ady írta, a ködevésre. Fájdalmunkat eldörögjük, elsírjuk — magunknak. Apellálunk a “népek lelkiismeretéhez” — ami nincs. Igazságot követelünk
