Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ egyik az egyik héten temet, a másik esket, a -harmadik keresztel, stb. Sok ifjú lelkipásztortársához hasonlóan Ábrahám Dezső aktivan résztvett a diákok között folyó keresztyén ifjúsági munkában: a Soli Deo Gloria szervezetben, Keresztyén Ifjúsági Egyesületben és a Cserkész-mozgalomban. A Budapesti KIÉ titkáraként szolgált 1945-ben és 46-ban, amikor is alkalma volt végigjárni az ország különböző tájait és megismerkednie az ifjúságot érintő kérdésekkel, nemcsak a jelenlegi Csonka-Magyarország területén, hanem azokon a magyarlakta részeken is amelyeket Romániához, Jugoszláviához, Csehországhoz és a Szovjetunióhoz csatoltak. A második világháború végén ösztöndíjat kapott a Skót Református Egyháztól. így került Glasgowba 1946- 47-ben, majd Alma Matere ajánlására az amerikai Princeton-i Teológiai Szemináriumtól kap meghívást, ahol 1947 szeptembertől kezdve tanul, a hétvégeken pedig meglátogatja a környező magyar egyházközségeket. Adatokat gyűjt és megírja tanulmányát “A magyar református keresztyénség rövid története az Egyesült Államokban.” Ennek alapján nyer teológiai mesteri fokozatot. Amerikai gyülekezeti lelkészi szolgálatát előbb beszolgáló lelkészi minőségben, majd rendes lelkészként Roebling, N.J.-ben kezdi el. Itt 1948-tól 1954-ig végezte munkáját. Roeblingen ismerte meg és vette el feleségül Szinyéri Margitot, 1951-ben. Dr. Vincze Károly 1954-ben történt hirtelen halála után, a perth amboyi gyülekezet lelkipásztorának Ábrahám Dezsőt hívta el. A perth amboyi egyház nevelésügyi és társadalmi központja az új lelkipásztor irányítása alatt, negyedmillió dollár értékben 1958-ban készült el. Ábrahám Dezső 1954-től 1957-ig szerkesztette a Magyar Egyházat, az Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos lapját. 1956-ban az Amerikába érkezett magyar menekültek közül 127-et segített letelepíteni Perth Amboy környékén. A Keleti Egyházmegye esperesi tisztét két cikluson keresztül, 1959-1966-ig töltötte be. Résztvett a helybeli Protestáns Egyházak Szövetségének munkájában és segített megszervezni a perth amboyi kórházi lelkészséget. Az utóbbi néhány évben Abrahám Dezső képviselte egyházát a ligonieri Bethlen Otthon igazgatósági gyűlésein, résztvett az Egyházak Nemzeti Tanácsa, annak Világsegély Ügyosztálya gyűlésein, valamint a Református Világszövetség amerikai konferenciáin. ARTE ET MARTE DIMICANDüM . . . Részletek Nagy Lajos püspöknek Ábraként Dezső püspökké szentelése alkalmából elmondott igehirdetéséből I. Péter 2: 9 -10. A Magyarországi Református Egyház 1933. szeptember 14-én fogadta el hivatalos címerét. Ez a címer az ecclesia triumphans, a győzelmes egyház gyönyürű címere. 1927. november 23-án, hat évvel előbb, New York városában a 11-ik utcán levő magyar templomiján egy kis sereg Borshy Kerekes György youngstowni lelkész ajánlatára címert választott. Ez a kis sereg a Magyarországi Református Egyház idehozott és gyökeret vert nemes vesszőszála volt, a Független Amerikai Magyar Református Egyház. Az első szolga köztük erdélyi ember, a többi pásztorok Patakon, Debrecenben tanult emberek. A hűséges világi sereg nagy része a tiszáninneni megyékből való. Vájjon milyen címert választ magának ez a kis sereg, amelyik a leghűbb gyermeke édesanyjának, bár az édesanya mostoha, lázadó gyermekként kezeli, az itteni testvérek szerint pedig Amerika-ellenesek, akiket deportálni, vagy kriptába zárni kell. Mindenki ellensége, mert ez a vakmerő kis sereg önálló, szabad egyházat mert alapítani a hit vakmerő kockázatával és Istenen kívül senki gyámságát sem volt hajlandó elfogadni. Választhatott-e más címert, mint a legnagyobb református fejedelem címerét, aki a Mohácsnál meghalt nemzeti, önálló királyság legnagyobb álmodója és az önálló nemzeti lét legbölcsebb diplomatája volt? 1629. július 13-án Bethlen Gábor az erdélyi és a hozzá kapcsolt magyar részek református ígeliirdetőinek, akik “a vallás ügyeinek élnek és mintegy szövétnekkel vezérlik az embereket az üdvösségre és örökéletre” és mindkét nemű leszármazottaiknak nemességet adományozott. Ezen a címeren kék mezőben gomolygó viharfelhőkből egy oroszlán emelkedik ki, balját az oltáron, vagy inkább úrasztalán levő könyvre teszi, jobbját kinyújtja egy angyal felé, aki viszont kardot nyújt feléje. A címer felett értékes kövekkel díszített királyi korona van. A címeren arany betűkkel van felírva, hogy “Arte et marté dimicandum”: tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni. Ha valaki a küzdő egyháznak címert keresett, ennél valóban nem találhatott jobbat. Van valami végzetszerü abban, hogy a Független Amerikai Magyar Református Egyház Bethlen Gábor címerét választotta. Papjainak, mint oroszlánoknak, örökké viharban kellett élnie és szüntelen kellett harcolniok, nem karddal, hanem az Ige kétélű fegyverével. A “függetlenek” szándékosan választották ezt a címert, mert e jelképpel egész életprogrammjukat fejezték ki, hogy hivatásukat mint önálló egyháztest csak folytonos tusakodással érik el és szüntelen harcban lesznek e világgal a halhatatlan lélekért. Bethlen Gábor nem csatatéren szerzett érdemekért adta a lelkipásztoroknak a nemességet, hanem azért, mert egyházi szolgálatukkal nemessé tették népüket, Krisztus vitézeinek nevelték. A lelkipásztorok csak akkor voltak méltók a nemességre, ha hűen végezték lelkipásztori szolgálatukat, ha tudománnyal, ha az íge fegyverével küzdöttek a bűn és az ördög ellen, szabad lelkiismerettel. Ez a címer híveinknek több mint 300 év távlatából idezúgó figyelmeztetés volt: egy önálló, szabad magyar református egyházért sokat kell küzdeni, hogy a harcok végén a koronát elnyerjük! Az “arte et marle dimicandum”-hoz hozzátették, hogy “et honore”: mert tisztességgel küzdöttek a magyar református lelkek összegyűjtéséért. ☆ De kit érdekel ma már az Amerikai Magyar Református Egyház címere? Mit érdekli már a második,
