Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 vagyok mégis semmi, semmi”; Isten! “nógattál folyton, konokul, hogy be a bozótba törjek magyarul dalosán s hogy ne némuljon el a nóta”; (de vagyok magam) “Isten bolond nyila” is, s “hogyha hívedet meg nem tartod, nem hisz majd Benned senkisem”; (életem): “Isten drága pénze . . . sokat kellett ráfizetni . . . magamnak nem maradt semmi . . . nagy adóval, nagy kamattal, Uram Isten . . . add egy kicsit visszatérjek, csakhogy éljek . . (engem) “mindenek ellen vad düh kínoz . . . s arcomat Hozzád emelem”; (vagyok) az Úr “virágparkjában, fekete rózsád . . . élek, ha diktálod, hogy éljek”; mint “Mái próféta” átkot követel Tőle az Emberre, ki “már csúfja minden állatoknak”; (de vagyok) “Isten együgyűbb pásztora . . . s nem untam meg pásztorod lenni.. . s éltem csak akkor csapnám Hozzád, ha nem orcám volna az orcád”; “szívemben, idegimben kiabáló nagy lárma Tégéd keres, Fölség, Isten, a Tied minden”; “ha van még jó bennem, óh Uram . . . mentsd meg belőlem.” S ő Kain is, ki megölte enmagában s “önmagával együtt Ábelt gyermekedet”, “megöltem magamat, mert furcsák voltunk kettesen (egyazon lélekben) . . . fogadj Jehovám, kétegyünket értőn, kedvesen”; (s vagyok) “az Isten sújtott s kedvelt szörnyetege” (Leviathanja), Isten hatalmának bizonysága, kinek “egyszer talán nyílik az Úr ege. . .” Költőnk én-jének az állandó spontaneitása, a maga lélek-egészének teljes, odaadón-megtárulása, az “örök nagy-gyermek” tiszta költőisége: az ő Krisztus-élménye. A “kis, karácsonyi ének”-ben (mint “gyermek”) “gyermek hittel bátran” . . . “nagyok között kis Jézusért minden szépet tennék ... új csizmám a sárban százszor bepiszkolnám, csak az úrnak szerelmemet szépen igazolnám”; ha “ez a szép (karácsonyi) rege, igaz hitté válna ... ez a gyarló ember, ember lenne újra. . . Golgotha nem volna ez a földi élet . . . nem volna más vallás . . . csak ennyi: imádni Istent és egymást szeretni. . .” — “A szamaras ember” szíve szomja óta járja “gyorsult Kálváriáját az Életnek” . . . “annyi, de annyi vitéze a Jónak.” — “Egy régi Kálvin-templomban”, hová húsz év után “Ámenre tértem vissza, húsz évből az igére”, “a textus ma is Jézus . . . : megtöretett a teste . . . kiontatott a vére” — S ő, ki egykor “dalolt, hogyha keresztre nézett”, húsz év után gondolatban “havas Krisztuskereszt (előtt) az erdőn ... megemelem kalapom mélyen.” Papi fejedelmek és minden farizeusok “nagy Hitető”-je, Krisztus, ebben az ő “örök-nagy-gyermekségében” megnyílt lélekben a “költők költője” is, mert ő “gyermek halálig”, az egyetlenül tökéletes odaadásban; mert “minden költők közül Te kaptad keresztek és bitók legjobbikát”; mert “m inden költők költője voltál, kiben istenien oldódtak meg, legemberibb, legalázóbb igák”; mert “példaságod: Isten, Torony, Tető”; óh, be szép a Te neved, szép Krisztus!” s “úgy vágyjuk jégajkunkra az ajkad, s mondani Te együgyűségeddel: harmadnap föltámadunk. . . !” “Az Úr érkezése” és “érkezései” kozmikus-távlatú lélek-történés felfénylései az örökkévalóság felé. A “rendeltetett” költőiség szellemének lángja teljes színgazdagságát árasztja e szüntelen újra-táruló lélek nagy fölemelkedéseinek magasára, és szaggató kétségeinek mélységeibe; megéleszti az emberi élet mély tragikumának halottjait, és a magyar élet sokezeréves tragikumának “ezerszer-Messiásait”; tüzes kérdőjele is a “mit-ér-azember”-nek is, és “mit-ér-az-ember-ha-magyar”-nak is; megújulásokra újrafeltámadó bizonyságolója az igaz, a jó, a szép, az élő Krisztusnak. . ! Ady-költészete egészének: politikai “izmusok”-tól, rendszer-igazoltatási célzatoktól mentes, a végső-értékeket valló, magyarság tudományos irodalmi értékelése, élményvilága ízületeinek feltárása; stíl-s nyelvteremtő fantázia-gazdagságának számbavétele, páratlanul nagy irodalmi és kultúrális hatásainak kimutatása: egy korlátolatlan magyar szellemi életnek lesz majdan soha nem kései feladata. ANDRÁSRA Trombitás Dezső színmüve Színházban voltam. Legördült a függöny és én kinyitottam a szemem. Nem mintha aludtam volna az előadás alatt. De csak gondolatban lehettem a nézőtéren, csak gondolatban volt előttem a színpad: a színműt csak olvashattam. Andrásba, Trombitás Dezső darabja még csak könyvben van. Őszintén mondom, alig várom, míg valahol előadják. Akármilyen nyelven. Trombitás magyarul irta meg a darabot, a darab színhelye Magyarország. De bármilyen nyelven szólhatnak a szereplők és a színhely lehet Becs vagy New York, a második felvonás nyaraló-jelenete megtörténhetik a Wörthersee partján vagy Miami Beach-en: amit a szereplők szólnak, ami történik, azt nem a környezet, hanem a szereplők lelki helyzete határozza meg. A probléma emberi, mélyen emberi, keservesen emberi, félelmetesen emberi. Mikor olvastam Trombitás Dezső új könyvének meghirdetését, ott volt a szövegben, hogy a mü az abortusz-kérdést tárgyalja. Nem nagyon lelkesített ez a beharangozás. Az abortusz-kérdés mai kérdés, világkérdés, magyar szempontból megvannak különös vonatkozásai. De olyan komplikált kérdés, hogy éppen Trombitás Dezső tehetségének ismeretében kicsit féltem, hogy nem írja-e el magát a szerző. Mi lesz: emigrációs vezércikk, bármilyen jó, egy a számtalan közül? Vagy szociológiai tanulmány, amit lehetőleg kevesen olvasnak el, különösen, mivel magyarul van írva? Vagy valamiféle teológiai altatódal, amely jegyzőkönyvi köszönetét kap, de nem ébreszt fel senkit? Aztán, mivel megtudtam, hogy színdarabról van szó, tovább féltem: könyvdrámát kapunk, ahol a dráma lüktető formájába lesz beleszorítva a vezércikk vagy szociológiai tanulmány vagy teológiai értekezés ? Elolvasva a darabot egyáltalában nem nyugodtam meg. Éppen ellenkezőleg, a darab felizgatott: ahogy izgató egyszerűséggel, lüktető elevenséggel, remek technikával a szerző előadja mondanivalóját, Andráska kilép a könyv lapjaiból, igazi szinpadra kívánkozik—minél hamarabb. Az abortusz-kérdés mai kérdés és világkérdés, mint mondtam az előbb. A kérdés megoldásának két szélsősége: az egyik, hogy teljességgel megengedhetetlen, mert a magzat a fogamzás pillanatától külön élőlény, az elvetélés tehát gyilkosság—a másik viszont, bogy a nőnek jogában áll eldöntenie, hogy akarja-e megszülni magzatát 8 ha nem akarja, nem kötelezhető rá. E két szélsőség közt helyezkednek el a különböző megengedő meggondolások: az anya veszélyeztetett egészségétől el egészen a magzatnak a terhesség folyamán több-kevesebb bizonyossággal
