Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

12 MAGYAR EGYHÁZ Göndöcz Kálmán: EMBEREK - ELVEK - TÁRSADALMAK (folytatás) Marx evolúciós elmélete. Marx minden kritika nélkül átvette a hegeli filozófia hiedelmét, hogy a világ a “szellem”, Marxnál a “gazdasági erők”, dialektikus mozgása által “az ala­csonyabbról a magasabbra” fejlődik. Marxi alkalma­zás szerint ez azt jelenti, hogy a társadalom a terme­lés technikájának (a termelő erők) fejlődésének kö­vetkeztében dialektikusán (osztályharc) a kapitaliz­mus formájából szükségszerűen átmegy egy maga­sabb formába, t.i. a kommunista társadalmi rendbe, “a szabad és egyenlő emberek” társadalmába. Ennek bebizonyítására egy fél évszázad állott az orosz kom­munizmus rendelkezésére. Az elfogulatlan megfigye­lők szerint is az orosz kísérlet nem sikerült. A marxi elmélet a gyáripar megindulásával járó kapitalizmust tartotta elsősorban szem előtt. Nagy kérdés marad, hogy mi értelme volt az orosz kísér­letezésnek, amikor az ország elmaradott volt, nem volt említésreméltó gyáripara, gyári proletáriátusa és valamire való “kapitalizmusa”!? Az orosz kommu­nista kísérlet a “fejlődésben” próbált átugrani egy lépcsőfokot; egy láncszemet kihagyott. A marxi ideológiának, mint elméletnek ezen a ponton a nagy ellentmondása: a kommunista végső cél és a “dialektikus” törvényszerűség. Ha helytálló a marxi “dialektika” a társadalomra, a “dialektikus” mozgás (haladás) nem vezethet el a kommunista végső célra, “a kommunista társadalomihoz, mivel a “dialektika” szabálya az, hogy kettőnek az összeüt­közéséből születik egy harmadik (kiegyenlítődés). A kapitalizmus és kommunizmus összeütközéséből tehát valami másnak kell előjönnie (szociális kapitaliz­mus?). Marx gazdasági determinizmusa és a történeti materializmus. A marxizmus nagy tévedése, hogy részigazságo­kat abszolút érvényesnek akar beállítani. Hazugság lesz belőle abban a pillanatban, amikor politikai fegyverként erőszakosan érvényesítik, jobban mond­­\ a érvényesítésére kísérletet tesznek. Senki nem vonja kéiségbe, hogy a gazdálkodás milyen fontos szerepet tölt be az emberi társadalom életében. De legyen bár­milyen fontos a “mit együnk, igyunk, s mivel ruház­­kodjunk” kérdése, valamint e szükségletek kielégíté­séhez szükséges eszközök és javak előállítása, ezek önmagukban nem fogják megváltoztatni a történel­met. A termelési eszközök fejlődése mögött az emberi szellem találékonysága áll, melynek találmánya a gyakorlatban ha beválik, s hasznossá válik a termelés fokozására, bizonyos értelemben forradalmasítani tudja a gazdálkodást. A termelési eszközök fejlődése azonban az emberi találékonyság “fejlődése”. A gazda­sági élet változásai mögött az emberi értelem áll, mely céljainak elérésére létrehozza a szükséges eszközöket. Marx nagyon téved amikor azt állítja, hogy a történelmet végső fokon csak a gazdasági tényezők határozzák meg. Tény az, hogy az orosz kommunista kísérlet nem gazdasági kényszerűség volt, mert, amint már arra előbb is rámutattam, a marxi kommunizmus megvalósításához Oroszországban nem volt meg a gazdasági feltétel, hanem azt utólag kísérelték meg megteremteni a marxi elmélet előírása szerint. Az orosz társadalmi-gazdasági változásnak az okozója mai történeti valóságában egy kísérleti ideológia. A történelmi változások igen gyakran a harctéren születnek, s nem a gazdasági tényezők előírása sze­rint, hanem az erőviszonyok, vagy épenséggel ügye­sebb hadvezetés következtében. A Szovjet Uniót a második világháborúban nem gazdasági rendszere, társadalmi-gasdasági tényezői mentették meg Hitler­től, hanem kapitalista szövetségesei és az orosz nép nemzeti és vallásos érzésének a megnyerése egy meg­szálló idegen hatalommal szemben. A történelmet legnagyobb mértékben a vallás határozta meg. Vallás nem az anyagi világ, társadal­milag pedig nem a gazdasági tényezők produktuma az uralkodó osztályok kiszolgálására. Nem a gazda­gok ígérete (akik élvezik e világ javait) a szegények számára, hogy majd egy jövendő világban kárpótolva lesznek. Az igaz vallás ott élő valóság, ahol függet­lenül szegénységtől, gazdagságtól, társadalmi osz­tályoktól megvan a lelki alkat, a lelki magatartás (a hit) Isten valóságának felfogására. A szegénység és gazdagság problémája nem meríti ki az emberi prob­lémákat, mintha minden a körül forogna. Az ember problémáját nem oldja meg, ha szegénység után gazdagság lesz osztályrésze (inkább megnöveli). Kell e nagyobb adag ópium az emberiség számára, mint az a hazugság, hogy az embert a gazdasági té­nyezők váltják meg, hogy az anyagi életfeltételek biztosítása az ember számára az üdvösség, a problé­mák végső megoldása. Akkor Jézus nem mondaná, hogy jajj néktek gazdagok, hanem azt mondta volna, hogy ti vagytok a boldogok, mert tiétek az életnek minden áldása. Ott, ahol az igaz vallás (élő hit Isten­ben) betölti a szívet éppen annak kell következnie hogy a gazdag feladja anyagi jólétét és szegénnyé lesz “társadalom-gazdasági” mérték szerint. S ezt nem a gazdasági tényezők produkálják, hanem az, hogy: “... mert meg vagyok győződve...”.

Next

/
Thumbnails
Contents