Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

4

MAGYAR EGYHÁZ

hitű magyarok. Hogy mennyien lehetnek, nehéz megállapítani. Vannak, akik százezerről beszélnek, esetleg többről, de a hetven-hetvenötezres szám reálisabb. Több mint kétharmada római kathólikus, úgy tizenhéttizennyolc ezer pedig református, evangélikus és baptista. A túlnyomó többség ebben a csoportban természetesen református. Véreink főkép Buenos Airesben s általában nagyobb városokban élnek. Az értelmiség jelentékeny csoportot alkot s az ipari munkásság is.

Az argentínai magyarság legérdekesebb s egyben ígéretes részét a Chaco állambeli gyapottermelők alkotják. Ezek az első háború után kerültek ki, főkép a csonkaország és az utódállamok közötti új határsávból. Az új országban a kezdet gyötrelmes volt, de felküzdötték magukat. Amint a kanadai ontáriói dohányvidéken, bár számbelileg kisebbség, a magyarok a vezető réteg: ugyanez a helyzet Chacoban. A sokféle nemzetiség között ott is a magyarok vezetnek. Számukat Szabó Imre lelkipásztorunk, aki őket jól ösmeri, ötezerre teszi. Általában jómódúak. Épen most van folyamatban közöttük egy erőteljes templomépítési mozgalom. Ide is ember kellene. Az Úr Krisztus ügyéért s azon keresztül fajtája megmaradásáért áldozathozatalt vállalni kész, lobogó hitü magyar református papra. De vájjon kerül-é?

Templomok, iskolák, papok

Legelőször, mert egyéb látogatási tervünkbe beleesett, a Protestáns Theológiai Szemináriumot látogattuk meg. Szép, modern épület amerikai pénzből a város egyik aránylag csendes, rezidenciális részén. Most nyolcvan diákja van, köztük jónéhány nő. Reformátusok, presbiteriánusok, methodisták, valdensek tartják fenn. Az igazgató Dr. Miguel Bonina argentínai, úgy ötven körüli, jó kiállítású, értelmes ember. Angolul is elég jól tud. Magyar diákjuk ugyan nincsen, de könyvtárukban magyar könyvek akadnak.

Egy másik délután meg a magyar baptistákat néztük meg. A prédikátort Pintér Sándornak hívják, bácskai, szintén úgy ötven körüli. Lelkes, jóindulatú lelkipásztor, felesége kiváló háziasszony. Szép templomuk, parókhiájuk van, ami az amerikai magyar baptisták adományából épült (Veér Ferenc nevét külön is megemlítették) s a papi fizetéshez is hozzájárulnak.

Eltűnődtem ... Mennyivel többen vagyunk mi Amerikában, mint baptista atyánkfiái. Mikor fogja leírni valami krónikás, hogy ezt, vagy azt az argentínai, vagy brazíliai, vagy délafrikai (válogathatunk az országokban, igen sokfelé szóródtunk szét) templomot az amerikai magyar reformátusok építették, pedig mi számarányunkhoz, képest tízet is építhetnénk. A gyülekezet különben kétszáz lelkes, de templomos.

Minden felekezetek között évszázadok óta a holland református áll hozzánk legközelebb. Buenos Airesben is van templomuk. Gyülekezetük természetesen erős. Vezető lelkészük Dr. Van Rhyne, másodpapjuk Dr. Van Hulsema, jóindulatú emberek, a magyarokat szeretik. Már csak azért is találkozni akartam velők, mert a segédlelkészük magyar volt, Nagy Attila, Nagy Balázs Dezső volt buenos airesi, jelenleg a kanadai Calgaryban levő gyülekezetünk papjának a fia. Hollandiában is volt diák s három nyelven: magyarul, spanyolul és hollandul kifogástalanul beszél.

Római kathólikus atyánkfiainak az Angol Kisaszszonyok vezetése alatt a város Platanos nevű részén igen jónevű leány elemi és középiskolájuk van, több mint ötszáz tanulóval. Az ötvenes években egy régi nagyúri birtokot, haciendát vettek meg, ahol egyéb épületek mellett még kápolna is volt s itt felépítettek egy valóban modern iskolát. A tanulók argentiniaiak, bár kb. húsz magyar növendékük is van. Közülök eggyel, Bodnár Gábor amerikai főcserkész barátom egyik kislányával, találkoztam is.

(folytatjuk)

Mohácsy Endre:

az úr erkezése

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon,

De háborús éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom. . . .

Igen! A léleklátomás-élményben mindég is személyes Istent, Ki “nagy, fehér fényben jön”; “Nap-szemét nagy szánalommal rajtam felejti”; ott van “minden gondolatnak alján”; ő “az Én és a Kín . . . minden az Isten”; “sötétség és világosság, rettenetes zsarnok lakó”; maga “az egyszerűség” is, Ki “unja a túlságos jókat, unja a nyugtalanokat”; ő “a Béke” is; “A Sión hegy alatt . . . borzolt, fehér szakállal . . . bús és kopott . . . öreg Úr”; “szép öreg Úr”, Kinek “minden lépése zsoltár”; “ősmagyar névvel: az ős-Állat”; majd “borzasztó Cethal . . . csúszós a hátad, mellyel tartod lelkünket és a mindenséget”; de * “vidám Isten” is; “a Halálnak is Ura”; vagy “az éjszakai Isten”, Ki “elszökik virradatra, nehogy megértsék”; ő “az Élet igazsága . . . parancsa ez: mindenki éljen . . . mindenki örüljön . . . örömgyilkos féljen”; “az ősélet”, Ki “jönni fog, hogy igazságot tegyen e földön”; ő “a vigasztalan”, “a hideg Ámenek atyja”, “fagyott Nap az ábrázatja; “egy-egy világot megfagyaszt, s ötöthatot hajít a tüzbe . . .”; “ő a Muszáj, a Lesz, az Ámen”; “a folyásnak akarója, melynek forrása nincsen. . .”; ő “Az Uraknak Ura”, “lemenő szép Nap az arca s könyörület rajta . . . rossz helyett jó és új szivet adhat mindenkinek”; “Kimérák Istene, ős-titok”; “A Sionnak hegyén szerelmetlen, boldog, ékes, hideg Valóság”; az ő neve “szebb minden neveknél”; “szent képzelés, örök hitbalzsam, Ki létlenül is . . . leglevőbb”. . .

Ady Endre szülőháza.

S a végtelenül sokarculatú Isten “lelkemben lépked, s az ő “bús Ádám-hol-vagyára felelnek hangos szívverések”; ő az, Ki “engem nem szeret, mert még meg se leltem, s akkor is kötődtem Vele s versenyeztem”; Kitől kéri “azt a holt hitet, hogy magyarul is szabad nézni, szabad szemekkel szabadon parádézni”; Kinek “szeretnék mindent odaadni . . . s szeretnék minden percemen nagyon-nagyon megaláztatni”; “mert hinni akarok (s bennem most) . . . minden imává vált, mely veri szivem, testem, lelkem, s mely kegyes szomjúság”: a titokra, “mert minden titok a nagy világon”, de az hogy: “mért áhitok? ... ez magamnál is nagyobb titok”; majd “a gyülekezet sátorában . . . rézoltárod tüzét véremmel hiába öntöztem . . . s tüzes áldozatokkal nem