Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11 A Brazíliai Református Egyház Református egyházi szempontból a délamerikai országok között a braziliai a legerősebb. Az egyház megszervezése és kiépítése Apostol János nevéhez fűződik, akinél a magyar református diaszpórában, szétszórtságban nagyobb eredményre senki sem mutathat rá. Közel negyven éves braziliai szolgálatáról könyvet lehetne írni. Sao Pauloban felépített egy 250 ülőhelyes erdélyi stílusú igen szép templomot és két parókhiát; az ország belsejében, az u. n. Interior-ban két imaházat és két iskolát, végül gyermekek, ifjak nyaraltatására a tengerparton egy három épületből álló telepet. Hatására gyülekezetéből ketten léptek lelkipásztori pályára. Az egyik Mohai Szabó Béla, aki Ludovikát végzett hivatásos tiszt volt s aki, mint a sao pauloi Ford-gyár egyik tisztviselője, nyolc évet szánt rá, hogy a teológiát elvégezze. Most kenyérkereső munkája mellett a Sao Paulo egyik peremvárosában szervezett gyülekezetben szolgál. Még jóval hatvan alatt van, fiatalos, látszik rajta, hogy katona volt. Lelkiismeretes, jó lelkipásztor. A másik Gridi-Papp Árpád. Magyarországon született, de Brazíliában nőtt fel, ott végezte iskoláit, a teológiát is az egyik presbiteriánus szemináriumban. Utána Németországban folytatta tanulmányait s ott is házasodott. A felesége egyetemet végzett, szimpatikus fiatalasszony, aki aránylag jól megtanult magyarul. Két kis gyermekük van, akiket a német édesanya tanít — magyarul. Árpád barátom igen jó felkészültségű teológus, aki az egyik presbitériánus szemináriumban is tanít. Nyelvtehetség. Magyarul, németül, portugálul, spanyolul, angolul folyékonyan beszél. A gyermek és ifpúsági munkát ő végzi, mert a sao pauloi gyülekezet már kétnyelvű. A Braziliai Református Egyháznak tehát jelenleg három lelkipásztora van s a szórványok mellett hat olyan gyülekezete (Rio de Janeiro, Port Allegro, Londrina, Lorena, stb), amiket, ha elegendő számú lelkipásztor volna, anyásítani lehetne. A gyülekezetek közül kettőben szolgáltam: Sao Pauloban és Rio de Janeiroban. A sao pauloi gyülekezet teljesen kiépített egyházközség jó presbitériummal, nőegylettel, gyermek és ifjúsági munkával. A reformátusok száma az országban húsz-huszonöt ezerre tehető. Sao Pauloban és környékén 40 kilométeres körzetben kb. tízezren élhetnek s a sao pauloi két gyülekezethez kb. kétezer lélek tartozik. Anyagilag az egyház élete küzdelmes, mert gazdaságilag Brazília gyengén áll. Az új cruziero éppúgy kezdi veszíteni értékét, mint a régi. Ott létemkor 3.80 cruziero ért egy dollárt. A lelkipásztorok fizetése — amerikai értékben átszámítva — havi 150 dollár, aminek a vásárlóértéke ugyan nagyobb, mint nálunk, de az az által biztosítható életszínvonal az amerikainál sokkal alacsonyabb. Külső segélyt az egyház csak az amerikai presbiteriánusoktól kap: évente csökkenő arányban. Látogatások A magunk népén kívül természetesen itt is meglátogattam a más felekezethez tartozó magyarokat. Tisztelgő látogatást tettem az evangélikusok új lelkipásztoránál, dr. Kadicsfalvy Józsefnél, aki épen akkor jött át a magyar szempontból “elnéptelenedett” Chiléből. Évek óta tartom vele a levélbeli kapcsolatot s sógorság révén atyafiak is lévén, a vele való találkozás csak annál nagyobb örömömre szolgált. Hívő lelkipásztor, jó magyar, az együttműködés embere. Szép templommal, parókhiával rendelkező gyülekezete sokat nyert vele és sokat a braziliai magyarság. Azután tiszteletemet tettem Herényi Oláf bencés barátnál, aki az úgy ötven-hatvanezer főre tehető római kathólikusság egyházi ügyeit vezeti főlelkész címmel, közvetlenül pápai felügyelet alatt. Bár a gondjaira bízott lelkek száma igen jelentős, csak egy kimondottan magyar hitközségük van, egyébként mindenki más ahoz a hitközséghez tartozik (elméletileg), amelyiknek a területén él. A bencéseknek különben a város szélén (de amin az hamar túlnő), mesésen szép helyen egy csodának beillő alkotásuk van; amerikai pénzben legalább három mülió dollárt érő modern középiskolájuk, a Collegio San Amerisro. Szent Imre Kollégium, nagyszerűen felszerelt tantermekkel, bentlakással, tornateremmel s most épülő úszómedencével. Az előkelő gazdag brazilok iskolája, ahova nehéz bejutni. Körülbelül 400 diákjok van, közöttük 20 magyar. A tanárok túlnyomó része magyar de a tanítás természetesen az ország nyelvén történik. Az igazgató, a perjel, Tóth Veremund, széles látókörű, alapos felkészültségű pap-tanár. A Kossuth Kiadó könyvsorozatában neve alatt 1960-ban “A Magyar Irodalom Története” jelent meg. Elfogulatlan, tárgyilagos, igen jó munka. Végig vezetett az épületeken s azután bemutatott a tanároknak is. A velők való beszélgetés után könnyű volt megérteni, hogy iskolájuknak miért van olyan jó neve. Délután még a Magyar Segély Egylet által fenntartott Idősek Otthonát tekintettem meg. Olyan külvárosfélében lévő öreg épület. Az oda vezető úton egyik helyen egy kecskét kellett kikerülnünk, egy másikon meg egy öreg gebét, olyan hosszú kötélnek a végén, amelyik az utcát majdnem keresztül érte. A Otthonnak húsz lakója van, tizenhat nő és négy férfi, össze vannak zsúfolva. A hely maga tiszta, de igen szegényes. Az amerikai követelményeknek messze alatta marad, de Brazüia nem az Egyesült Államok. Az elismerést érdemlő dolog az, hogy nemcsak nálunk vannak jótét lelkek, akik elhagyott öreg magyarokról gondoskodnak, hanem másútt is. Ami pedig még nagyobb elismerést érdemel, az az a tény, hogy az Otthon nem egyházi, hanem mondjuk így: “világi jellegű”; így másokért való felelősségérzetük csak annál dicséretesebb. Másnap, baráti látogatások mellett, még a magyar baptistáknál tettem tiszteletemet. A prédikátorukat Nagy Istvánnak hívják. Nagyváradra való. Braziliába gyermekkorában került ki, de magyarúl jól tud. Jó indulatú, hívő keresztyén. Gyülekezetének 150 tagja van. Vasárnapi iskolájukba 130-an járnak. Van egy kizárólagosan brazil missziójuk is. Templomuk szép, megfelelő egyéb termekkel. A gyülekezetei az amerikai magyar baptisták segélyezik. Brazíliában mindössze egy hetet töltöttem s vakmerőség' volna, ha pusztán magyar református szempontból is szakértő próbálnék lenni. Kizárólag a tapasztalatok alapján jegyzek le néhány megállapítást. A közel negyven éves, töretlen és céltudatos, hitvallásos egyházi munka eredményeként a magyar református vallás és életstílus Braziliában gyökeret vert. A sao Pauloi anya gyülekezet felépítettsége jó presbitériumával és eredményesen működő szerveivel (Női Kör, Ifjúsági Egylet, magyar és vasárnapi iskola, stb) olyan, mint az északamerikaiaké, de hatósugára összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a régi Magyarországon kívüli bármelyik egyházközségünké, még a lélekszám szerint legnagyobb amerikai gyülekezeté is. Sao Paulo az egész braziliai magyar reformátusság gondját vette magára s három lelkipásztora vezetésével gigantikus terhet hordoz. Hogy a Dél-Amerikát annyira jellemző bizonytalan politikai és labilis gazdasági körülmények között meddig bírja, arra a feleletet az északi erősebb testvéri közösségek adhatják meg.. . (folytatása következik) I
