Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

10 MAGYAR EGYHÁZ Daróczy Sándor: MAGYAR DÉL AMERIK A 1968-BATS (folytatás) Látogatások Mivel az uruguayi, közelebbről a montevideoi ma­gyarság egészét meg akartam ösmerni, sorra vettem a többi magyar közösséget. Könnyű dolgom volt. Csak a római kathólikus hitközséget és a Magyar Otthont kellett meglátogatnom. A magyar kommunistáknak ugyan van egy elég népes csoportjuk és saját klubházuk, de ott re­formátus papot nem szívesen látnak (másfélét sem) s így nem háborgattam őket. A római kathólikus hitközség temploma éppúgy lakó­házból van átalakítva, mint a reformátusoké. Befogadó­­képessége sem nagyobb: úgy ötven ülőhellyel. Lélekszám szerint természetesen jóval többen vannak, mint a re­formátusok, de templomlátogatásuk olyan, mint az álta­lában az uruguayiaké, tehát alacsony. Pedig a papjok, Prost János olyan, mint egy falatkenyér. Különben a két felekezet papja-népe jóban-rosszban együtt van és ez sokat segít. A Magyar Otthon értékes épülettel, szép vagyonnal s főkép értékes, jelentős számú tagsággal rendelkező ala­kulat. Magyar kultúrális célokat szolgál és pedig nemcsak papíron, az alapszabályban, de tényleg. Elnöke Gáli László derék magyar üzletember, lelkiismeretes tisztvise­lőtársaival együtt eredményesen szolgálja a közös magyar célokat. Továbbútazásom előtt az Otthon vendége voltam és kedves emlékem marad az a tettetés nélküli barát­ságos légkör, ami ott körülvett. A magánlátogatások közül egyet különösen ki kell emelnem. A templomszentelésen ott volt egy fiatal svájci házaspár. Reformátusak, de nem magyarok. Hogyan ke­rültek magyar templomba? “Ide járnak rendesen”, ma­gyarázta az én Kovács Pali öcsém. “Igen szimpatikus emberek, ma este meglátogatjuk őket. Érdemes lesz.” Este aztán a Pali barátom öreg batárján elzötyögtünk a város egyik rezidenciális negyedébe svájci barátaink­hoz, Sager Ferdinándékhoz. Magas, szőke, igen kellemes modorú, 35 körüli fiatalember, felesége nagyon jó meg­jelenésű, barátságos, igen értelmes fiatal asszonyka. Magyarúl üdvözölnek. Nézek, mint aki nem ért dolgokat. Miért tudnak magyarúl? Négy évet töltöttek Pesten, mint a svájci követség tagjai. Most helyezték át őket onnan ide. A magyarokat igen megszerették. Nem kellett bi­­zonyítaniok. Mindketten folyékonyan beszélik nyelvünket s például Fritznek a kiejtésén alig van idegen íz. Azután a lakásuk valóságos magyar népművészeti múzeum; szebb­nél szebb kerámiai tárgyak, kézimunkák, faragások, fest­mények gyűjteménye. Csak ámultam és ámultam. A jó Isten adna nékünk sok olyan barátot, mint Sager Ferdi­­nándék, akik német anyanyelvű svájciak s mert refor­mátusok, Montevideoban a magyar református templomba járnak imádkozni. Brazília Útam harmadik állomása Brazília volt s ott főkép Sao Paulo. Ide december közepe felé érkeztem. Az úti alka.matosság a Pluna nevű repülőtársaság egy sok vi­hart látott, kétpropelleres kis gépje volt. Ez himbálózott velünk úgy öt óra hosszat, amíg végre földet értünk, útas kevés volt, de persze magyarok erről sem hiányozhattak. Alig indultunk el, mellém ül egy olyan középkorú férfi. A repülőállomáson hallotta, hogy magyarúl beszéltem, ő is magyar, magyar zsidó. Pick Györgynek hívják, Sze­gedre való. Sao Pauloban lakik. Természetesen én is meg­mondtam a nevemet s hogy református pap vagyok. Hoz­záfűztem még, hogy engem az emberek önmagukért érdekelnek, őket önmagukért értékelem minden feleke­zeti, vagy nemzetiségi jelző nélkül... Jól esett neki, pedig nem udvariaskodtám, csak a meggyőződésemnek adtam hangot. Új barátom az átellenben ülő házaspárra mutatott: szintén magyarok. Bemutatkoztam. Dr. Ajtay György, mondja az új ösmerős. Tanár az egyik brazil egyetemen, anthropológus. Különben neki is van egy Daróczy Sándor nevű rokona. Nézek rá. “Hová való?” — “Rabára”. — “Akkor értem,” folytatom a szaggatott diskurzust. “Az én családom püspökladányi, bár én nem ott nőttem fel, de a nagyapámtól hallottam, hogy kábán rokonaink van­nak.” Most már tényleg igaz, hogy a világ kicsi, de az még igazabb, hogyha két magyar összekerül, akár Kutya­­bagoson a fogadóban, akár Brazília fölött a levegőben, húsz másod perc alatt kisütik, hogy rokonok. Humorosnak hangzik, de szívet melegítő. Sao Paulo Sao Pauloban a repülőtéren már várt rám Apostol János derék gondnokával, id. Poor Imrével. Meleg kézszo­rítások, tettetés nélküli örvendezés után Poór gondnok úr nagyszerű autóján megyünk a városba. Magas hegyek koszorúzta fennsíkon épült. Messziről úgy hat, mint egy őserdő: magas, hatalmas gyufásdoboz alakú épületóriá­sokból álló erdő. Több mint négymillós lakosú, Brazília ipari és kereskedelmi központja. Olyan iramú és méretű építkezést, mint ott, még az Egyesült Államokban sem láttam. Egyébként Brazília Dél-Amerika legnagyobb országa. Területe 3,286,000 négyzetmérföld, vagyis nagyobb, mint a 48 állam alkotta Amerika. Természeti kincsekben fel­mérhetetlenül gazdag, de mert gazdasági berendezkedése rossz, így a társadalmi osztályok közötti ellentét túl nagy. A magyarok nagyobbmérvű bevándorlása a húszas évek második felében kezdődött s ide is főkép a trianoni határsávból kiűzőitek jöttek, főkép zsellérek, vagy majd­nem zsellérek. Az új országban élelmes kúfárok karmai közé kerültek, akik a kávéültetvényekre napszámosoknak szállították, vagy nem egy esetben egyszerűen eladták őket. Esztendőkig pogány életük volt, míg aztán földet szereztek maguknak s a magyarok, akik Európában igazi kávét talán soha nem ittak, nem is törődtek vele, Brazíliá­ban kávéültetvényesek lettek, elég jómódba jutottak s egész falvakat alkottak. A bevándoroltak második csoportja a 45-ösökből, a harmadik, aránylag vékony réteg pedig az 5'6-osokból került ki. A magyarok számát némelyek 100,000-re, sőt ennél is többre teszik. Szerintem 80,000-en lehetnek. UTAZÁSOK — PÉNZKÜLDÉSEK — BIZTOSÍTÁSOK — KÖZJEGYZŐSÉG Hatvankét éven keresztül állandóan és panasz­­mentesen szolgálják népünket törvényes alapon CSÍPŐ LAJOS és fia, ARNOLD a fenti szakmák mindegyikére államilag engedélye­zett és ellenőrzött szakértők. Ha fenti ügyek bármelyikében felvilágosításra vagy intézkedésre van szüksége, ne kísérletezzék niától-liolnapig élő zúgügynökökkel, hanem fordul­jon bizalommal a Csípő céghez. Címük: 303 Maple Street, Perth Amboy, N. J. 08861 Telefon: (201) 826-3661

Next

/
Thumbnails
Contents