Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 melletted, akinek alávettettek az angyalok, hatal­masságok és erők. A mai ember talán büszkén mond­ja: "Az Istennek dicséret, tisztesség legyen, Viszont tudom, bogy Sátán, az ma már nincsen, Világosságá­val az ész elűzte őt, Kiváncsi volnék, hol tölti a szép időt." De a gyűlölet, a pénz ördöge nem létezik-é? A kisebb-nagyobb szenvedélyek angyalait is kiűzte e világból az ész? Oh, mennyire nem! A szegény, szerencsétlen ember testét-lelkét ma is fosztogatják. A mennybemenetel napján azonban Isten újra meg­hirdeti a nagy győzelmet. Jézus Űr mindenek felett, Neki mindenek alája vettettek. S hogy ajándékaiban részesítsen, nem O kíván tőlünk áldozatot, ellenkező­leg Ő maga áldozott értünk a kereszten. Ne szolgál­jatok azért más, hiábavaló hatalmasságoknak és erők­nek. Ő előtte hajoljanak meg a térdek, amíg nem késő. Az üdvösségünk van benne. EGY HÁZ ALKOTMÁNYUNK REVÍZIÓJA A Keleti és New Yorki Egyházmegyék alkot­mánymódosító bizottsága, melyet a múlt év őszi tren­­toni Presbiteri Konferencia küldött ki, február 23-án Cartereten gyűlést tartott. A gyűlésen, melyen Nemish János elnökölt, a körzet 12 presbitere és tisztviselője jelent meg, 24 javaslatot szerkesztettek. Ezeket a ja­vaslatokat az 1969. október 5-én, Perth Amboyban tartandó Presbiteri Konferencia elé fogják terjesz­teni, de a javaslatok egy-egy példányát máris meg­küldték minden gyülekezeti egyháztanácsnak előzetes tanulmányozás végett. Abrahám Dezső püspök az egyháztanácsokhoz kiküldött húsvéti pásztorlevelében ugyancsak felhívta a gyülekezetek vezetőit arra, hogy alaposan tanul­mányozzák egyházalkotmányunkat és annak egyes pontjai megváltoztatására vonatkozó javaslataikat küldjék be a püspöki hivatalba. Ezzel kapcsolatban a Magyar Egyház megnyitja hasábjait az alkotmánymódosítás megtárgyalására. Szívesen fogadunk az alkotmány bármely pontjának megváltoztatását célzó rövid cikket. MIAMIBA UTAZÓK FIGYELMÉBE A floridai Miamiba utazó atyánkfiáit szíves szeretettel hívja és várja ottani egy­házunk. A vasárnapi istentisztelet 11 órakor kezdődik, utána ebédet, majd este vacsorát szolgálnak fel a Kossuth Teremben. Zene és tánc. Ugyanott minden csütörtökön társas­összejövetel van 12 órától. Cím: 2230 N.W. 14th Street, telefon: 635-0225. Lelkipász­tor: Szőke István. Daróczy Sándor: MAGYAR DÉLAMERIKA 1968-BAN (folytatás) A Mater Superior és a nővérek lekötelező szívesség­gel fogadtak, úgyszintén az intézet papja, Dr. Kuthy Tamás igen jól képzett, minden tudomány iránt érdeklődő kapucinus barát. Fiatal ember, ugyancsak a fiam lehetne. Mikor bemutatkoztam neki, megjegyezte, hogy ő a nevet jól ösmeri. “Honnan?” — néztem rá. “Passauból.” Negy­venötben, amikor a háborúnak vége lett, találkozott ott egy fiatal amerikai katonával. A blúzán ott volt a neve: Daróczy. “Az a fiam volt” — vágtam rá hirtelen. Mikor hazajött, akkor mesélte, hogy közvetlenül a háború után egy ideig Passauban is voltak... Kicsi a világ. Az iskola, a kápolna és egyéb épületek megtekintése után sűrű kézfogások között búcsúztunk el a szíves ven­déglátóktól. Azután megnéztünk még egy másik magyar római katolikus alapítású iskolát. Ez csak elemi fokú s Pesti József páter vezetése alatt áll. Az úgy kétszáz körüli gyereksereg túlnyomó részben argentin származású, bár néhány magyar is van közöttük. A tanítás nyelve spanyol, mint minden más iskolában s a magyar oktatás ott sem szélesebb körű, mint nálunk. Buenos Airesben a magyar evangélikusoknak is van gyülekezetük s természetesen náluk is tettem tisztelete­met. A Papjuk, Leskó Károly, értelmes, jóindulatú, tevé­keny ember. Képesítését a buenos airesi Evangélikus Theológián nyerte, aminek különben testvérbátyja, Leskó Béla az igazgatója. Aránylag nem régi és kicsi iskola, mindössze húsz-huszonöt diákkal, de már eddig is jó­­néhány magyar lelkipásztort nevelt. Amerikai pénzből épült és amerikai segítségből áll fent. Szerettem volna megnézni ezt az iskolát is, de igazgatója túlságosan el­foglalt és sokat útazó ember lévén, időnket nem tudtuk összeegyeztetni. Egyébként az evangélikus gyülekezet nem nagy, de mind a templom, mind a lelkészlakás szép. Ez is ameri­kaiak áldozatkészségéből épült. A lelkipásztor javadal­mazásához szintén hozzájárulnak. Gyülekezeti élet Szabó Imre lelkipásztor bevezette a havonkénti egy­szeri kultúresték tartását és pedig kiváló programmal s ennek eredményeként növekvő sikerrel. Másnap, hogy megérkeztem, a novemberi volt esedékes. Talán csak annyit említek meg, hogy a nagyon nívós zene, ének-és szavalatszámok mellett Ignácz Rózsa (“Anyanyelve ma­gyar”, “Született Moldvában” könyvek szerzője), a több mint neves, református vallású írónő tartott lebilincselő előadást a magyar irodalomról. Az istenitisztelet célját szolgáló kettős terem szinültig volt. Lehettek vagy százötvenen. A program meg is érdemelte. Másnap advent első vasárnapjára virradtunk. Hár­man szolgáltunk. Szabó Imre, aki a szolgálatot vezette, Gridi-Papp Árpád, a saopauloi gyülekezet társlelkésze, értékes fiatalember, akiről majd még szólok s azután jómagam, aki prédikáltam, összesen talán lehettünk ötvenen. A két alkalom felett lehetne elmélkedni. Kultúrest, amin szinültig tele van a terem, azután tisztelettétel igé­vel annak, Aki mindenek Ura s ugyanaz a terem csak­nem kong az ürességtől... Csakhogy a következtetést így nem lehet levonni. Nem lehet, mert a körülbelül ötven főnyi gyülekezetben ott volt csaknem teljes számban az a presbitérium, ami­nél — az együttes szellemi tőkét tekintve — értékesebb presbitériuma egyetlen általam ösmert gyülekezetünknek sincs, pedig három földrészen elég sokat ösmerek. Hadd soroljak fel csak egy néhány nevet. Dr. Bonczos Miklós főgondnok, (néhai Dr. Németh Kálmán egyik főtámasza a bukovinai székelyek haza­

Next

/
Thumbnails
Contents